2013. 23. hét

Mi történt a Futrinka Egyesületnél a 23. héten?

Amikor egy élet elmúlik, valahol összetörik valami: egészen pici darabokra hullik szét, s reménytelennek tűnik minden. Van olyan, amikor viszont már tudja az ember, felkészül rá, hogy veszített, mert van az a helyzet, amikor már nem lehet elég gyorsan versenyt futni az idővel, amikor be kell látni, hogy vége, ennyi volt. Sunny esetében - azt gondolom - hogy a végsőkön túl is küzdöttünk, amíg a leghalványabb esély is volt arra, hogy az újabb daganat-eltávolítás már az utolsó, a végleges lehet, megadtuk az esélyt, s ebben maximálisan mellettünk állt szakmaiságával és emberségével állatorvosunk, dr. Czuppon Balázs is.

Eljött a nap. Nem lehet erről többet írni, mert még fáj. Köszönjük Sunny ideiglenes befogadóinak, hogy végig mellette álltak, hogy mindent megtettek érte, s rajtuk keresztül kaphatott egy boldog befejezést. Búcsúzunk, Sunny.

Az alap tevékenységi csoporthoz a dunai árvíz elől öt terrier érkezett, közülük egy azonnal gazdára is talált, de a többiek még várják a szerető, új otthont, akár ideiglenes befogadót is.

Minima, a fiatal-felnőtt tengerimalac arcú jack russel terrier szuka volt a szerencsés, aki egy éjszaka átmeneti otthon után a második éjszakát már végleges családjában tölthette. Azóta szépen beilleszkedett, s nagy örömmel és ragaszkodással vesz részt minden társasági eseményen, illetve rendszeresen megtalálható gazdái kutyás könyvesbolt-kávézójában is.

Gripa és Marvin nagyjából egyidősek, alig múltak egy évesek, s mindketten nagyon kedvesek. Gripa, a szuka a nyitottabb, bújósabb, ragaszkodóbb, de Marvin is keresi az ember társaságát, csak neki egy kicsit hosszabb idő, amíg megnyílik. 

Ruzsin és Boogie, a két parson russel terrier egy kennelen osztozik, de ők nem egyidősek. Ruzsin, a szuka 6-7 év körüli, míg Boogie, a kan fiatalabb, mindössze 2-3 éves. Ők félénkebbek, mint a jack russeljeink, de alapvetően ők is barátságosak, s nagyon szomjazzák a figyelmet, a szeretetet. Sokat kell még tanulniuk a pórázon sétálásról, a lakásban élés rejtelmeiről, de nagyon igyekeznének ők is.

A tacskó fajtamentésnél kettő kutyánk gazdisodott a héten. Egérke, a pici kutyalány, akinek a fotójába mindenki beleszeretett, végre kicsit összeszedte magát, így áteshetett az ivartalanításon, amit még aznap az örökbefogadás követett, hiszen ideiglenes befogadója úgy döntött, végleg  összekötik az életüket. Tudjuk, hogy sokan jelentkeztek rá, sokan voltak, akik őt, csak őt akarták volna, de amellett, hogy egy kutyát nem tudunk több családba örökbeadni, nagyjából minden tényleg jó gazdijelöltnek tudunk sajnos rövid határidővel másik kutyát ajánlani, hiszen folyamatosan érkeznek a tacskók és típusos keverékeik a gondozásunkba. Azt viszont fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a kutyáinktól nem szabadulni akarunk, hanem felelősen, az Egyesület elveivel összhangban kívánjuk megteremteni számukra a boldog, gazdás élet lehetőségét. Továbbra sem adunk örökbe csak kinti tartással kutyát, illetve nem tekintünk el az ivartalanítástól sem, akármennyire is igyekszik minket bárki meggyőzni az ellenkezőjéről. Ráadásul ezekben a kérdésekben nem is nyitunk vitát, akkor sem változnak ezek az elvek, ha valaki leüvölti a fejünket a telefonban, ha zsarol, ha... Az ideiglenes befogadóknak pedig mindig elsőbbsége lesz, hogy a hozzájuk átmeneti gondozásba kerülő kutyába beleszeressenek, ha azt időben jelzik, s még nincs az adott kutyára időközben ellenőrzött gazdijelölt, de ezekről mindig egyeztetünk a befogadókkal is.

A nagykanizsai menhelyről érkezett, túlsúlyos, morcos tacskó keverék, aki Tárnokon töltötte napjait, mindenki kedvence lett, a súlyából is sikerült leadnia, és kiderült, hogy valójában igazán kedves kutyafiú. A kennelsori hétköznapokat ideiglenes befogadóra cserélte, aki bár nagyon kedvelte őt, csak pár hétig tudta biztosítani számára a gondtalan lakás-életet, amit Mihály roppant módon élvezett. Már kezdtünk volna megijedni, hogy Mihály szerencsecsillaga leáldozik, de ekkor egy korábbi örökbefogadónk felajánlotta, hogyha kijön Picassoval, egykori védencünkkel Mihály úr, akkor mehet hozzá átmeneti családtagnak. Az meg már csak a sor keze, hogy Mihály és Picasso olyan tökéletesen összekapcsolódtak, hogy a befogadónak nem volt szíve elrontani ezt az összetartozást, s Mihály örökbefogadása mellett döntött. 

A héten nem a megszokott rend szerint, a német dog fajtamentés várólistáján előreugorva került hozzánk Worka, a fekete német dog szuka. Már tudtuk, hogy az esztergomi Bogáncs menhely lakója, és egyeztettünk is, idővel átvettük volna Workát. Az árvíz viszont közbeszólt, hétfőn este felhívtak minket a menhelyről, hogy sajnos őket veszélyezteti az áradó Duna, így mielőbb vigyük el Workát, nehogy baj legyen. Szerencsére gyorsan sikerült megoldani a szállítást, és másnap már meg is érkezett hozzánk. Worka egy nagyon kedves, barátságos igazi dog leányzó. Reméljük nem kell sokáig várnia, hogy eljöjjön érte új, szerető gazdija.

A magyar vizsla fajtamentéshez egy extra kedves, nagyon ragaszkodó, nyugodt magyar vizsla szuka érkezett, aki nálunk a Gwendoline nevet kapta. Ő is egyike azon védenceinknek, akiket az ózdi gyepmesteri telepről vettünk át, s reméljük, hogy a felszabaduló hely legalább egy további kutyaéletet megmentett. Gwendoline a  tárnoki kennelsoron került elhelyezésre, de ideiglenes befogadót is keres.

Szella, a drótszőrű magyar vizsla szuka átesett az ivartalanításon, s úgy volt, hogy Németországba utazik, de ideiglenes befogadói olyannyira beleszerettek, hogy nem volt más lehetőség, mint a szívünkre hallgatni, így Szella maradt magyar kutya, ráadásul nem is akármilyen, hanem boldog, gazdis!

Susi, a félelmében kapkodós, nehezebben megnyíló magyar vizsla szuka viszont Németországba költözött gazdához, aki - tudva Susi viselkedési problémájáról - saját maga jött el érte, hogy a lehető legkisebb stresszt jelentse Susinak az utazás. Az első közös képeket látva úgy gondoljuk, hogy a gazdi helyesen döntött, hiszen a közösen megtett hosszú út összekovácsolta az újonnan választott családjával a mi kis félelmi agressziós hercegnőnket. Köszönjük ideiglenes befogadójának, Julinak, hogy Susi kinyílásához minden támogatást megadott, nélküle nem ment volna ilyen nagy lépésekben a fejlődés, ez biztos. Köszönjük!

Orret, a vak magyar vizsla kan ideiglenes befogadóhoz került, illetve állatorvosnál is járt, mert sajnos továbbra is nagyon köhög. Nem tudjuk, hogy az amúgy is gyakori fertőzések mellett mi az a felsőlégúti nyavalya, amiből ennyire nehezen gyógyulnak ki egyes, karanténhelyen várakozó kutyáink, akik számára így a kórházban töltött idő megsokszorozódik.

Nem csak Orret, hanem Hamilkár is orvosnál járt, ő a műtéti sebeit mutatta meg, illetve nála is előjött valami apró fertőzés, de szerencsére semmi komolyra nem kell gondolni. Hamilkár viszont sajnos nem maradhat ideiglenes befogadóinál tovább, így sürgősen végleges otthont vagy szerető átmeneti helyet, ideiglenes befogadót keres. Hamilkár egy nyugodt, de agilis, aktív német vizsla kan, szobatiszta, lakásban szépen viselkedik, más kutyákkal fenntartással, de kijön, egyetlen dologra kell nála figyelni, hogy hajlamos az utcáról felenni dolgokat, így nem kerülhet ki egy percre sem az ember látószögéből... Valaki egy koros német vizslát?

Ha előre akarnánk szaladni az időben, akkor a heti beszámolót egy rossz hírrel zárnánk, de majd a jövő héten... Retesz, a nagyon beteg magyar vizsla kanunk ezen a héten ideiglenes befogadókhoz költözött, akiknek örök hálánk, hogy vállalták őt. S ezzel a nappal megkezdődött egy újabb versenyfutás az idővel...