2013. 21. hét

 Mi történt a Futrinka Egyesületnél a 21. héten?

A jó idő beköszöntével nem győzzük hangsúlyozni, hogy örömmel fogadjuk a sétáltatókat tárnoki kennelsorunkon, kutyáink minden nap 10 és 15 óra között tartózkodhatnak kennelsoron kívül az átmeneti lemozgatókkal. Nagyon fontos az, hogy sokan akarjanak egy-egy védencünkkel sétálni, foglalkozni, hiszen így kutyáink amellett, hogy új, kötetlenebb kapcsolatot lehetővé tevő környezetben lehetnek, számukra addig nem ismert emberekkel is barátságot köthetnek, mint ahogy az emberek is beleszerethetnek egy-egy védencünkbe.

Így történt ez Moggyval, az oroszlányi gyepmesteri telepről származó keverék kannal, aki volt már ideiglenes befogadónál is, de rendszeres szökései miatt vissza kellett őt hozni a kennelsorra... Nem tűnt úgy, hogy valaha valaki érdeklődni fog rá, de aztán a kutyaiskolai képzésen a saját oktató önkéntese és párja annyira beleszerettek, hogy amint arra lehetőségük nyílt, magukhoz vették őt. Egyelőre még csak ideiglenes befogadói papírt írtunk, de reméljük, hogy Moggy véglegesen révbe ért.

Nem Moggy volt az egyetlen csoda számba menő kutyánk, akit végre sikerült családban elhelyeznünk, mert elbúcsúzott tőlünk Kvaterka is, aki az egyik távoli segítőnk kutyájaként folytatja majd az életét, s bár az első tervek még arról szóltak, hogy a kanapé tabu, de most már elmondhatjuk, hogy kanapékutyaként.

Berhidai Nudli átesett az ivartalanításon. Szerencsére jól viselte, s nem okozott nála törést a beavatkozás, a sebe is szépen gyógyul. Elméletileg Nudli hamarosan Németországba költözik, de az utazása körüli részletek még egyeztetés alatt állnak.

Robin, a loncsos puli keverék kan elveszítette értékelhetetlen loboncát a héten az egyik vezetőségi tagunk, Évi jóvoltából, így most már egy teljesen friss, összeállás és gubanc mentes szőrből lehet növeszteni az új "csodahajat" úgy, hogy közben az egybeállt bunda alatt befülledt bőr is kicsit lélegzethez juthat. Robin egy tündéri kedves, fiatal, barátságos kutya, akinek nagyon szeretnénk mielőbb szerető új otthont vagy ideiglenes befogadót találni.

A tacskó fajtamentéshez a karcagi menhelyről megérkezett a problémás előéletű, egygazdásnak mondott Téma, aki az első napokban elég nehezen rázódott be a kennelsor életébe, de mostanra megszokta, s már egyre kedvesebb. Az ivartalanítása hamarosan esedékes, de sajnos egy emlődaganatot is el kell majd nála távolítani. Jó lenne addigra legalább egy ideiglenes befogadót találni neki, hogy ne a kennelben kelljen lábadoznia. Valaki esetleg tudna fogadni egy aprócska tacskó szukát?

Pritamin, a bajai gyepmesteri telepről mentett tacskó keverék kan átesett az ivartalanításon, s szerencsére a lábadozást már nem a kennelsoron kellett töltenie, hanem ideiglenes befogadónál, akik... De ez a történet már egy másik hét beszámolójához tartozik majd.

Bánk, a szálkás szőrű tacskó már érkezésekor olyan családba kerülhetett, ahol tudtuk: opcióval van, mert ha minden jól megy, akkor ő onnan már nem költözik tovább. Az oltásokat, chipet és ivartalanítást követően nem is kellett sokat várakoznunk, mert az átmeneti otthonból végleges család lett, Bánk nagy örömére.

Még egy gazdisodónk volt a sparheltlábúak csapatából, mégpedig az a kutya, akinél már az is csodának számított, hogy egyáltalán valaki érdeklődött rá. Momyt, a 13 éves rövid szőrű tacskó keverék szukát szintén a bajai gyepmesteri telepről hoztuk el, s szinte azonnal jelentkezett egy család, hogy beleszerettek. Sok-sok hetet kellett várniuk, mire Momy költözhetett, hiszen először fel kellett épülnie a köhögésből, aztán jöttek az általános kivizsgálások, s végül megtörtént az ivartalanítás, de a végleges otthonba való áttelepedésre csak a varratszedést követően került sor, addig az új családja rendszeresen látogatta.

A vizsla fajtamentő tevékenységi csoport számára ez a hét sem telt kevésbé aktívan, mint az előző, bár elsősorban a már gondozásunkba érkezett védencek ellátása körül sürögtünk-forogtunk: több nem tervezett műtétre is sor került ezen a héten, amely nem csak szervezésileg, hanem anyagi szempontból is megterhelte a csapatot. Azért újonnan érkezők is jöttek, és sajnos egy szomorú esemény is terhelte ezt a hetet és az önkéntesek szívét.

Az előző héten érkezett drótos-sima szőrű vegyespárosunk szuka tagja, Tili számára szerveztünk ivartalanítási műtétet. Mint kiderült, Tili már átesett egy ilyen műtéten korábban, azonban az őt oltási könyv nélkül gyepmesteri telepre leadó extulajdonos sajnálatos módon  ezt nem tartotta fontosnak az ott dolgozók orrára kötni...

Virsla, a másik, fiatal drótszőrű magyar vizsla védencünk is sikeresen átesett az ivartalanításon.

Norva, az apró, gombszemű kis keverékünk, aki a vizslás csoport vendégszeretetét élvezi, pedig ideiglenes befoagdóhoz költözhetett egy nagyon kedves családhoz, amely tárnoki sétáltatások alkalmával szeretett bele. Amenniyben jól viseli magát és összebarátkozik a család macskáival, végleges otthona maradhat ez a hely, így nagyon szorítunk érte.

Dönci, a jászeberényi gyepmesteri telepre leadott csodaszép vizslafiú friss műtéti sebe úgy tűnt korrigálásra szorul, de szerencsére a rendszeres kezelésnek köszönhetően nem kellett újra altatni, sebe ismét szépen gyógyul, és karanténideje is lejár hamarosan.

Hamilkárunk, az idős német vizsla kan azonban újra kés alá kelelt, hogy feküdjön, ugyanis egy mellkasán újonnan nőtt dudor felszakadt. A seb nincs ideális helyen, Hamilkár Barkaszunkat pedig nem olyan fából faragták, hogy csak úgy elviseljen egy állatorvosi gallért a fején, ezért nagyon izgulunk érte, és szeretnénk minél előbb ideiglenes befogadónál tudni.

Szintén nem kerülhette el a műtétet Süni papa, akinek egy hurokkal okoztak súlyos sérüléseket a nyakán. Egyúttal az ivartalanítására is sor került, így most különleges, befogadói által tervezett és kivitelezett dresszekben pompázik a varratszedés idejéig. Süni álomkutya, azonban a cicákat továbbra is prédának tekinti, amely nem kis gondot okoz ideiglenes befogadóinak, akik ennek ellenére kitartanak az öregúr mellett.

 

A héten három vizsla került  a gondozásunkba: Balvéhoz, a Szolnokon soványan, sérülten talált, rettegő vizsla kanhoz a helyi állatvédők kértek tőlünk segítséget, és szerencsére lehetőségünk nyílt azonnal felhozni őt. Balve testi-lelki sebekkel, alultápláltan, bolhásan, kullancsokkal tele, és egy harapott sebbel, valószínűleg gombafertőzéssel érkezett, és igen nagy a valószínűsége annak is, hogy emberek is bántalmazták: fél, lapul, de közben elmondhatatlanul vágyik az érintésre és a szeretetre is, így bízunk benne, hogy félelmeit sikerül eloszlatnunk most, hogy már mi vigyázunk rá.

Kisvárdáról, az Ugatlak Alapítványtól érkezett a gondozásunba egy 7 hónapos magyar vizsla szuka, Fulda és egy már másfél éve a menhelyen tengődő német vizsla keverék, Melk. A hatalmas mackó, akinek túlsúlyából is faragni szeretnénk olyan későn érkezett, hogy egy éjszakát az egyik önkéntesünknél töltött végül és csak reggel költözött ki tervezett helyére, Tárnokra. Így már azt is tudjuk, hogy ez a nagy melák fél a cicáktól, nagy valószínűséggel szobatiszta, és mindenkivel nagyon kedves, de rettentő félénk.

 

Smokey, a Dunavarsányban talált pár hónapos, keverék kölyök körül már úgy éreztük, minden sínen van. Németországi partnerszervezeteink egyike is segítséget ígért abban, hogy gazdát találjon, addig is egyik legrégebbi vizslás csapattagunk családjának vendégszeretetét élvezhette, de kisvártatva itthonról is egy álomcsalád jelentkezett rá, és az első sikeres látogatás után már költözhetett is volna új otthonába... Azonban a sors közbeszólt, Smokey a költözés napján rosszul lett, önkéntesünk hiába rohant vele azonnal állatkórházba, már nem tudtak rajta segíteni. Mint utólag kiderült, segíteni esélyünk sem volt: a kiskutya szívrendellenességgel született. Neki csak ennyire rövid élet jutott, de annak utolsó napjai legalább egy szerető, igaz, csak átmeneti családban teltek...

                                           


Harvey, a fiatal dog ficsúr nagyon szerencsés, hisz alig pár nappal érkezése után máris gazdijelöltek jöttek hozzá látogatóba. A találkozás nagyon jól sikerült, így Harvey máris átköltözött ideiglenes befogadóihoz. Az ivartalanítás után végleges örökbefogadói szerződést írunk alá.
Boldog új életet Harvey!






Galina a várólistánkon várakozott már jó ideje. A hétvégén tudtuk őt fogadni Tárnokon, a kennelsoron. Galina tulajdonosa keresett meg minket, hogy segítsünk a kutyának új családod keresni, mert sajnos már nem tud róla tovább felelősségteljesen gondoskodni.
Galina egy kedves, barátságos szuka kutyus. Igaz, van még mit tanulnia, de kis odafigyeléssel tökéletes kutya lesz belőle is. Szerencsére hamar beilleszkedett új környezetébe. Pár kilót híznia kell még, amúgy egy szépséges nyakigláb kutya.