Mi történt a Futrinka Egyesületnél az 5. héten?
Az soha nem egyszerű, amikor csatát vesztünk, de az különösen fájdalmas, amikor egy olyan csatából kerülünk ki vesztesen, amelyet akár meg is lehetett volna nyerni, vagy ha egy előző gazda gondos, soha nem is kellett volna belekerülni... Birdie elment. Igazából ennyi az, amennyit elsőre mondani tudunk anélkül, hogy a fájdalom, az elkeseredettség mögül ne látszódjon a düh, az értetlenség és a tehetetlenség érzése. Birdie hosszú időt betegeskedett, nem, az elején nem szenvedett, csak náthás volt, csak nem volt teljesen jól, s mi azt hittük, hogy ez valami banális dolog, amiből galoppozva felépül. Nem így történt. A betegség maga alá gyűrte, bedarálta, napi szintű infúziókat igényelt, míg végül bezárult a kapu, nem volt hová tovább lépni, a megsanyargatott test feladta, nem bírta tovább. Ideiglenes befogadója mindent megtett érte, de nem volt több, amit tenni lehetett. Nagyon sajnáljuk, hogy így alakult, nagyon sajnáljuk, hogy Birdienek a boldog életből ennyire kevés jutott. Szeretnénk az ő kedves, barátságos arcára emlékezni, de mindig meg fog jelenni annak az árnya a képe mellett, hogy egy nyomorult kombinált oltással a valaha volt gazdája megmenthette volna. Egyesületünk a legelkeserítőbb diagnózis esetén sem adja fel, az utolsó pillanatig küzdünk: sok sikertörténet erősít meg minket abban, hogy ennek van értelme, de közben vannak helyzetek, ahol a lelkesedésünk nem elég. Ez most egy ilyen helyzet volt.
Birdie élettelen tetemével a kocsi hátsó részében az út szélén egy elhanyagolt keverék kutya kért segítséget. Az ideiglenes befogadó mérlegelte az esetleges fertőzés lehetőségeit, s a kocsi első részébe felvette az apró stoppost, majd azonnal segítséget kért. Tette ezt attól a családtól, akik Birdiet szerették volna örökbefogadni a felépülése után. Így Astro-Bistro, a terrier keverék hozzájuk kerülhetett, s ha az eredeti gazdája nem kerül elő, akkor örökbe is fogadják őt.
Sajnos van még egy betegünk, Fülep, akit már gazdához adtunk, de súlyos tüdőgyulladása miatt az ottani állatorvosok altatni akarták. Visszakerült Budapestre, ahol egy állatkórházban kezelik. Sajnos neki napi szinte vannak lázrohamai, s nagyon kicsi a légzésre alkalmas hely a tüdejében. Komoly gyógyszereket szed, az állapota sajnos egyáltalán nem reményre okot adó jelenleg, de küzd, s így mi sem tehetünk másként. Kérünk mindenkit, hogy drukkoljon neki nagyon, ráfér.
Új kutyákkal is gyarapodott fajtamentő csoportunk a héten. Megérkezett Füy, a kedves magyar vizsla szuka, s átmenetileg németországi partnerszervezeteink egyikének vezetőjénél kapott elhelyezést, aki időközben Magyarországra költözött. Füy nagyon szerencsés, hiszen egy rutinos befogadó felügyelete alatt várakozhat.
Garamondot leírhatatlanul rossz körülmények között, egy ketrecbe zárva tartotta eredeti gazdája. Sajnos a nem megfelelő tartás meg is látszik a fiatal vizslán, mert a lábai görbék, ízületei lazák, így most vitaminokkal, s nagyon magas minőségű étellel próbálunk hozzájárulni ahhoz, hogy maradandó károsodása ne származzon abból, hogy így indult az élete.
Szintén rossz körülmények közül érkezett Okra, a német vizsla szuka és Mángold a puli keverék kan, akiket egy kennelben, minimális odafigyelés mellett tartottak eddig. Okra sajnos azonnal a műtőbe is került, mert az ultrahangon szívhang nélküli babákat azonosítottak a hasában...
Mángold egyelőre karanténozik, de két hét múlva érkezhet majd a tárnoki kennelsorunkra, mint "vizsla társkutya", ha addig nem találunk számára szerető, elkötelezett befogadót. (Egyesületünk filozófiája szerint, ha valamely fajtamentő csoportunk olyan helyről ment kutyát, ahol másik bajban lévő állat is van, akkor őt/őket sem hagyhatjuk hátra, az adott csoport védenceivé válnak, mint "társkutyák".)
Az ürömi menhelyről érkezett meg a tárnoki kennelsorra Kaja, a kifejező szemű magyar vizsla keverék kan, aki az első napokban nagyon meg volt illetődve, de mostanra már szépen feloldódott, s várja a látogatókat.
Az állatorvosi körök sem maradhattak el, kettő kutyánk átesett az ivartalanításon, mind a ketten - Keres és Shonila is - szépen ébredtek a komplikációmentes műtét után, így most már készen állnak arra, hogy gazdához költözhessenek.
Zsül szemészetre ment, mert amellett, hogy nagyon kancsal, sajnos sokszor nem érzékeli időben a tárgyakat sem, ami problémát okozhat. Egyelőre semmi kórosat nem állapítottak meg, de a szemkezelése elkezdődött. Hihetetlen, hogy ennek a különleges megjelenésű, bandzsa kutyának nem találunk még ideiglenes befogadót sem, pedig kenyérre lehet kenni, ráadásul ennek a tekintetnek ellenállni is nehéz.
A héten Jimbo, a költözéskor magára hagyott vizsla keverék kanunk is átesett az ivartalanításon. A rendelőben mintakutyaként viselkedett, de ő amúgy is egy olyan eb, akire nem lehet rosszat mondani, nagyon kiegyensúlyozott, érdeklődő, de nem tolakodó, nyitott. Az ivartalanítást követően egy napot még kennelben töltött, de aztán ideiglenes befogadóhoz költözhetett.
A hétre kettő vizsla csoportos gazdisodó jutott. Trakk, a tündéri, visszafogott magyar vizsla kan szépen kigyógyult bolhák okozta allergiájából, s a hátára is visszanőtt a szőr. Sejtettük, hogy egy ilyen kedves, barátságos kutya nem vár majd túl sokáig arra, hogy valaki beleszeressen.
A másik gazdisodó Böbebaba, a magyar vizsla keverék szuka volt, akit egy erdőben találtak, úgy került hozzánk. A kis cseppért osztrák családja jött el, akik amúgy kutyatrénerek, s nem régen veszítették el két idős kutyájukat. Az ő utánuk keletkezett űrt hivatott ez az életrevaló csöppség betölteni. Az első hírek alapján ráadásul többre is hivatott, mint házikedvenc, hiszen nagyon jó agya van, gyorsan és könnyen tanul, emellett a személyisége is csodálatos, ezzel pedig jó esélye van bekapcsolódni gazdái mellett a tréneri munkába is a későbbiekben.
A tacskó fajtamentéshez a héten új kutya nem érkezett, de nem is igen tudtuk volna már hová bezsúfolni a begyűjtő utat, így azok, akikhez segítséget kértek, továbbra is a várólistánkon várakoznak, de amint kicsit csökken a létszámunk, megkezdjük az átvételeket, mentéseket.
Természetesen így sem unatkoztunk azért, bőven akadt tennivalónk, hiszen a már nálunk lévő kutyák körüli ügyeket is intéznünk kellett, ez főként az ivartalanítások bonyolításából állt, de szerencsére a kennelsorról is sikerült kettő kutyát ideiglenes befogadóhoz költöztetnünk.
Kézi, a kaninchen szálkás szőrű tacskó szuka átesett az ivartalanításon, majd látogatót is fogadott, így reményeink szerint hamarosan gazdis kutyaként folytathatja az életét.
Szintén ivartalanításra ment Lucy Ewing, az "áltacskó", aki tökéletes lenne akár első kutyás gazdi számára is, hiszen egyszerűen nincs benne semmi, amit ne lehetne szeretni, ráadásul a kicsit nagyobb termet, hosszabb lábak ahhoz is hozzájárulnak, hogy ő pld. lépcsőzhetne is akár. Lucy a műtét után pár napot még a hideg kennelben töltött, de a hétvégén ideiglenes befogadóhoz költözhetett.
Gida, a fiatal hosszú szőrű tacskó keverék lányka is ivartalanítódott, majd a Lucy Ewingéhoz hasonló forgatókönyv szerint pár napot a kennelsoron töltött, hogy a hétvégén ő is ideiglenes befogadói otthonára cserélje a kennelt. Egy magyar vizsla mellett folytatja a szocializációt, s meglepő módon gyorsan alkalmazkodik az elvárásokhoz. Ő is várja még a végleges gazdát, de addig rengeteg dolgot megtanul a lakásban élés rejtelmeiről.
Csók, a költözés miatt altatni tervezett, tacskó ősökkel is rendelkező keverék szukánk is átesett az ivartalanításon, mert félő volt, hogy tüzelni kezd, de számára sajnos nem találtunk ideiglenes befogadót, így a kennelsoron lábadozik. Csók egy félénk, de nagyon kedves kutyalány, aki egy türelmes család oldalán biztosan megtalálná a boldogságát, de amíg a végleges családja nem érkezik el érte, örülnénk annak is, ha egy ideiglenes család magához venné.
Arnold, a fekete-cser, rövid szőrű tacskó kan a héten kirepült a gondozásunkból, mostantól pécsi lakosként éli tovább az életét. Bár a zord időjárás mindent elkövetett annak érdekében, hogy meghiúsuljon a fuvarja, de köszönhetően a rutinos sofőrnek, Balázsnak rendben odaért az ifiúr dél-magyarországi lakhelyére.
Az, hogy Ollóra, a különleges színű szálkás szőrű tacskó babára sok érdeklődő volt, talán nem meglepő. A hétvégén ő is gazdához költözött az oltási programjának folytatási kötelezettségével, illetve azzal, hogy 12 hónapos kora előtt ivartalaníttatnia kell a családjának. Az ivartalanítás megtörténtét ellenőrizni fogjuk.
Az Alap Tevékenységi Csoportunk rendkívül aktív még úgy is, hogy igazából a működésének feltételei már nem állnak rendelkezésre. Sajnos a hosszú gondozási idő, a magas állatorvosi és egyéb költségek, illetve az adományozási kedv alacsony volta nem segíti a fennmaradást, de akik már a kapun belül vannak, ők nem szenvednek semmiben hiányt.
Mimóza már régóta velünk van, s az elmúlt időszakban látványos fejlődésen ment keresztül, már szépen sétál pórázon, s egyre inkább igényli az emberek közelségét is, de messze még az út, főleg úgy, hogy a kennelsorról kell megtennie minden lépést. Egy végleges, türelmes családban sokkal látványosabb lehetne a fejlődés. Mimóza arcán néhány hete egy kis "göb" jelent meg, ami mostanra szép nagyra nőtt, így megszerveztük számára az operációt, hogy a daganat eltávolításra kerülhessen. Mimóza magához képest nagyon jól vette az akadályokat, a szövettani eredményekre azonban várni kell.
Odett, bár a hasmenése mostanra állandósult, illetve soha nem tekinthetjük teljesen egészségesnek, a héten átesett az ivartalanításon, mert félő volt, hogy tüzelni kezd, ami ivaros kan kutya mellett nem lett volna jó ötlet. A műtét zökkenőmentesen zajlott, Odett villámgyorsan ébredt.
Más is átesett az ivartalanításon. Hihetetlen, hogy őt nem kereste az eredeti gazdája az Illatos úton, hiszen valaha biztosan törődtek vele, Más ugyanis "részben" ivartalanított volt, a petefészkeit korábban eltávolították. Most a méhe is távozott, így gyakorlatilag teljesen menetkész, ami azért jó, mert ha minden igaz, hamarosan Németországba költözhet majd.
Luláp, az Illatos úti lhasa apso keverék elveszítette a szőrét is, mert a nagy loncsos kolonc menthetetlen volt, illetve ő is átesett az ivartalanításon, de az ő műtétje nem volt zökkenőmentes, a légzésével voltak gondok. Hála a Pozsonyi Kisállat Rendelő professzionális csapatának, sikerült őt felébreszteni, s mostanra minden a legnagyobb rendben van vele. Egy szakszerű kozmetika és egy szívultrahang még vár rá, de utána valószínűleg már nem mozdul el ideiglenes befogadóitól.
Az ivartalanításos körről visszatérve, miután minden operált kutyát kitettünk, s hazafelé vettük volna az irányt, sikerült a tárnoki temetőnél összeszedni egy 3 év körüli, vörös színű pincsi keverék kant, aki a Manézs nevet kapta. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, s mivel chipje nem volt, így nem elég az érvényes oltást tartalmazó oltási könyv, de fotókra is szükség van annak érdekében, hogy az elvesztés ténye igazolható legyen. Manézs ideiglenes befogadónál várakozik, s annyi már most látszik, hogy nagyon gyorsan alkalmazkodik az új, kényelmesebb életéhez.
Egyetlen napra volt egy fiatal rottweiler kanunk is, Ipar, aki a kennelsorunknál kért bebocsájtást. Szerencsére rövid idővel később előkerült a gazdája is, így ő igazán csak futólag tett nálunk látogatást.
A héten elkezdtük a kennelsori kutyáink kennelköhögés elleni oltását, amelyhez a ti segítségetek is hozzájárult. Reméljük, hogyha minden kinti kutyánk oltva lesz, akkor a jövőben elkerülhetjük ezt a látszólag ártalmatlan, de a német dogokat és a magyar vizslákat valami miatt különösen érzékenyen érintő betegséget. Köszönjük!
A hétvégén a vezetőség egy fél napos pakolásra is időt kellett, hogy szánjon. Korábban németországi partnerszervezetünktől kaptunk néhány raklapnyi adományt, azt kellett szétválogatni. A tápok kategória szerint csoportosításra kerültek, hogy onnan egyszerűbben tudjanak kikerülni a kennelsorra, illetve eljutni ideiglenes befogadóinkhoz. A rongyokat szétválogattuk, a kisebbeket sajnos mi nem tudjuk használni, de a plédeket, ágyneműhuzatokat igen. A használt ruhákat sem tesszük a kutyáink alá, de egy használt ruha gyűjtő konténerbe bekerülnek majd. A gyermekjátékokat az Ózd környéki állatvédők által működtetett gyermeksegítő programnak ajánljuk majd fel. Semmi nem veszik kárba, de tényleg nagyon sok időt vett igénybe, hogy rendszerezve legyen minden. Az adományok biztonságos elhelyezését vezetőségi tagjaink biztosítják, amiért nagy köszönet nekik, hiszen a magán életük tereit használhatjuk átmenetileg egyesületi dolgaink tárolására.
és a többi fotó:
http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/album276/Pakolas/
