2013. 12. hét

Mi történt a Futrinka Egyesületnél a 12. héten?
 
Ezen a héten többször is belefutottunk az "idős kutya" problémába, ami azáltal, hogy a gazdák nem kívánnak vele foglalkozni a mi vállunkra rak terhet, pedig nem mellettünk éltek ezek a kutyák, nem mi dobtuk ki őket szívtelenül, de nekünk kell megoldani az ő elhelyezésüket, állatorvosi dolgaikat, s biztosítani számukra a nyugodt körülményeket amellett, hogy keressük számukra a végleges befogadó családot, ha egyáltalán akadhat ilyen.

A tacskó fajtamentés a héten egy 13 éves, gazdája által leadott tacskó keverék szukával lett gazdagabb, akit a bajai gyepmesteri telepről hoztunk el az eredeti oltási könyvével, amelyből látszik, hogy valaha szerették, hiszen minden oltása rendben volt visszamenőleg. Azt tudjuk elképzelni, hogy az őt szerető igazi gazda előbb meghalt, minthogy szeretett kutyája elhagyta volna, s az örökösöknek nem kellett... Momy szerencsére nem tört össze, egy nagyon jó idegrendszerű kutyáról van szó, aki könnyen nyit új emberek irányába is, tökéletesen lakáshoz szokott, szobatiszta, más kutyákkal barátságos. Senki meg nem mondaná, hogy ő már 13 éves, ha az utcán találnánk, nem becsülnénk hat évesnél idősebbnek, az biztos. Szeretne ő is magának egy szerető családot, de a kora miatt nem biztos, hogy az ivartalanítására még sor kerül, tehát a családnak valószínűleg vigyáznia kell rá élete hátralévő részében.

A másik gazdától érkező tacskónk sem igazi tacskó. Vadász gazdája adta le nálunk Ózert, az alig egy éves múlt alpesi tacskókopó kant, akit a vadász másik kopója terrorizált, emiatt Ózert sem enni, sem mozogni nem tudott biztonsággal, így mire hozzánk került teljesen lesoványodott, illetve az első hetet alvással töltötte, annyira kimerült volt. Most már kezd kinyílni, s lassan felfedezi a világot, de számára a legnagyobb segítség az volt, hogy háborítatlanul pihenhetett.

A harmadik új tacskó sem tacskó, de ezen talán senki nem lepődik meg: Molly, a tacskó keverék szuka az ajkai menhelyről érkezett, mivel a menhelyen teltház volt, s így nem tudtak átvenni altatás elől kutyákat a helyi gyepmesteri telepről, s ebben szerettünk volna számukra segítséget nyújtani. Molly egy kiegyensúlyozott kutyalány, aki, ha minden jól alakul, nem sokáig kell, hogy a gondozásunkban várakozzon, mert van rá érdeklődő.



Szerencsére gazdisodásokról is beszámolhatunk, így a héten jelentősen csökkent a gondozásunkban álló tacskók és tacskó keverékek száma, amelyre már nagyon nagy szükség volt, hogy a várólistáról el tudjuk kezdeni tervezni az új érkezők átvételét. Paszternák, a tündéri szálkás tacskó átesett az ivartalanításon, majd Pomázra költözött egy nagyon kedves családhoz, ahol már az első percben a mancsa köré csavarta az egész családot.




Szintén gazdához költözött Szenátor, a középkorú törpe tacskó kan, akit a korábbi örökbefogadói sajnos visszaadtak összeférhetetlenség miatt. Reménykedtünk, hogy a rá régóta váró családban boldog lehet, de az idő közben már sajnos erre is választ adott. Erről egy későbbi beszámolónkban írunk majd.

 

A tárnoki kennelsorról szerencsére egy héten költözött el a két tacskó keverék lányunk. Maggi Mohácsra tette át a székhelyét, ahol egy háromgyermekes családban fog innentől élni, s soha nem lesz egyedül.


Kóborlási társa, Garda is elköltözött, ő Budapest IV. kerületében talált új otthonra, s bár az első éjszaka után úgy volt, hogy vissza is kerül hozzánk, mert az örökbefogadó hölgy annyira a régi kutyáját akarta benne látni, hogy lelkileg összeroppant, de szerencsére a közösen telő órák alatt Garda kedvessége megnyitotta az új utat, amelyet ők járhatnak majd közösen a  jövőben.
 
Maggi és Garda

Típus, a tacskó keverék kan, Taktika egyik életben maradt kölyke sokáig várakozott az igazira, de végül Ausztriában találta meg végső otthonát, ahová ideiglenes befogadói összetört szívvel ugyan, de elengedték.
 

Nagy öröm is ért minket a héten, mert az epilepsziával küzdő szálkás szőrű tacskó lányunk, Hektika is kapott egy esélyt osztrák partnerünkön keresztül, hogy új életet kezdjen. Sajnos az őt ideiglenesen vállalni tervező család már az első este eldöntötte, hogy mégsem szeretnék kockáztatni a macskáik életét, így úgy volt, hogy Hektika másnap visszaköltözik. Ekkor lépett a képbe az az osztrák család, akik korábban Hektika speciális vérképét kérték és finanszírozták, de utána mégsem merték vállalni őt. Szerencsére a találkozás jól sikerült, s bár elsőre ideiglenes szerződést kötöttek, alig pár nap elteltével örökbefogadásira

cserélték. Azóta Hektika gyógyszereit az ottani orvos lecserélte, így elmúltak a szobatisztasági gondok is, s sokkal felszabadultabb lett a kutya, illetve mivel a vizsgálat során szívproblémát azonosítottak, most arra is gyógyszert kell szednie Hettinek. Dinaperonnak, Hektika korábbi ideiglenes befogadójának köszönjük,

hogy ilyen sokáig gondját viselte.

Az alap tevékenységi csoport elméletileg nem menthetne több kutyát, s valójában nem is fog egy darabig, mert átlépte azt a létszámot, amelyet felelősen menedzselni lehet, de az ajkai menhely teltháza miatt, hogy ne kelljen altatni a helyi gyepmesteri telepen, s kerülhessenek át onnan kutyák a menhelyre, kettő keverék szukának segítséget nyújtottunk.

Panka egy közepes termetű, fekete-fehér, nagyon kedves, könnyen barátkozó, más kutyákkal teljesen megbízható szuka kutya, aki egyelőre egy másik panzióban talált elhelyezésre, de várja, hogy valaki akár ideiglenesen magához vegye, akár örökbefogadja.


 
Sári a tárnoki kennelsorra került, s mindenkit elvarázsolt csodálatos jellemével, merthogy a nem túl tetszetős külső mögött egy nagyon nyitott, mindenkivel barátságos, agresszió-mentes kutya lapul, aki élvezi a sétákat, s minden más kutyával tökéletesen kijön. Ragaszkodása, folyamatos mosolya a legjobb ellenszer bármiféle depresszió ellen.

 

Egy új macska gazdikeresőnk is lett a héten. Rozi önként csatlakozott egy százhalombattai családhoz hónapokkal ezelőtt nagyon rossz állapotban. A család szépen helyrehozta, oltatta, ivartalanította, s most eljött az idő, hogy gazdát keressenek neki. Egyesületünk ebben segít, így ha valaki szeretne egy szuverén, valószínűleg élete első felét emberek társasága nélkül töltő, de a kényelmet kedvelő cicalányt, jelentkezzen.

Mint ahogy a beszámoló elején írtuk, az idős kutyák hete volt. Roni, az idős cukorbeteg vizsla nem maradhatott tovább ideiglenes befogadójánál, így megoldást kellett számára találnunk, ami egy a betegsége miatt speciális ellátást is igénylő öreg kutya esetében elég nagy kihívást jelentett. Az egyik ideiglenes befogadónk segített ki minket, s Roni hozzá költözött. Azért, hogy innentől mindenki nyomon követhesse hétköznapjait Facebook oldalt indított, amely az alábbi linken érhető el:

https://www.facebook.com/pages/Roni-a-Cukorvizsla/447281158682520

A magyar vizsla fajtamentéstől több kutyánk tette át a székhelyét külföldre a héten, ami nagy könnyebbséget jelent, hiszen a várólistán nagyon sok kutya várja, hogy segíteni tudjunk nekik, ehhez viszont kell az is, hogy szabaduljanak fel helyek.

Kuszkusz, a félénk és aprócska vizsla szukát szomorú szívvel engedték el ideiglenes befogadói, akiknek köszönjük, hogy gondját viselték az elmúlt időszakban. Sajnos Kuszkusz külföldi élete nem indult zökkenőmentesen, mert az őt örökbefogadni tervező család végül lemondott róla, de német partnerszervezetünk természetesen megoldotta Kuszkusz családi elhelyezését.

Hajdina, a középkorú magyar vizsla szuka is összepakolta a cuccát, hogy ideiglenes befogadójától végleges családba tegye át a székhelyét. Sajnos ő is azok közé a kutyák közé tartozott, akik bár kedvesek, barátságosak, mégsem keltik fel a belföldi örökbefogadók érdeklődését. Szerencsére külföldön egy középkorú kutya még nem minősül idős kutyának, s szívesen veszik maguk mellé családtagnak az emberek.

Alíz számára a gazdái kértek tőlünk segítséget, mivel egyre kevesebb idejük volt a kutyával foglalkozni, és Alíz gyakran utánuk próbált szökni, az amúgy jól nevelt, nyugodt kutya nagyon rosszul viselte az egyedüllétet. Hosszas egyeztetés után úgy döntöttek, hogy szeretnék megadni számára az esélyt arra, hogy egy neki megfelelőbb tartási körülményeket biztosító családra leljen. Mivel a gazdák rendesen oltatták, s az ivartalanítását is biztosították, és gazdajelölt is akadt számára azonnal az egyik partnerszervezetünknél, így szerencsére nem sok időt kellett töltenie átmeneti helyen, és új életet kezdhetett.

Diát, a fiatal vizsla szukát az utcáról fogadta be a segítségkérő család több, mint egy éve, eredeti gazdáját nem találták, így úgy döntöttek, megtartják, és gondoskodtak oltásairól, ivartalanításáról is. Sajnos Dia is szökni kezdett, a család így fájó szívvel, de úgy döntött, biztonságosabb otthont kell találniuk számára. Mivel Dodorka helye felszabadult, neki csupán egyetlen éjszakát kellett nálunk töltenie, és csatlakozhatott az utazókhoz és máris egy új családba kerülhetett.

Volt még egy gazdától egyből utazó vizsla szuka a listán, de közvetlenül az utazás előtt a gazdái meggondolták magukat, s nem engedték el a kutyát. Ez önmagában természetesen nem baj, hiszen minden kutyának a saját családjában van a legjobb helye, ahol szeretik, de ez esetben rengeteg szervezés, illetve egy németországi, Bodorkát váró, de cserben hagyott család lett az eredmény úgy, hogy ha előre tudtunk volna a család döntéséről, ajánlhattunk volna mást a védenceink közül, akinek így megadatódhatott volna a gazdissá válás lehetősége.

Todi, a sármőr vizsla már elég régen ideiglenes befogadóknál lakott, s bár többször volt rá ígéret, hogy utazik, erre a nagy utazásra csak most került sor. Todi rendben megérkezett, s hamar beilleszkedett új helyén is, amelyhez nagyon nagy hozzájárulást adtak ideiglenes befogadói azzal, hogy mindenre megtanították, amit egy lakásban élő vizslának tudnia kell.

Bár csak a szívünk mélyén reméltük, hogy eljön ez a nap, de az ajkai gyepmesteri telepről mentett, idősödő magyar vizsla úr, Horog is bekerült az utazók közé. Igaz, hogy csak az utolsó pillanatban, de ezt mi egyáltalán nem bántuk, hiszen mindannyiunk számára különleges volt a néha kicsit morcos, de megfelelni akaró, kicsit pocakos, kicsit tokás vizsla bácsi.

A külföldi gazdisodók mellett lett egy hazai szerencsésünk is Lullu személyében, aki ideiglenes befogadójától Érdre tette át a székhelyét, ahol már nagyon várták őt, s ahol aktív, élményekben és odafigyelésben gazdag élet vár majd rá.

A héten egy új kutya érkezett, a ceglédiektől került a gondozásunkba Leffencs, a drótszőrű magyar vizsla szuka komoly sebekkel a hátán, illetve lesoványodva. Szerencsére a bőrkaparék vizsgálat alapján megállapíthatóvá vált, hogy a sebeket nem fertőzés, hanem valószínűleg a korábban tömegével a kutyában élő bolhák okozták, s a rendszeres foglalkozás és étkezés hatására Leffencs szépen összeszedte magát.

A heti beszámolót egy nagyon nagy lehetőségről való beszámolóval zárjuk, ugyanis idén újra elindulhatott a www.kutyatrening.hu csapata által a tárnoki kennelsoron a tavaly is nagy sikerrel bonyolított kutyaiskola, ráadásul idén annyi önkéntes jelentkezett az öt hetes képzésre, hogy három csoportban is okulhatnak az ebek.

http://kutyatrening.wordpress.com/2013/03/25/ujra-tarnoki-okosok/

Az iskolában készült fotók az alábbi linken tekinthetők meg:

http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/album276/Tarnoki_okosok/

Március végén fajtamentő csapatunk ismét képviseltette magát a Vizsla Túrán, mely ezúttal Kecskeméten került megrendezésre. Az új vizslás támogatói pólóink népszerűek voltak: 35.500 Ft adományt gyűjtöttünk, s kaptunk néhány pórázt + táplálékkiegészítőt is! Köszönjük szépen minden kedves Támogatónknak! De ezúttal nem csak az adományoknak örülhettünk, hanem annak is, hogy több védencünk is lehetőséget kapott, hogy részt vehessen az össznépi kiránduláson: Josh, Tüske, és Bulgur is velünk jött.