2013. 13. hét

Mi történt a Futrinka Egyesületnél a 13. héten?

Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a hét a döbbenet hete volt, hiszen olyan esetekben futottunk, amelyek szerencsére nem mindennaposak, de éppen ezért az ember ilyenkor nem tud nem megállni egy pillanatra, magához ölelve a saját kutyáit, hogy egy kis békére leljen a társaságukban, s szomorúan emlékezzen meg azokról, akik nem ennyire szerencsések, mint ők... 

Geze, a magyar vizsla határozottan nem volt ennyire szerencsés, merthogy csonttá aszalódva, bevert fejjel találták őt egy ózdi erdőben. A vállán ülő őrangyala elég aktívan jelen lehetett, mert ahol ő volt, arra normál esetben nem jár senki, most viszont közmunkások takarították az erdőt, ők találtak rá, s szerencsére nem hagyták magára: az amúgy is szinte semmi élelmükből adtak neki, egy, az erdőben talált műanyag elkerítő szalaggal megkötötték, s segítséget kértek az ottani állatvédőktől, akiken keresztül még a megtalálása éjszakáján már nálunk lehetett a kutya. A fején lévő sebet egy éles tárggyal okozták.

Szella, a drótszőrű magyar vizsla szuka a nagykanizsai menhelyről került a gondozásunkba. A kezdetben félénk kutyalány nagyon hamar kinyílt, s egy igazán karakán, de rendkívül jó agyú  kutyára tettünk személyében szert, nem utolsó sorban pedig - bár a szőre nagyon puha, ami nem igazán kívánatos a fajta standardje szerint - csodálatos küllemű kutyalány.

A héten szerencsére több vizsla csoportos védencünk is gazdához költözött. Az egyik leghihetetlenebb gazdisodás a nagyon sok éves MamCika vizslánkhoz fűződik, akibe egy fiatal pár szeretett bele, s vette őt magához. A kutya tökéletesen vizsgázott, s az idill a mai napig töretlen, bár a kutya érkezésekor néhány kedvesnek egyáltalán nem nevezhető szomszéd mindent elkövetett, hogy megnehezítse a gazdik dolgát, de szerencsére nem adták fel. Szomorú, hogy egy élőlény puszta ténye mennyire tud zavarni egyeseket, pedig ha valaki odafigyelve, civilizáltan kutyázik, akkor a kutya nem zavaró a környezet számára sem.

Rico, a szintén nagyon soványan gondozásba vett, de aztán szépen új erőre kapó nagyon kedves vizslafiú a héten átesett az ivartalanításon, s ez a beavatkozás egyben megteremtette a lehetőségét annak, hogy a korábbi ideiglenes befogadói státuszból az őt gondozó család végleges gazdává léphessen elő.

Zivatar, a nagyon kedves gyömrői talált kanunk a tárnoki kennelsoron várta az igazit, s szerencsére túl sokáig nem is kellett várakoznia, mert egy idősebb, de agilis pár beleszeretett, így Zivatar a kennelsor rendjét a belváros nyüzsgésére cserélte.

Theo, a fiatal magyar vizsla kan szintén elköltözött a gondozásunkból, innentől a napi aktivitását már új családja kell, hogy biztosítsa, de nem gondolnánk, hogy ez problémát jelenthet nekik, hiszen sportos családba költözött.

Pehely, a gyömrői Felhő-fiúk utolsó tagja szintén ezt a hetet választotta kirepülése időpontjául. Jó érzés, amikor több kutyánk is gazdához költözhet, különösen akkor, ha ezek többsége a kanok közül kerül ki, mert rájuk sajnos nagyon kevés az érdeklődő.

Vannak olyan kutyák, akiket valami miatt nem pártol a szerencse, de miattuk vagyunk mi,  az  alap tevékenységi csoportunk kifejezetten az esélytelen kutyákat menti, nekik biztosít lehetőséget arra, hogy a "saját ütemükben", ami sokszor akár hosszú hónapokat, akár éveket is jelenthet, találják meg a számukra tökéletes családot. Minára nem volt érdeklődés, hiába vált a félős kutyalányból egy barátságos, az emberek felé nyitni akaró ebbé a nálunk töltött időben. Csodák csodájára a fotói alapján bizalmat szavazott neki egy osztrák család, így Mina a miskolci gyepmesteri telepről néhány nálunk töltött hónap után egy osztrák kanapén találta magát egy német juhász keverék társaként. 

Nem csak a kilátszó bordák és medencecsont okozhat döbbenetet, hanem az extrém túlsúly is: Misi, a nyolc év körüli tacskó keverék bőven a kora dupláját nyomja, a jelenlegi súlyának több, mint a fele feleslegesen van a kutyánk, ami nagyon megterheli a gerincét, az aprócska lábait, egyszóval mindenét. Misi így most mozgásos diétán van, mert le kell adnia a súlyából, egyszerűen ez az állapot felszámolja az amúgy kedves, vicces, a dolgait morogva féltő kutya urat, aki szeretne magának ideiglenes befogadót vagy gazdát találni. Mielőbb.

Pick, a fiatal rövid szőrű kan a gazdájától került a gondozásunkba, aki sajnos rájött, hogy nem tud egy fiatal kutya számára megfelelő körülményeket biztosítani, s a segítségünket kérte. Picket ideiglenes befogadónál sikerült elhelyeznünk.

Nózika szintén gazdás kutya volt, de nem maradhatott tovább az eredeti családjában, így neki is meg kellett találnunk a megfelelő elhelyezést, hiszen a családi környezet után nem tehetjük mi sem máshová, mint családban. Szerencsére sikerült neki is ideiglenes befogadói elhelyezést felkutatnunk.

A héten egy tacskó védencünk szerencsésen kirepült: a belvárosi táskában talált kiskutyánk, Vilkó volt a szerencsés, aki ettől a héttől kezdve mint gazdás kutya folytathatja az életét. 

Sajnos a német dog fajtamentés háza táján kevésbé jó hírrel zártuk a hetet, mert Nikét, a német dogot vissza kellett hoznunk ideiglenes befogadóitól, mert folyamatosan azt leste, hogy hol szökhet meg, így pedig nem lehetett biztonsággal a kapun belül tartani. A visszatérése nem esett igazán szerencsés időpontra, s nem is alakultak túl jól az elkövetkező napok, de erről a következő beszámolónkban írunk majd.