2013. 42. hét

Mi történt a Futrinka Egyesületnél a 42. héten?

A heti beszámolónkban elsőként egy jövőbeli eseményre szeretnénk titeket meginvitálni. Már korábban is írtuk, hogy ahogy beköszöntenek a hideg éjszakák, változtatásokat kell eszközölnünk a kennelsoron, hogy minden védencünk biztonságban, s megfelelően szigetelt házban hajthassa álomra a fejét. Ezen cél elérése érdekében 2013. október 27-én vasárnapra 10 órától takarítónapot szervezünk, ahol a kennelek rendbetétele mellett az itt-ott megrongálódott kutyaházak helyreállítására, illetve a hőfüggönyök felszerelésére is sor kerül majd. Nem csak szorgos takarító-szerelő kezekre, hanem sétáltatókra is számítunk, hiszen csak akkor tud zökkenőmentesen haladni a munka, ha a kennellakó védenceink a munkálatok alatt máshol tartózkodnak. A jó hangulat és a jó idő garantált, mindenkit szeretettel várunk. Jelentkezni és részleteket kérni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet.

Sajnos még mindig semmi, de semmi hírünk Bogátáról, a Dunaalmáson elveszett staffordshire terrier keverék szukáról. Egyetlen bejelentést sem kaptunk, senki nem látta, senki nem futott össze vele. Mi még mindig hisszük, hogy előkerülhet, visszavárjuk őt hozzánk. A keresést elősegítendő pénzjutalmat ajánlunk fel a megtalálónak, hátha ez segít abban, hogy visszakerülhessen hozzánk ez a különleges kutyalány.

Az alapos csoportunk a "habos-babosok" hetét zárta, mert kettő pihepuha védencünk is gazdára talált a héten. Az első egy igazi csodaszámba menő gazdisodás, hiszen ez a kutyánk már több, mint egy éve várta türelmesen, hogy valaki beleszeressen, s véglegesen elköteleződjön mellette. Most eljött ez az alkalom, s Rhea, az ex-ózdi csodalánykánk végre végleges családjába költözhetett. Ideiglenes befogadójának nagyon köszönjük, hogy ilyen sokáig kitartott, hogy ennyi energiát fordított erre a kutyára, s hogy el tudta őt engedni, hogy új életet kezdhessen. Köszönjük!

Lepedő még nem érkezett olyan régen a gondozásunkba, ő az egyike volt a miskolci gyepmesteri telepről mentett vemhes szuka kutyáknak. Szerencséjére a kórházból ideiglenes befogadóhoz költözhetett, majd onnan ezen a héten örökbefogadóihoz, ahol soha nem lesz egyedül és egy teljes család kényeztetései várnak majd rá.

A tacskó fajtamentés igazán aktív hetet zárt ismét. Sajnos ezt a heti beszámolót is úgy kell ennél a csoportnál kezdenünk, hogy még mindig keressük Blendét, az Illatos útról elhozott, de sajnos megszökött "óriástacskó" keverékünket, akit folyamatosan a XI. kerületben, Gazdagréten látnak, de megfogni senki nem tudja őt, kerüli az emberekkel való érintkezést. Igyekszünk valami megoldást találni, hogy a veszélyeztetése nélkül befogható legyen.

A székesfehérvári ASKA menhelyéről érkezett a gondozásunkba Mumin, a két év körüli szálkás szőrű tacskó szuka, aki egy százhalombattai ideiglenes befogadóhoz került opcióval. Egy kicsit megerősödik, összeszedi magát, aztán megszervezzük az ivartalanítási műtétjét, s ha tökéletes továbbra is az összhang az új helyen, akkor nem is költözik tovább sehova.

Szintén az ASKA csapatot hagyták maguk mögött Bazsa és Szipi, a két hat hónap körüli szálkás szőrű tacskó ősökkel is rendelkező keverék szuka. Mind a ketten riadtak, de nyitni akarók, barátságosak, ragaszkodók, s nagyon okosak. Bazsa ideiglenes befogadóhoz költözhetett, így neki helyzeti előnye van a pórázos sétákat, illetve a szobatisztaságot, valamint a városi zajokat illetően. Nagyon szépen veszi az akadályokat, de egyelőre még a séták közti időszakot alvással tölti, rendkívül kimerült. Persze elmúlik majd ez a nagy élvezet, s egészen biztosak vagyunk abban, hogy egy pörgős kisördög lesz belőle.

Szipi számára sajnos nem találtunk befogadó családot, így ő a tárnoki kennelsorunkon kezdte meg a futrinkás életét. Természetesen tudjuk, hogy nem ez az ideális elhelyezés számára, így továbbra is keressük azt a családot, aki átmeneti otthont biztosítana számára vagy akár örökbefogadná. Szipi most tanul pórázon közlekedni, a szobatisztaság lényegét viszont máris elsajátította, csak kinn intézi az ügyeit. Nagyon jó agyú, okos, barátságos kiskutya különleges megjelenéssel.

A pápai állatvédők kértek segítséget egy három hónapos szálkás szőrű tacskó keverék szukának, Mulettának. Az eleven pöttöm az ő közreműködésükkel, gazdája által leadva került a gondozásunkba. Máshogy nem is tudtuk volna őt átvenni, mint úgy, hogy ideiglenes befogadóhoz került, ahol egy korábbi futrinkás védenccel múlatja az időt. Az oltási programját megkezdtük, de már örökbefogadható. Az ő esetében, mivel az életkora miatt a mi gondozásunkban a beavatkozás nem tud megtörténni, az ivartalanítási kötelezettség az örökbefogadási szerződés részeként előírásra kerül, melyet ellenőrzünk is.

A békéscsabai állatvédőkön keresztül, szintén gazdától érkezett hozzánk Almás, a fiatal-felnőtt rövid szőrű tacskó keverék szuka, aki elkísérte magyar vizsla társát. Hihetetlenül össze voltak nőve, de ez inkább csak Rétes oldaláról jelentkezett, Almás egy szuverén, jó idegrendszerű, rendkívül barátságos kutyalány. Sajnos, mivel a közös örökbeadásuk szinte nulla esélyű lenne, így külön-külön várják új gazdájukat.

A héten nem adtunk gazdához kutyát, de kettő védencünk a kennelsorról ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ami már önmagában is nagy szó, hiszen így csökkent a panziós részen elhelyezett kutyáink száma, illetve ez a két szerencsés egyed már családi körülmények között várakozhat tovább, hogy rájuk találjon a végleges gazda.

Blökiről az állatorvosnál kiderült, hogy már ivartalanítva van vagy a hasüregben maradt heréi "felszívódtak", mert semmi, de semmi ivartalanítani való nem volt már rajta, így ő egy állatorvosi látogatást követően a biztonsági tölcsér viselésének kötelezettsége nélkül kezdhette meg a lakásban éléssel való ismerkedést a XI. kerületben.

Vahur, a különleges színű szálkás kan viszont átesett az ivartalanításon, s a műtét után, természetesen tölcsérrel felszerelve költözhetett ideiglenes befogadókhoz, akik erősen gondolkodnak azon, hogy megtartják őt. Ezt eldönteni két hetük van, mi addig türelmesen várunk, mint ahogy mindenkinek ezt kell tennie, aki Vahurt szerette volna örökbefogadni.

Kunkort, a fiatal hosszú szőrű törpe tacskó kant már gazdijelölt várja, így ő sem kerülhette el a héten az ivartalanítási beavatkozást. Szerencsére minden jól alakult, így a közeljövőben elhagyja ideiglenes befogadóját, s hamarosan új gazdihoz költözik.

Sajnos Borbolyt, a tíz év körüli, extra barátságos szálkás szőrű tacskó kant visszamondta az ideiglenes befogadó jelöltje, mert Borboly köhögni kezdett. Nagyon nehezen viseli az ivartalanítás utáni lábadozást és a kennel-létet, így mielőbb szeretnénk neki végleges gazdit vagy ideiglenes befogadót találni. Reméljük, hogy valaki nem a korát, hanem a nagyon is szerethető, barátságos, mindig csóválós jellemét nézi, s szeret bele menthetetlenül.

A héten megint csak kijutott mindenből a vizsláknál, és sajnos, a lehető legszomorúbb eseményből is. 

Miközben az egyik fronton több csatát nyertünk a szívférgesség ellen való küzdelemben és Balve védencünk gondos orvosi és befogadói felügyelet mellett remekül viselte a kezelések megpróbáltatásait, egy másik fronton nem várt vereség ért bennünket: Szegő, a rettenetes állapotban gondozásunkba került német vizsla az első szemműtétjét ugyan jól viselte, de a második, a belső varratok eltávolítását szolgáló kisebb műtét során összeomlott, és bár befogadója és állatorvosunk mindent megtettek érte, egy kritikus, de még reményteli éjszakát követően távozott tőlünk. Az ok pedig az egyre aggasztóbbá váló szívférgesség. 

Az élet azonban nem állhat meg, bár legszívesebben ilyenkor az ember visszavonulót fújna, gyászolna, megpihenne, újragondolna mindent. 

De mit tehetnénk akkor, ha egy késő este csörög a telefon, és egy olyan német vizslához kérnek segítséget, aki önállóan közlekedik egy vonaton, fel- és leszáll egyedül, és azonnali elhelyezést igényel, mert hiába van chipje, az nem regisztrált? Nem mintha sok esély lenne arra, vagy akár elvárható lenne bármilyen szervezettől, hogy egyik óráról a másikra helyet tudjunk keríteni egy ismeretlen, azaz a protokoll szerint oltatlan előéletűnek tekintendő kutya számára, de ezúttal szerencsénk volt: Bertának hálásan köszönjük, hogy bár csak egy éjszakáról volt szó, azóta is gondját viseli Vasutas Mokkerunknak, akiről el kell mondani, hogy példásan viselkedik, és rászolgál befogadója türelmére. Mokker egy rejtélyes chippel és tetoválással is rendelkezik, hirdetjük, mégsem kaptunk megkeresést vele kapcsolatban a gazdájától, így most már elsősorban tenyésztőjét próbáljuk előkeríteni.

Sony, egyike beragadt védenceinknek  akiről nemrég itt is írtunk :

http://magyarvizslasos.blogspot.hu/2013/10/2012-evi-athozatos-atkozatok.html,

kapott egy remek lehetőséget egyik legaktívabb vizslás tagunktól, hogy kipróbálja magát az ő falkájában is, hátha így előbb akad meg a gazdijelöltek szeme rajta, vagy még tovább fejlődik, mint eddigi helyén, ahol már így is hatalmas lépéseket tett, hogy elfeledje szomorú múltjából fakadó rossz beidegződéseit.

Csodás képek készültek róla, amelyek a fotóalbumában meg is csodálhatók! 

http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/album241/sony/ 

A héten a várólistánkról a Csabai Állatvédőktől vettünk át egy vizslát és tacskó társát, Rétest és Almást, a tacskó fajtamentő csoportunkkal közösen, illetve Shakirát, aki hamarosan el is rabolta egy sétáltató család szívét, így áttehette ideiglenes papírokkal a székhelyét a kennelsorról, hogy családi környezetben bontakozhasson ki ez a rettenetesen félénk, apró termetű bonsaivizslalány.

Egy másik vizslalány is érkezett a gondozásunkba, ő azonban nem a félénk fajtából: Zsenge még csak 5 hónapos, de már fel is adták vele a küzdelmet eddigi gazdái, ugyanis ő az a bizonyos terroregér típus a javából, de még abból is az átokfajzatosabbikból. Szerencsére, két egykori drótos védencünk, Miska és Táltos, illetve még két kutya társaságában előbb-utóbb meg fogja tanulni a jómodort az örökmozgó kiskutya, hála elszánt ideiglenes befogadóinak, Lucának és Gábornak.

A már fent is említett beragadt kutyáinkról szóló blogbejegyzés másik szereplője, Moxi is úgy tűnik, újabb esélyt kaphat: a héten egy nagyon eltökélt család látogatta meg, akik szeretnének új otthont biztosítani a számára. Moxi, hála az őt hónapok óta nevelő terapeutájának, Rubennek, mára már tökéletesen megbízható kutyává vált, de sosem felejthetjük el, hogy milyen múlttal rendelkezik és biztos kézre van szüksége. Bízunk benne, hogy mostani ideiglenes befogadói is komolyan veszik a lehetséges problémaforrásokat és kölcsönösen megtanulnak együtt élni Moxival, és hamarosan örökbefogadási papírokat is aláírhatunk.

Moxin kívül még egy nagy izgalom volt a hétre, Minolta, a szopornyicából kigyógyult védencünk esetében is tartogatott rizikót, de a továbblépés érdekében át kellett esnie az ivartalanításon, hogy mihamarabb új otthonába költözhessen. Szerencsére ez a mostanra már újra formába lendült, atletikus alkatú tündér nagyon jól viselte a műtétet és Demény vizsla

http://demenyakotsog.cafeblog.hu/2013/10/17/ujabb-pup/ 

társaságában lábadozhat egészen közelgő gazdához utazásáig. Katáéknak köszönjük addig is az ápolást, Györgyinek és Szonjának pedig az eddigieket, nélkülük nem ment volna és nem menne!

A kis nyári szünet után újraindult jótékonysági árverésünk, amelynek keretében most nagyon sok teljesen új, akár ajándéknak is alkalmas kutyás holmi is gazdára vár. A felajánlott tárgyakat mind magánszemélyek, illetve németországi partnerszervezetünk adta át azzal a céllal, hogy az árverés bevételéből mind a négy tevékenységi csoportunk egyenlő arányban részesedve a mentési munkára fordíthasson minden adomány-forintot. Érdemes körülnézni, mert hetente változik a kínálat, s az adomány jó célt szolgál, míg az adományozó sem jár rosszul, ez egészen biztos. Megkérünk azonban mindenkit, hogyha licitált, akkor a megnyert tárgyat vegye át, sajnos az utóbbi időben nagyon sok tárgy esetében több körös egyeztetést követően az derül ki, hogy arra a licitáló mégsem tart igényt. 

https://www.facebook.com/media/set/set=a.695256730504448.1073741830.513322045364585&type=3

A hétvégén került megrendezésre Komáromban a CACIB  kiállítás, melyre mint fajtamentők mi is meghívást kaptunk, immáron mondhatni hagyományosan, hiszen tavaly is volt szerencsénk ott lenni ezen a rangos és sok nevezőt vonzó eseményen. Idén is sok érdeklődő fordult meg a sátrunknál, mi pedig örömmel mutattuk be az elkészült új, a szivárvány minden színében pompázó támogatói pólóinkat is.
http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/album276/cacib2013/

Lassan ugyan a vége felé közeledik, de a lelkesedés töretlen: a kutyaiskola 4. alkalmára került sor ezen a hétvégén, ahol a mostanra már összeszokott csoportok igyekeztek elsajátítani a civilizált kutyaléthez szükséges alapvető ismereteket, mindent gondtalanul, fesztelen hangulatban a www.kutyatrening.hu csapata felajánlásaként. 

Időről időre egy-egy céges csapat is felkeresi a kennelsorunkat csapatépítés és közösségi tevékenység végzésének céljából, amiért mindig nagyon hálásak vagyunk, hiszen ilyenkor az egy időben jelen lévő több embernek köszönhetően általában minden kutyánk nagyobb figyelmet tud kapni. Nem volt ez máshogy most sem, amikor a Quintiles csapata jött el hozzánk: az összes pórázképes kutyánk eljutott egy hosszú sétára! Köszönjük az adományokat is: tisztítószereket, tápot, pórázokat, egyebeket!

Más céges csapatokat is szeretettel várunk.