Zétény meséje

Hol volt hol nem éldegélt egy kutya, aki egyszercsak egy gyepmesteri telepen találta magát. Mivel igen soványka volt a helyi állatvédők kivétték kórházba hátha javul az állapota, egyben kértek segítséget a részére.

Egyesületünk rögtön szervezni kezdte az elhelyezését és pár napon belül már utazhatott hozzánk.

Az első napok megdöbbenése után jöttünk rá, hogy ő nem átlagos ellátást igénylő kutya. Zétény ugyanis nem rágott. Nem kérte a falatokat, nem állt sorban az ételért, mint a többiek. Ő elfogadta, ha kapott ételt, azt is turmixolva és messziről próbált elkerülni mindenkit. A bizalmat újra ki kellett nála érdemelni.

Teltek múltak a hetek és jártunk kivizsgálásra, kezelésekre, vártunk laboreredményekre és tanultuk egymás nyelvét. A szobatisztaság nagyrészt ismeretlen volt a számára, a lakás védelmét ki kellett alakítani ez ügyben :)

Zétény állapotának híre ment és sok jó ember és támogató próbált segíteni neki.  Kaptunk tápot, konzervet, étrendkiegészítőket, gyógytorna felajánlást,  craniosacralis kezelést, integratív ellátást is, amiket igyekeztünk rendszeresen beépíteni a mindennapokba.

Az étkezés ellenére fogyott :( és a kedélye sem akart változni. Az orvosi részről minden rendben találtatott, így a lelki megerősítésre kellett a hangsúlyt helyeznünk.  Ez sem ment hipp-hopp, így amikor pár hónap után már nem akart kikerülni ha szembejött, vagy csak egyszerűen élvezni kezdte a simogatásokat a lelkünk örült, hogy kezd megnyílni. Emellett természetesen próbáltuk a súlyát is gyarapítani, de hát egy zárkózott kutyánál nem egyszerű.

Hosszas próbálkozás után végre sikerült a súlyát gyarapítanunk, ami hétről hétre hol nőtt, hol csökkent. Ahogy a mesékben is, mi nem adtuk fel és küzdöttünk. Ebben a társak is támogatták ilyen olyan módon :)

Biztos érezte a kisugárzásukat, mert ő is fura helyzetekben kezdett el pihenni.

Teltek-múltak a hónapok és nem akadt jelentkező Zétényre, mígnem egyik nap kaptunk hírt, hogy érdeklődik egy család utána. Nosza útra is kelt meglátogatni leendő otthonát. Zétény, aki eddig  ismeretlen helyzetben  nem találta fel magát, sőt zavart okozott kis lelkében, az egy napos kirándulás után szinte kivirulva érkezett vissza.  Így már éreztem, hogy hamarosan új családba teszi át székhelyét.

Elérkezett az utazás napja, a többiek még búcsúzóul készítettek vele egy képet, hogy mindannyian emlékezzünk rá.

Az utazást nagyon jól fogadta. Sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk, de másnap már kaptunk képeket az új családjától.

Klári