Mi történt a Futrinka Egyesületnél a 22. héten?

  Haver vagy? Az! A hétvégén a Haver vagy! Közösség sétát szervezett kutyasétáltatás fárasztotta le védenceinket, sőt: szerencsére annyian jöttek, hogy még a szomszédos állatvédő szervezettől is tudtunk kiadni sétára kutyát. Mondhatjuk, hogy hihetetlen lehetőség volt ez védenceink számára, hiszen tényleg az volt: kirepültek! Vilike maradt csak hátra, de ő sem szomorkodott, hiszen így az övé volt az egész kifutó. A kenneleket pedig addig szépen ki lehetett fertőtleníteni, jó alaposan, amíg a kennelsoron csend honolt. Köszönjük, reméljük, hogy máskor is lesz alkalmunk ezt a lelkes csapatot fogadni, de természetesen egy-egy sétáltatónak is nagyon örülünk!

A székesfehérvári HEROSZ nyílt napjára is meghívást kaptunk erre a hétvégére, hogy fajtamentő tevékenységünket népszerűsítsük. Az esemény jól sikerült, sokan keresték fel a külvárosi menhelyet, s így a mi munkánkkal is megismerkedhettek.

 

A hét alapjáraton is meglehetősen eseménydúsra sikerült, szerveztünk, fuvaroztunk, állatorvosi viziteket bonyolítottunk... 

A tacskó fajtamentéshez új kutyák is érkeztek, s régieket is visszakaptunk, de ezek közül az egyik visszatérő örömöt jelentett, hiszen nem másról van szó, mint az októberben, a mentése során elveszett Blendéről. Mint kiderült, február óta a budaörsi állatmenhelyen tartózkodott (befogott kutyaként először a gyepmesteri telepet megjárva), de az első chipleolvasásnál nem derült fény a személyazonosságára. Most viszont igen, s mi, amint szóltak, rohantunk érte. Blende jelenleg a kennelsor lakója, de nagyon szeretne egy szerető, nyugodt, lakásban élő családot vagy ideiglenes befogadót találni magának.

A másik visszatérőnek nem örültünk ennyire, mert korábbi, ellenőrzött örökbefogadója semmit, de semmit nem tartott be, amit annak idején, a kölyök Magnusz örökbefogadásakor megígért, szerződésileg aláírt... A kutya ivarosan került vissza hozzánk, mert ők költöztek, s már nem tartottak rá igényt. Magnusz ideiglenes befogadóhoz került.

Rajtuk kívül a kisvárdai menhelyről vettünk át kutyákat, hiszen ők a korábbi telephelyükről egy új menhelyre költöztek, s mivel az a terület kisebb, ráadásul nem is készült el minden tervezett kennel, így félő volt, hogy nem mindenkinek jut majd hely... Ez indokolttá tett egy hétközbeni, munka utáni fuvart. Aki ránézett már a térképre, tudja, hogy Kisvárda nagyon messze van, így a hajnali érkezés és a másnapi munka kicsit fáradtabb dolgozókat talált...

Az érkezőink viszont nagyon helyes kutyák. Agóra a legtípusosabb tacskó keverék közöttük. Picike, törékeny, de a tacskóságát le sem tagadhatná, idegen kutyákkal hepciás, akárkit rendreutasít, ha arról van szó.

Amforát azért hoztuk el, mert a rettegő kiskutya a ház rejtekébe bújva nem nagyon keltette volna fel senkinek a figyelmét sem, nálunk talán egy kicsit nagyobb erre az esély, bár tényleg félénk, de érdeklődik, napról napra egyre nyitottabb. Szeretnénk számára legalább egy ideiglenes befogadót találni, aki mellett megtanulhatja a lakásban élés rejtelmeit is.

Barnu egy nehezebb eset, ő régóta volt már a menhelyen. Kan kutyaként a láncos védencek közé tartozott, így kerülik el a többszáz kutya mellett a belső szaporulatot. Barnu egy alapvetően kedves, aktív, érdeklődő, de dominanciára és hisztire hajlamos, nehezebb csontú, mokányabb, hosszú szőrű, tacskó ősökkel is rendelkező kan kutya.

Az előző kisvárdai csapatból Virsli, a súlyos demodexes tacskó-pincser keverék kan ideiglenes befogadóhoz költözött, aki mellett már több kutya épült fel ebből a betegségből, reméljük, hogy Virslinek is sikerül. 

Rebust, a selyemmajmocskát egy másik szervezet németországi partnere foglalta le, s mivel ismerjük őket, így kétségünk sincs afelől, hogy jó helyre kerül majd. Rebus teljesen kinyílt a kennelsoron, szájal, fontoskodik, igazi törpecirkáló. Hamarosan elutazhat, ami nagy szerencse!

Orsó, az ex-llatos úti vak száklás szőrű tacskó szemészeten járt, ahol sajnos kiderült, hogy a szeme nem operálható, soha nem fog látni, viszont élete végéig cseppenteni kell majd. Emellett sajnos, minden óvintézkedés ellenére babéziás lett, így annak a kezelésére is forrásokat kellett biztosítani, de ő szépen tűrte a hercehurcát, s mostanra jobban is van.

Két szálkással lettünk a héten szegényebbek: Rose, a szálkás szőrű tacskó szuka átesett az ivartalanításon, s a műtét után máris új otthonába költözött. Az első hírek szerint minden a legnagyobb rendben van ezzel a tündéri, aktív kutyalánnyal.

A másik szerencsés Einstein volt, aki az ASKA-tól érkezett hozzánk. Őt ideiglenes befogadói tartották meg, de előtte természetesen neki is át kellett esni az ivartalanítási műtéten. Erre a héten sor került, így semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy onnantól gazdás kutyának tekintse magát, mégha a környezetében nem történt változás ehhez.

A magyar vizsla fajtamentéshez egy kisvárdai kutya érkezett, Bence bácsi személyében. Bence egy idős keverék, aki halott gazdáját őrizte, onnan került a menhelyre, de csak speciális eszközökkel tudták őt befogni, s a menhelyen is rendkívül barátságtalan arcát mutatta, nem fogadott el senkit, harapott. Mi már az első kisvárdai látogatásunkkor megismerkedtünk vele, szó szerint "lekekszeztük", s tudtuk, hogy őt is el szeretnénk hozni... Most jött el az idő! Bence bácsi pedig tudta, hogy érte jöttünk, gond nélkül be lehetett tenni a szállítóboxba, s szerencsére azóta sem volt egy rossz szava sem. Mogorva énjét az ukrán határ mellett hagyta, nálunk már csak a mosolygós, nyugodt, játékos arcát mutatja. Szerencsére.

Magyar Vizsla Fajtamentő Csoportunk háza táján is történtek fontos események. A hét abszolút legnagyobb híre Szarvasi Döme opciós ideigleneshez költőzése. Döme egy igazi munkakutya, akinek dominanciáját sajnos rosszul kezelték korábban és agresszív viselkedést vett fel. Hosszú hónapok elszánt munkájával egy amerikai kutyatréner segített ideiglenes befogadóként helyrerakni Döme fejében a dolgokat és mostanra végre egy gazdajelölt is bejelentkezett. Természetesen egy rossz múltú kutya esetében a félelem örökre megmarad, nehogy visszatérjenek a problémák, de úgy tűnik, Döme a megfelelő szakértő kezekben tényleg kikupálódott és készen áll az új életre. Egy igazi sportos, örökmozgó fiatal párra lelt, akikkel nagyon bízunk benne, hogy hamarosan végleges örökbefogadási szerződést is aláírhatunk.

A héten Mara és Citér vizsláink átestek az ivartalanításon, mindkettejükkel rendben zajlott minden, így Citér esetében már csak papírmunka van hátra a hivatalos gazdisodásig: ideiglenes befogadói papírokkal, de szinte kezdettől fogva odaadó és eltökélt gazdajelöltjénél lakik már. Marára még egy utazás vár a végleges gazdisodásig, de már nem sokáig kell panzióban lennie neki sem.

A héten Bence bácsin kívül egy vizslát vettünk a gondozásunkba: Alfie-t egy másik szervezettől vettük át és rögtön gazdajelöltes státuszt kapott, Németországban várják már nagyon.

És még egy itthoni gazdisodás jutott a hétre, Lindus, az egykori önsétáltató, minden lében kanál magyar vizsla - szetter turbómixünk került szerető családba pár Tárnokon eltöltött hetet követően. Sok hosszú és boldog évet kívánunk nekik együtt!

  Sajnos a német dog fajtamentő csoportunkhoz egy évekkel ezelőtt örökbeadott kutyánk került vissza héten, mivel gazdái már nem tudták vállalni, hogy felelősen gondoskodjanak róla. Fletcher egy mindenkivel kompatibilis, barátságos, nyitott kutya, akinek nagyon szeretnénk mielőbb valóban végleges, új otthont találni.

 

 

Fletcher visszaérkezése mellett a tárnoki kennelsoron élő, gazdára váró német dogjaink is adtak tennivalót bőven, mivel mind Omar, mind Dixy betegeskedtek. Omar a demodexére kezelést kapott, illetve szakorvosnál is járt. Szerencsére szép lassan gyógyulgat.

Dixyt kezdetben a folyamatos hasmenés gyengítette le, de egy giardia elleni kúrával és speciális táppal sikerült megszabadulni ettől a kellemetlenségtől, viszont a leggyengült immunrendszer teret engedett egy atkás fertőzésnek, így annak a kezelését viszont meg is kezdhettük...

 

Kennelsorunkon a nyár folyamán is minden nap 10-16 óra között várjuk a sétáltatókat, ha valaki szeretne jönni akár tacskó, akár vizsla, akár dog vagy keverék védenceinkhez sétáltatni, írjon a részletekért az info@futrinkautca.hu e-mail címre.

Mi történt a Futrinka Egyesületnél a 21. héten?

Szomorú hét van mögöttünk... A kutyamentés ilyen, tudjuk mindannyian: egyszer fenn, egyszer lenn. Bármikor bármi megtörténhet, hiszen nem köveket gyűjtünk, hanem élő állatokat gondozunk, akik megbetegedhetnek, akik meghalhatnak... Tudjuk, de valahogy mégsem lehet ezekre az esetekre felkészülni, mégsem lehet megszokni, hogy néha nem sikerül.

Mokkus, a nyelvnélküli kutya a kisvárdai menhelyről került hozzánk. Nagyon szerették őt az ottaniak, s nagyon nehezen engedtél el. Mi pedig jót, igazán jót akartunk számára biztosítani. Élvezte a napi sétákat, a füvet, a figyelmet, a mozgást, hogy külön helye van, hogy nem kell láncon lennie. Szerettük volna, ha minden rossz dolgon átesik az elején, így az ivartalanításon is, hogy még a nagy melegek előtt átessen a tíz napos tölcséres időszakon. Sajnos Mokkus szíve a műtét során megállt, s nem sikerült őt visszahozni... Szeretnénk tudni, hogy mi történt, de már nem tudjuk meg nem történtté tenni a dolgot, Mokkus elment...

Az alap tevékenységi csoport védencei közül Dása, az öreg beagle keverék néni is beteg lett: a péntek éjszakát végighányta, így a szombati napot állatorvosnál töltötte, mert annyira legyengült, hogy lábra sem tudott állni. Infúziót kap, illetve minden fontos vizsgálatot elvégeztettünk, az ultrahang szerencsére negatív, a véreredményre viszont még várnunk kell. Reméljük, hogy Dása hamar újra erőre kap.

Bubamara viszont a héten elhagyhatta a kórházat, s nagy-nagy szerencséjére nem a kennelsorra kellett visszaköltöznie, hanem ideiglenes befogadóhoz került. Természetesen továbbra is keressük ennek a tíz éven túli, oltott, chipezett, ivartalanított, kissé válogatós idős hölgynek a szerető otthont. Szobatiszta, lakásban szépen viselkedik, így nyugodt életet élő első kutyások számára is ajánlható.

Sajnos kettő védencünknek sürgősen új befogadót kell keresnünk, így kérünk mindenkit, hogyha tudna segíteni, jelentkezzen. A tartásukért szükség esetén fizetünk is, a legálisan biztosított hozzájárulás mértéke átlagosan 700-800 Ft / napra jön ki, illetve a kutyák élelmezéséhez a tápot biztosítjuk. Ha valaki tudna segíteni, az info@futrinkautca.hu e-mail címre írjon!

Tütüt az Illatos útról mentettük, s sajnos eddig senki nem szeretett bele ebbe a fiatal-felnőtt, bohókás megjelenésű kutyába, aki viszont súlyos hátrányokkal indult, mivel bekerülése előtt hajléktalanokhoz tartozott. Ebből fakadóan az idegenekkel bizalmatlan, hosszabb időt vesz igénybe, míg valakit elfogad, illetve a területét is őrzi, oda ismeretlen nem megy be. Más kutyákkal jól kijön, szobatiszta, a lakásban szépen viselkedik. Pórázon profin sétál, a nagyváros zaja sem ismeretlen számára. Aktívabb családot keresünk számára, mert Tütü imád mozogni.

A másik kutya Roni, az idős cocker spániel, akit örökbefogadója ad vissza a gondozásunkba, mert külföldre költözik, s Ronit oda nem viheti magával. Roni egy tíz éven túli, nyugodt kutya, aki a lakásban szépen viselkedik, de nem szeret egyedül maradni, így olyan befogadót keres, aki vagy sokat van otthon vagy tudja őt magával vinni a munkahelyére is. Roni aktív, szépen sétál, a város zajához is hozzászokott. 

Mind a két kutya elhelyezése sürgős, így ha bárki tud segíteni, jelentkezzen!

A tacskó fajtamentő csoport is fekete hetet zárt. Az egyhetesen a gondozásunkba került száklás szőrű tacskó babákból ketten elmentek, így Barát és Bók már nincsenek velünk. Barát esetében a gondok hasmenéssel kezdődtek, de az első jelre orvoshoz került. Sajnos nem tudtuk megmenteni őt. Bók tünetmentes volt, gyakorlatilag ő egy jókedvű, élénk pocokból lett néhány óra alatt egy alig pihegő kiskutya, aki feldolgozhatatlan sebességgel követte testvérét, Barátot az életen túli világba... A harmadik testvér, Bérc egyelőre jól van, mint ahogy a család másik részét alkotó Medve-lányok egészsége is rendben... Nem tudjuk, hogy mi történt, de azt igen: a kölyökkutyák nagyon törékenyek, percek alatt megvan a baj...

Magnuszt még kölyökként fogadták örökbe, de ismét csalódnunk kellett, mert az örökbefogadáskor jónak tűnő családnak sikerült magát alulmúlnia... Az igazolás-kérés ellenére a kutya ivartalanításáról nem gondoskodtak, mint ahogy valójában a kutya sem volt annyira fontos... Mostanra eljutottak oda, hogy inkább nem is szeretnék megtartani őt. Szomorú, de tény: az emberek többsége nem alkalmas a kutyatartásra, s még a szigorú ellenőrzések ellenére is be-becsúszik egy-egy ilyen család. Mindenesetre Magnusz hamarosan visszaérkezik, s reméljük, hogy hamar megtaláljuk számára a tökéletes és egyben végleges otthont is. (Természetesen az ivartalanítása nem marad el, illetve ha van hiányzó oltása, azt is pótoljuk.)

Szivart, a tacskó keverék kant egy Budapest közeli településen találták. A kutya lakáshoz szokott, emberközpontú, barátságos. Talán kitették, de talán csak elcsatangolt, ezt nem tisztünk eldönteni. Mindenesetre a kutyában nem volt egyedi azonosító, ami önmagában kizárná, hogy az eredeti gazda igazolni tudja, hogy valóban hozzá tartozik ez a kutya, de megadjuk számára az esélyt, hogy oltási könyvvel, illetve a kutya fotójával két hétig jelentkezhet. Ezt követően Szivar örökbefogadhatóvá válik.

A hajdúböszörményi menhelyről érkezett hozzánk Bajusz, a fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó keverék kan, akit már régóta hirdettünk, de sajnos - valószínűleg a távolság miatt - nem tudta a menhely gazdához adni. Most nálunk kap esélyt arra, hogy valaki beleszeressen. Egyelőre tárnoki kennelsorunkon látogatható, de ideiglenes befogadót is keres.

Többször tapasztaltuk már, hogy a gazdi halála sok kutyát hoz kilátástalan helyzetbe, mert valami miatt az örökösöknek az örökhagyó után maradt jószág terhessé válik, sem befogadni (leírhatatlan sok magyarázatot adva erre), sem gondoskodni róla nem akarnak, nem tudnak. Nem tisztünk pálcát törni az örökösök felett, de ha egyszer valóban alkalmazni kezdenénk az örökség elemeinek elválaszthatatlanságát, meglepődnének a leszármazottak, rokonok: ha a kutyáról élete végéig nem tud valaki felelős gazdaként gondoskodni, akkor a házat sem kell eladnia, az ingóságokat sem kell pénzzé fordítania... 

Mindenesetre a héten kettő kutya is érkezett, akik esetében a gazda halála volt az ok, amiért segítséget kértek számukra. Rose egy fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó szuka, aki jelenleg ideiglenes befogadónál került elhelyezésre, de az oltási programjának befejezése, illetve ivartalanítása után örökbefogadható.

A másik ilyen gazdikeresőnk Kamion, a fiatal-felnőtt rövid szőrű törpe tacskó kan, akinek szintén sikerült rövid határidőn belül ideiglenes befogadót találni, de számára sem az a cél, hogy beragadjon a gondozásunkban, hanem hogy végleges, a kutya élete végéig tartó gazdát találjunk.

A hétre kettő ivartalanítást terveztünk. Orsó, az Illatos útról tulajdonjog-fenntartással átvett, vak szálkás szőrű tacskó kan "foglaltsági" ideje lejárt, az eredeti gazdája pedig nem jelentkezett, így annak érdekében, hogy felkészülhessen a gazdisodásra, ő volt az egyik, akit ivartalaníttattunk. Jövő héten szemészetre is ellátogat, hogy megtudjuk, mi okozza a vakságát, de közben természetesen várja azt a türelmes, szerető gazdit, aki egy "ilyen" kutyát is örömmel fogadna be családjába.

A kisvárdai "áltacskó" Rebus is megoperálódott. Szerencsére nála nem volt komplikáció, s a maga kis mindenért hálás, aktív módján meg is kezdte a lábadozását Vilike kenneltársaként Tárnokon. Reméljük, hogy nem sokáig kell várnia, mert egy igazán ígéretes jelöltje is akadt...

A héten három kutyánk lett gazdis. A sort Börze, a fekete-cser, rövid szőrű tacskó kan kezdte, aki múlt heti ivartalanítását követően ezen a héten örökbefogadási papírral ünnepelt. Ideiglenes befogadói pedig egyből újrakutyásodtak, mert így helyet tudtak biztosítani Kamion számára. Köszönjük!

Csók, a válás miatt hátrahagyott tacskó keverék szuka egy idősebb hölgy társasága lett, s az első beszámolók szerint minden a legnagyobb rendben: Csók élvezi az extra figyelmet, a hosszú, városligeti sétákat, s a város zajától is kevésbé retten meg, mint amennyire számítottunk rá.

Bella, a fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó szuka az egyik német partnerszervezetünkön, a Hands 4 Paws-on keresztül Németországban találta meg új helyét. A külföldi fuvarhoz kapcsolódóan szeretnénk megjegyezni, hogy Egyesületünket nem érinti hátrányosan a németországi szigorítás a beviteli szabályokat illetően, mivel már jelenleg is TRACES engedély birtokában indulnak útnak védenceink a legnagyobb körültekintés és biztonság mellett.

A tacskó fajtamentésnél Császármorzsa az, akinek sürgősen befogadót kell találnunk, persze nagyon örülnénk egy végleges gazdának is. Neki a héten el kellett jönnie a befogadóitól, s sajnos csak panziós elhelyezést találtunk számára, amit viszont nem fogunk tudni sokáig finanszírozni. Császármorzsa egy középkorú, barátságos tacskó kan, aki más kutyákkal jól kijön, viszont nagyon erős a szökési hajlandósága, így kertes házba csak atombiztos kerítés léte esetén fogadható örökbe. Egyedül maradni nem szeret, így vagy sokat otthon tartózkodó gazda mellé vagy olyan helyre adnánk örökbe, ahol a gazdinak van lehetősége magával vinni őt a munkahelyére is.

A hét a magyar vizsla fajtamentők háza táján állatorvosi körökkel és fuvarokkal telire sikerült, máskor sem, de ezen a héten biztosan nem unatkoztunk és nem igazán volt olyan nap, amin nem drukkoltunk vagy aggódtunk volna. Szerencsére, minden remekül alakult. 

A hétre Linda, a szetter-beütésű "hosszúszőrű vizslánk" és Mángold, a puli mix vizslatárs estek túl az ivartalanításon, mindketten remekül vették az akadályt, Mángoldnál pedig ez egyben az ideiglenes befogadói papírok véglegesre váltásának idejét is jelenti. Mángold szuper gazdára talált egy régebbi  fekete vizsla védencünk, Bleki egykori ideiglenes befogadójánál, pontosan olyanra, amilyet érdemel ez az álomkutya.

Bambita, az idős vizslaszuka védencünk sok aggodalomra adott okot a héten: egy komoly fülműtéten esett át, amely jól sikerült, de sajnos hosszú kórházi lábadozást igényel. A kórházi dolgozók szívébe azonnal belopta magát, de azért nagyon várjuk, hogy ideiglenes befogadóihoz visszaköltözhessen a kritikus időszak elteltével.

A hetet rengeteg gazdisodás és sok új érkező is jellemezte. Egy szervezett fuvar keretében végre gazdához költözhetett Zakuszka a német vizsla, Zsim, Zsül egykori társa, Déna, a fiatal vizslalány, Ramóna, az ördögfajzat leányzó, aki egy sikertelen gazdisodási kísérlet után hosszan várt a lehetőségre és Sz. Raffi, az idős vizslaszuka, Sz. Zsálya mamája. Rajtuk kívül még Fidu, a szélvész indult útjára új gazdáival.

tthoni gazdisodónk a héten Valenta, az álommix, a legörömtelibb hír pedig, hogy Filfil, a német vizsla keverék óriásunk úgy tűnik, végre megemberelte magát és a sok foglalkozásnak hála kezd összeszokni befogadói kutyájával, így maradhat véglegesen náluk.

A héten megérkezett hozzánk Mörzsi, akitől morgás miatt váltak meg. Szerencsére, nálunk úriemberként viselkedik eddig.

Wince, az idősebb vizsla kan a kecskeméti menhelyről költözött át hozzánk, ő szerencsére csak rövid ideig lesz velünk, gazdajelöltes.

Pörkölt, Bajusz tacskó mix-szel együtt a Hajdúböszörményi Pacsi menhelyről érkezett hozzánk.

Rusty bácsi, a  csont és bőr, oltatlan, 15 éves magyar vizsla gazdától érkezett hozzánk a szomszédok közbenjárásával. Nagyon aggódtunk, hogyan fogja viselni a változást, hiszen számtalanszor láttuk már, hogy hiába hajolunk mi le, hiába teszünk meg mindent azért, akit valaki más, aki felelősséggel tartozott volna érte, az eldobottság érzését már sosem tudjuk elfeledtetni... Ezúttal szerencsére Rusty bácsi remekül viselte a változást és hatalmas életkedvvel vetette bele magát az új társaságba, a kanapés életbe. Bízunk benne, hogy rajtunk kívül is elrabolja valaki szívét hamarosan.

A múltheti érkezőink közül Fraknó volt olyan szerencsés, hogy rutinos, odaadó ideiglenes családba költözhetett, amiért nagyon hálásak vagyunk! Fraknónak bizony sok mindent el kell még sajátítania a civilizált kutyalétből, így ez hatalmas előrelépés neki.

Május utolsó vasárnapján ismét csatlakoztunk a Vizsla Túrához, amely ezúttal Szokolyán, Királyréten került megrendezésre. Festői környezetben kirándulhattunk, kétféle táv közül lehetett választani: 5 ill. 12 km. Bár gyönyörű napos időben indultunk, a túra közepén a felhőszakadás utolért minket, a mi csoportunk azonban szerencsére éppen ekkor ért fel az egyik kis hegyi büfébe, így tető alatt vészelhettük át a záport, majd az eső elálltával ismét szép időben folytathattuk utunkat. Magyar Vizsla Fajtamentő csoportunk 35.000 Ft pénzadományt, valamint konzerveket, szemeteszsákokat és takarókat is kapott, ezúton is köszönünk minden támogatást! Találkozunk a következő Vizsla Túrán 06.29.-én, a pátkai víztározónál!

2014. Woche 19.

Unser Wochenbericht redet über die Hoffnungslosigkeit. Aber die Dinge lossteuerten immer gut. Es schienen nicht immer eindeutig auf ersten Mal. Wir haben ja eine harte Woche hinter uns.

Wir möchten mit einem Dankeschön beginnen. Wir hatten die Möglichkeit, auch in diesem Jahr, an dem Veranstaltung Budaörser Festival teilzunehmen. Das Wetter war herrlich. Viele haben unseren Stand besucht. Auch viele Spende haben wir bekommen. Als Geschenk haben wir 20 Kilos Futter von Husse bekommen. Hier möchten wir nochmals bedanken! Auf dem Foto posiert unser Schützling VALENTA. Auch BABÓCA suchte uns auf. Beide genossen die Streichen.

Die Dackelrettung hatte in der vorigen Woche eine 14 jährige Dackelmischung mit einem riesigen Tumor. Sie war ja alt und stark gekrant. Erstens schien so, die Operation kann noch warten. GOMBÓCKA lebe noch mit den abebbenen, aber riesigen Tumoren noch weiter. Aber die Blutnahme zeigte Herzwürme. Allerlei Operationen wären so risikoreich. Während eines Tiefschlafes wandern die Würmen durch den Arterien der Lungen ins Herz. Es kann einen Tod verursachen. Der größte Tumor losplatzte. Die Operation konnte nie mehr warten. Ein Tierarzt kann nur so eine komplizierte Intervenzion sofort schaffen. Ohne Kampf geben wir nie auf. Aus dem sicheren Schlaf erwachte sich Gombócka schön. Nach einigen Tagen hatte sie eine verbesserte Laune. Sie muß nie mehr so eine schwere Last tragen.

Kaum war der Schreck  mit Gombócka vorbei….bekamen wir einen Notruf über 3 ein monatlichen Dackelbabys. Die Dackelmutti wurde krank und konnte die Kleinen nie mehr säugen. Die drei dünnen Babys besorgte unsere Provisorische. Aber der Erfolg war unsicher. Sie bräuchten sofort eine Ersatzmutter. Sonst beendet ihres kurze kleine Leben….

Bei dem dritten Schlußstrich  - als der Illatos út um unsere Hilfe bat – dachten wir daran, es wäre allein auch genügend. Für diese Woche ist es vielzuviel. Wenn nur das geschähe, wäre diese Aufgabe genügend groß für uns. Ein 7 jähriger, blinder Dackel hat jm. eingenommen. Im Depot kehrte er total in sich. Es war ängstlich, daß er vegibt. Wir könnten ORSÓ nur mit Vorbedingung auf Eigentumsrecht mitgenommen. Danke schün für den Depotsführer und dem Tierarzt, wer unsere Aufmerksamkeit auf den Hund aufrief. Orsó zog zu PS uns wartet auf den originellen Besitzer.

 Aus dem Székesfehérvárer Tierheim ASKA kam zu uns EINSTEIN, der jung–erwachsene, drathaarige Dackel (Mischung?) Rüde.  Bis zur Impfungsprogramm lebt er bei PS.

Auch gute Nachrichten haben wir für deise Woche.  Ein sehr alter bei uns lebender, wenig problemvoller Schüztling, HIBRID fand eindlich ein gutes Herrchen. Hibrid kam schon vor Jahren aus einem anderen Tierschützer-Organisation unter unsere Schutz. Er lebte lange in einem Pension. Wir haben vor Wochen die Entscheidung getroffen, er bekäme  eine bessere Chance mit Menschen zu treffen. Die Bilder und Inserate zogen keine Kandidate. Hibrid zog in die Kennelreihe. Dies oder anderes hat sein Glück mitgebracht. Er zog zum Herrchen.

EGRI BECKHAM war mit Menschen besonders freundlich, aber mit anderen Hunden pflegte er keine gute Kontakte. Es zeigte er auf Weg und Steg. Die Provisorischen haben trotzdem ihn behaltet. Sie bringen Beckham in die Hundeschule, um etwas bessere Benehmung zu erlernen.

Der Dackel CSÁSZÁRMORZSA bekam eine Infektion in dem Verdauungsorgan. Er mußte die Sprechstunde öfters aufsuchen. Glücklich reagierte er auf die Behandlungen schnell und gut.

Bei den chanchenlosen Mischungen ein alter Hund, EGRES musste operiert werden. Er machte uns schlaflose Nächte. Wir haben uns schwer beschlossen, ob wir das Risiko unternehmen. Er ist kein Kind von heute, hat Übergewicht auch. Wir könnten die Operation nicht verzögern. Das gute Wetter brachte die Fliegen. Sein Ulkus auf dem Maul verursachte eine Gefahrsquelle. Während der Operation sah der Arzt, daß die Ohren nicht mehr eingezündet sind. Er brauchte den Gehörgang nicht auszuputzen. Die Wunde auf dem Gesicht war ein losplatzter Tumor. Die Beule entfernte der Arzt. Wir warten jetzt auf  die Gewebelehre. Egres ertrug die Operation sehr gut. Nach einigen Tagen könnte er die Bequemkeit der Kennelreihe, ebenso die Aufmerksamkeit der Mitarbeiter, Mithilfer, Gassiginger genießen.

4 Hunde konnten zu neuen Besitzer umziehen. HOLLY, die schneeweiße jack russel terrier Hündin. Ihr fand Hands for Paws, ein deutscher Partnerverein, eine neue Zuhause.

Eine intesive Woche hat die deutsche Vizslaretter Gruppe abgeschlossen. An der Wochenende zogen nach Deutschland DUMBÓ,  SZERRA, OKRA. Sehr viele Notrufe haben sie erhielten. Zum Glück konnten wir Hunde aus der Kennelreihe bei Provisorischen unterbringen. Einen riesigen Vortritt für ihnen und auch eine große, neue Möglichkeit den Hunden aus der Warteliste.

Zu den lieben Familie zogen BARBY, die scheue, drathaarige, deutsche Vizslahündin. Sie brachten wir aus einem provinziellen Schindlerdepot mit.

Und BAMBITA.Es hat ihr eine große Bedeutung. Die Ohren müssen operiert werden. Sie ertrug das Kennelleben sehr schlecht. Bambita, die ältere Vizslahündin haben die Besitzer abgegeben. Hier in Ungarn fand sie keinen neuen Besitzer, aber in Deutschland half ihr ein Partnerverein ein Traumherrchen aufzusuchen. Hoffentlich kann sie schon bei einen lieben Familie gesegnen. Danke fanni für die Pflege! Bambita lebt sich schwer ins Großstadtsleben ein. Das Zusammenleben mit ihr ist noch nicht so leicht.

Eine andere Dame zog aus der Hundepension in eine super provisorische Stelle um. Für RAFFIwaren die jungen, gut sozialisierten Hunde aus der Paradiese viel zu viel.  Sie wimmelnten tagsüber. In den ersten Tagen verursachte ihr Probleme aus der Stadt und aus ihrem Tochter Zsálya Abschied zu nehmen. Dann tauchte sie auf und schickt uns eine Menge lustige Fotos. Die beste Nachricht: ein Herrchenkandidat ist auf dem Sicht! So scheint aus, als eine Karriere beginnt….

Einige Wochen lang bummelte schon auf den Straßen. Nur Nachts könnte jemanden beherbergen den Vizslaknaben. Man hat uns um Hilfe angerufen. Nach einem gewöhnlichen Rundweg war sein Bein angeschlossen. So tritt er zu den Vorübergehenden zurück. Danke für unseren Mithilfer. TENGELIC war schon am nächsten Tag an den Weg zum Tierklinik. Wir könnten aufatmen. Er hat keine ernste Verlentzung. Der junge, ca. 1 j. Vizsla hat kein Chip. Die Menschen suchten in der Umgebung nach seinem Besitzer – vergebens. Die Familie anerkannte den Kerl sehr und emfpehlte mit offenen Herzen einem unseren Kandidaten. Der neue Besitzer möchte eine Therapie-Hund Schule abfertigen. Wir suchen noch laut Gesetz den originellen Besitzer. Aber er hat schon PS, mit der Hoffnung auf die Endstation.

Auch ein Notfall war für diese Woche statt 1 , 2 Hunde. BARÁTFÜLE, der ältere Vizslaknabe blieb nach dem Umzug im Garten, als ein Gartenzwerg. Die örtlichen Tierschützer baten um unsere Mithilfe. Dieser Tierheim hat ständige Platznot und steht vor einem Umzug auch. Ein andere, aber junge Vizslaknabe wartete auch in der Umgebung. Er konnte als Schwarzfahrer mitreisen. TAPÍR der drathaarige deutsche Vizslarüde ist schon  in der Kennelreihe.

Wir organisierten die Kastrierungen für DÉNA und MÁJLÓ. Beide ertrugen es schön. Májló bekam viele Hundefreunde mit seinem Aussicht in der Hundepension.

Die Besitzer baten unsere Hilfe für seinen jungen, epilepsischen Vizslaknabe.  Sie lieben MATYI sehr. Aber die Amstürme treten immer öfters auf. Sie können ihn keine entsprechende Versorgung mehr geben. Sie wissen ja, daß sie solcherweise keine entsprechenden Herrchen sind. Der besonders liebe junge Ehepaar haben schon in dem letzten halben Jahr sehr viel für Matyis Leben getan. Als unser deutsche Partnerverein Hands 4 Paws über Matyis Geschichte erfuhr, könnte schon am Wochenende Matyi zu einer kenntnisvollen Familie reisen. Seitdem bekommen wir immer die frischen Nachrichten. Matyi fühlt sich wohl. Die Anstürme sinken. Vielen Dank Allen, die inserierten und mithalfen.  Danke für Matyis Familie, daß sie nicht aufgaben. Danke Judit für den Fahrt und Hands 4 Paws für die Beherbergung, Liebe, Heilung.

Endlich eine glückliche Kurzmeldung. STING empfing Besucher. Das Zusammentreffen ging gut, die Sympatie war gegenseitig. Eine sehr sympatische ungarische Frau ist die Kandidatin. Sie hat viel Erfolge mit Hunden. Sie lebt in Deutschland, aber verbrachte einige Woche in Ungarn. Wenn alles gut geht, kann Sting in Juni umziehen. Wir kontrollieren noch die Familie und drücken die Daume. Bekomme unsere Riese eine liebe Familie!