Mi történt a Futrinka Egyesületnél a 19. héten?

A heti beszámolónkból láthatjátok, hogy ezen a héten többszörösen megjártuk a legmélyebb kétségbeesés bugyrait, de valahogy mindig jobbra fordultak a dolgok, még ha az nem is mindig tűnt egyértelműnek az adott pillanatban. Kemény héten vagyunk túl.

De kezdjük egy köszönettel: köszönjük, hogy idén is részt vehettünk a Budaörsi Fesztiválon. A csodás időjárás is hozzájárult, hogy sokan megkeresték standunkat és adományok is érkeztek szép számmal. A Husse-től kaptunk egy 20 kg-os tápot ajándékba, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. Készült kép is a táp átvételéről, ahol Valenta védencünk pózol. Valenta mellett  még egy védencünk, Babóca is kilátogatott hozzánk és élvezte a simogatásokat.

A tacskó fajtamentés az elmúlt héten egy 14 éves, daganatos tacskó keverék megmentését vállalta fel. A kutya kora miatt és a daganatok jó állapota miatt - annak ellenére, hogy néhány nap alatt sokkal lejjebb ereszkedtek a daganatok - úgy döntött, hogy csak akkor operáltatja meg, ha arra feltétlenül szükség van, hiszen akkor még úgy tűnt, hogy a hátralévő idejét le tudja a hatalmas gömbökkel együtt is élni. A véreredménye volt az első sokk számunkra, mert kiderült, hogy Gombócka szívférges, s mint olyan, így bármilyen műtét kockázata amúgy is hatalmas lenne, tekintettel arra, hogy a férgek az altatás hatására a tüdő artériáiból a szívbe vándorolnak, ezáltal az állat halálát eredményezve. Aztán nem volt más lehetőségünk... Gombócka legnagyobb daganata ugyanis kifakadt, így mérlegelnünk kellett, hogy elengedjük őt, vagy az egyetlen olyan állatorvossal, aki egy ilyen többszörösen kompikált műtétet azonnal el tudott végezni, megoperáltatjuk őt. Ez utóbbi mellett döntöttünk, hiszen küzdelem nélkül nem szokásunk feladni. Szerencsére ezt a nézetet osztja Gombócka is, aki a biztonságosan kivitelezett altatásból szépen ébredt, s néhány napon belül a kedve is sokat változott: végre nem cipelte legnehezebb terhét.

Alig múlt el a riadalom Gombócka miatt, amikor három egyhetes szálkás szőrű tacskó baba segítségkérése futott be hozzánk, akiket a mamájuk betegség miatt nem tudott szoptatni. A három soványka baba az egyik ideiglenes befogadónkhoz érkezett, de egyáltalán nem voltunk biztosak a sikerben... Tudtuk, ha nem kerítünk a babák számára pótmamát, lehet, hogy rövid kis életük hamarosan véget is ér...

Az Illatos út segítségkérése volt a harmadik olyan pont, amikor azt gondoltuk: elég lesz a hétből, ha nem történne semmi más, akkor is elég megoldandó feladat elé állított minket ez a pár nap. Egy hét év körüli, vak szálkás szőrű tacskó került befogásra, aki sajnos a telepen biztosított elhelyezés mellett teljesen magába fordult, félő volt, hogy feladja. Tulajdonjog-fenntartással hozhattuk el őt, amit köszönünk a Telep vezetőjének, illetve a kutyára a figyelmet felhívó állatorvosnak. Orsó ideiglenes befogadóhoz költözött, de még az eredeti gazdája jelentkezését várta.

A székesfehérvári ASKA-tól került a gondozásunkba Einstein, a fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó (keverék?) kan, akit egy átmeneti helyen tudtunk elhelyezni, amíg az oltási programja megkezdődhetett.

Szerencsére jó hírekkel igyekezett minket legalább részben kárpótolni ez a hét, mert egy nagyon régi és egy kissé problémás védencünkről is elmondhattuk, hogy gazdára talált.

Hibrid már több, mint egy évvel korábban került a gondozásunkba egy másik állatvédő szervezettől. Sokáig egy panzióban volt, de néhány héttel korábban úgy döntöttünk, hogy nagyobb esélye legyen emberekkel találkozni nem csak célzottan - úgy nem volt rá érdeklődés, s nem is nagyon volt várható, ezt be kellett látnunk - hanem véletlenszerűen is, a tárnoki kennelsorra költöztettük. Talán ez, talán más, de meghozta a szerencséjét, mert Hibrid gazdához költözött.

Az egri Beckham ugyan emberekkel rendkívül barátságos kutya volt, viszont más kutyákkal nem ápolt túlságosan jó viszonyt, s ennek úton-útfélen hangot is adott. Ideiglenes befogadói ennek ellenére úgy döntöttek, hogy véglegesítik közös kapcsolatukat, s hogy Beckhamnek esélye legyen egy legalább mérsékelt kutyautálati szintig eljutni, be is iratkoztak egy kutyaiskolába.

A hetet a tacskó fajtamentés Császármorzsa emésztőszerv-rendszeri fertőzésével zárta, ami miatt többször is fel kellett keresnie az állatorvost. Szerencsére a kezelésekre jól és gyorsan reagált.

Esélytelen keverékeinknél egy idős kutyánk műtétje volt az, ami álmatlan éjszakákat okozott. Nehezen jutottunk el addig, hogy vállaljuk a műtét kockázatát, hiszen Egres nem mai gyerek, ráadásul a túlsúlya sem segítette volna az altatását, viszont nem halogathattuk a dolgot, mert a jó idő meghozta a legyeket, s így a kutya arcán lévő tályog-szerű képlet már fokozott veszélyforrást jelentett. Egresről a műtét során kiderült, hogy a füleiről a gyulladást sikerült lehúzni, így nem kellett a hallójáratát kiirtani, viszont az arcán a seb egy kifakadt daganat volt, amely eltávolításra került. Most a szövettanra várunk... Egres szerencsére olyan jól viselte a műtétet, hogy néhány nap múlva újra a kennelsor kényelmét, s az ott dolgozók, sétáltatók, segítők figyelmét élvezhette.

A héten egy kutya költözött gazdához a csoportból Holly, a hófehér drótszőrű jack russel terrier szukánk, akinek németországi partnerszervezeteink egyike, a Hands for Paws talált szerető, új otthont.

A magyar vizsla fajtamentő csoportunk ismét mind érzelmi szempontból, mind eseményeket tekintve is intenzív hetet zárt. Miközben javában készülődtünk arra, hogy hétvégén Németországba költözhessen Dumbó, Szerra és Okra védencünk, rengeteg segítségkérés futott be, és szerencsésen ideiglenes befogadókhoz is el tudtunk helyezni kutyákat a kennelsorról, ami nem csak számukra jelent nagy előrelépést, hanem egy-egy várólistán szereplő kutyának is a nagy lehetőséget. 

Barby, a félénk, drótszőrű német vizsla/koboldmaki jellegű lány, akit egy vidéki gyepmesteri telepről hoztunk el, valamint Bambita tehette át a székhelyét a kennelből egy szerető átmeneti családba. 

Bambita számára különösen fontos ez, mivel a jövő héten sajnos egy komoly fülműtét vár rá, és amúgy is egyre nehezebben viselte a kennellétet ez a gazdái által leadott, idősebb vizsla szuka. A jó hír, hogy bár egy itthoni gazdisodási terv fuccsba ment, de németországi partnerszervezeteink egyike a számára is segítséget nyújtanak megtalálni az álomgazdit, így reményeink szerint a műtéti lábadozás után nem sokkal már végleges családjába költözhet. Fanniéknak köszönjük, hogy addig is istápolják őt, annak ellenére, hogy a városi életet nehezen szokja meg és bizony egyelőre nem olyan könnyű vele az élet.

Rajtuk kívül egy Bambitához hasonló korú hölgynek volt szerencséje és költözhetett panziós helyről szuper ideiglenes befogadóhoz. Raffi számára sok volt az amúgy a fiatal és jól szocializált kutyák számára paradicsomi programot jelentő nyüzsgés, így bár a város és a lányától, Zsályától való elválás kissé megviselte az első napokban, mostanra feloldódott és csupa vidám fotót küld nekünk. És, ami a legjobb hír,  gazdajelölt is láthatáron van! Ilyen, amikor egy karrier beindul...

A héten befutott segítségkérések közül egy hetek óta utcán kódorgó, éjszakára befogadott vizslafiú ügye azonnali megoldást kívánt, miután egyik szokásos körútja után meglőtt lábal tért vissza átmeneti befogadóihoz. Az egyik önkéntesünknek hála Tengelic másnap már úton volt az állatkórház fele, ahol megnyugodhattunk, hogy nincs komoly sérülése, illetve konstatálhattuk, hogy ebben a fiatal, alig egy év körüli kutyában sincsen microchip... Mivel már hetek óta keresték a környéken a gazdáját és ezalatt a segítségkérő család elég jól megismerte őt, bátor szívvel ajánlottuk az egyik gazdajelöltünknek, akinek tervei között terápiás kutya tanfolyam szerepel. Ugyan egyelőre a jogszabályokhoz híven még eredeti gazdáját keressük mi is, de nincs sok kétségünk azt illetően, hogy Tengelic már révbe is ért -- ugyan egyelőre csak ideiglenes papírokkal.

Rajta kívül a hét megkoronázásaként egy másik sürgős segítségkérést követően a tervezett egy helyett kettővel lettünk gazdagabbak: BarátFüle, az idősebb magyar vizsla kan egy házzal együtt maradt hátra költözéskor, mint egy kerti törpe. Helyi állatvédők kérték a segítségünket, mivel az amúgy is állandó helyhiány miatti küzdelmet egy közeljövőben esedékes költözés tetézi náluk. Egy másik, fiatal vizsla is segítségre várt a környéken, így ő is beszállt potyautasként: Tapír a fiatal drótos német vizsla fiú is Tárnokon kapott elhelyezést.

A héten ivartalanítási köröket is meg kellett szerveznünk, Déna és Májló esett át a jövőjük szempontjából fontos műtéten, mindketten jól viselték, sőt Májló kimondott előnyre, extra figyelemre tett szert a különleges, kalapos megjelenésével a kutyapanzióban bandázó haverok között.

Matyi, a fiatal, félszemű és epilepsziás vizslafiú ügyében kértek tőlünk segítséget gazdái. Nagyon szeretik Matyit, de a rohamok sűrűsödése miatt nem tudnak Matyinak megfelelő ellátást adni, és így tudják, hogy nem tudnak felelős gazdái lenni.
Matyi családja egy igazán odaadó, őt végtelenül szerető csodálatos fiatal pár, akik átlagon felüli erőfeszítéseket tettek az elmúlt fél évben Matyi életéért.
Meghallgatva a történetüket, mindazt amin Matyival keresztül mentek nem volt kérdés, hogy azonnal segítünk nekik.
Matyi történetét megtudva, A Hands 4 Paws német partnerszervezetünk azonnali segítséget nyújtott, Matyi már a hétvégén utazhatott egy családba, ahol felkészülten várták. Azóta is kapjuk róla a híreket, jól van, rohamai csökkenek :)

Köszönjük mindenkinek, aki segített akár megosztásban, akár hirdetésben. Köszönjük Matyi családjának, hogy nem adták fel, köszönjük Juditnak a fuvart és a Hands 4 Paws-nak a befogadást, szeretetet, gyógyítást.

Végre jó hírrel is szolgálhatunk: Stingnek látogatója volt a héten!

A találkozás jól sikerült, a szimpátia kölcsönös volt. Sting érdeklődője egy nagyon szimpatikus, kutyás múlttal rendelkező magyar hölgy, aki Németországban él, de Magyarországon töltött pár hetet. Ha minden jól megy - márpedig miért ne menne - akkor júniusban Stingi már költözhet is. Persze még a "családellenőrzés" hátra van, de mi nagyon drukkolunk a kedves Óriásnak, hogy végre szerető családban élhessen.