Évbúcsúztató 2013.

Évbúcsúztató 2013.

Lassan elmondhatjuk: a 2013-mas év is eltelt, s mi ebben az évben is tettük, amit annak idején felvállaltunk, kutyákat és néha macskákat is mentettünk. Persze ez még önmagában nem lenne hírértékű, hiszen a heti beszámolóinkból, Facebook oldalaink híradásaiból mindenki láthatja, láthatta, hogy nem csak virtuálisan tettük a dolgunkat, hanem a valóságban is.

A beszámoló írásakor a 435. védencünket vettük éppen gondozásba egy idős, elütött magyar vizsla hölgy, Orwell mama személyében, akinek a combcsontja olyan súlyos mértékben sérült a balesetben, hogy kétséges volt, hogy megmenthető-e, de hála állatorvosunk hozzáértésének egy speciális eljárással talán-talán megmenekülhet az a láb. Orwell mama küzd, s amíg ő nem adja fel, mi sem tesszük. Jó lenne neki addigra, amire elhagyhatja a kórházat szerető meleg családot, de legalább egy ideiglenes befogadót találni.

 

Ha már ideiglenes befogadó... Nem köszönhetjük meg eléggé azoknak a családoknak, akik egy-egy alkalommal vagy rendszeresen futrinkás kutyát, esetleg macskát gondoznak, hogy mellettünk vannak. Az ideiglenes befogadóknál élő védenceinkről sokkal többet tudunk, sokkal pontosabban meghatározható, hogy milyen körülmények között, milyen gazdánál éreznék a legjobban magukat, illetve igazán szeretettel teli törődésben lehet részük. Az ideiglenes befogadóink nélkül nem tudnánk ennyi kutyának esélyt adni sem. Köszönjük, hogy vagytok, s reméljük, hogy a 2014-es évben is mellettünk maradnak, akik már most is velünk vannak, s hogy új átmeneti otthonokkal gyarapodhatnak tevékenységi csoportjaink.

Az idei év legszuperebb ideiglenes befogadói híre kétségen kívül az, hogy Zoé, legrégebbi védencünk, aki 2007. óta nem leli meg végleges otthonát ideiglenes befogadót kapott, aki mellett felfedezhette a kanapét, a családi karácsonyozást, a melegben alvást, a maximális odafigyelést és szeretetet. Tudjuk, hogy szobatiszta, hogy a lakásban szépen viselkedik, hogy továbbra is mindenkivel kedves. Zoé továbbra is gazdára vár, de most már nem a kennelbeli háza tetejéről tekinget a jövőbe, hanem egy kényelmes átmeneti otthonból.

http://futrinka-alap.blogspot.hu/2013/12/zoe-karacsonya.html

Kennelsor... Továbbra is Tárnokon bérelünk egy kennelsort egy kutyapanzió területén. A 2013-mas év sok változást hozott a kennelsori gondozókat illetően, mert több váltás is történt, de szerencsére mindig sikerült olyan új segítőket találni, akik a kutyáinkat megfelelően ellátják, s vállalják a néha zord körülményeket is. Nekik is köszönjük, hogy vannak, de azoknak is, akik már nem dolgoznak nálunk.

A kennelsoron átlagosan 24-25 kutyát gondozunk egyidejűleg, de vannak olyan átmeneti időszakok, amikor további kenneleket kell igénybe vennünk, hogy elférjen minden rászoruló, míg máskor a karanténszabályok betartása miatt még üres helyek is akadnak akár napokig. Szerencsére egyre több a kijáró sétáltató, így a kutyáink már fejből tudják, hogy hol van a patak, s azok is megtanulnak pórázon közlekedni, akiknek ez nem volt korábban erőssége.

Az egyik nagy sétamester Vigyori, akit egy másik állatvédő szervezet mentett meg gondatlan gazdájától, mi pedig átvettük őt. Vigyori egy nagyon jó kutya, bár terrier ősei miatt sokan elriadnak tőle, de a dinamikus izomcsomag egy szerető szívet takar, aki mindig kész egy kis mókára, s imád úszni. Ő az, aki ha teheti: megmártózik a patakban. Vigyori mindenkivel jól kijön, az emberekkel extra kedves, más kutyákkal összeszoktatható, nálunk egy többségében kanokból álló sétacsoport tagja. 2013. úgy tűnik, nem az ő éve volt, de talán majd 2014...

Idén is volt kutyaiskola a kennelsoron, kétszer öt héten át, három turnusban okosodtak védenceink. Hogy miért remek alkalom ez számukra? Nem csak az alap ismeretek megszerzése miatt, bár az is nagyon fontos, hiszen a gazdisodás esélyét jelentősen képes növelni, hanem azért is, mert így ezek a kutyák öt hétre kaptak egy-egy "gazdit", aki kijárt hozzájuk, aki csak velük foglalkozott. Mindannyian nagyon jól teljesítettek, s a mai napig ügyesen mutatják, hogy mit is tanultak.

http://kutyatrening.wordpress.com/2013/04/

http://kutyatrening.wordpress.com/2013/10/28/veget-ert-a-harmadik-tarnoki-okosok/

A rendszeres programok között a Vizslatúrákat is meg kell említenünk, ahol évek óta lehetőségünk van a bemutatkozásra, s a részvételre egyaránt. Ez az a kirándulás, ahol a legtöbb magyar vizsla gazdival tudunk egy időpillanatban személyesen találkozni, így különösen fontos számunkra, hogy ott lehetünk.

Mint minden évben, idén is éltünk meg csodákat, de hullámvölgyeket is el kellett szenvednünk. Haltak meg védenceink, akiknek nem kellett volna, de nem tudjuk őket visszahozni, s csak azt ígérhetjük, hogy halálukból tanultunk. Voltak olyanok, akik elvesztek, s akiket mostanáig keresünk. Nem fogjuk elfogadni, hogy Bogáta, mindannyiunk szeretett haspók csoki-staffordja már az első gazdis nap reggelén eltűnt Dunaalmásról, s hisszük, hogy egyszer megcsörren a telefon, hogy valaki megtalálta. Mi keressük őt.

Reménykedünk abban is, hogy Blende, az Illatos útról kihozott tacskó keverék kan is átvészeli a hideg napokat, s bizalmatlansága megenyhül annyira, hogy valaki legalább a kertjébe be tudja terelni, hogy érte mehessünk. Legutóbb Budaörsön látták, de gyakorlatilag bárhol lehet. Bár Blende félelmei miatt folyamatosan kísértette a sorsot elveszését követően is, reméljük, hogy nem esik baja az utcán, hiszen mostanra sajnos rutinos utcalakóvá vált.

Csodaként éltük meg viszont, hogy Vadóc gazdára talált. Ezt talán még most sem hisszük el teljesen, hiszen olyan hosszú volt az út, amit ennek a német juhász keveréknek be kellett járnia, s az induláskor nem sokan mertek volna arra fogadni, hogy egyszer rátalál az álomgazdi, de így történt. A mi megszelídített Vadócunk egy másik kutya mellé egy családi házas gazdit kapott magának, aki mellett boldogan él. Hittünk benne, sikerült. Jó érzés nagyon.

A betegségek sem kerültek el az idén sem bennünket, sőt: sajnos idén tovább bővültek ismereteink számos területen. A legmegdöbbentőbb tapasztalás mindenképpen a szívférgek hazai felbukkanása volt. Bár a legtöbb védencünk esetében készíttetünk vérképet, mégsem tudjuk kizárni a fertőzés veszélyét. Két kutyát is elveszítettünk a szívférgek miatt, amelyek az ivartalanítási műtétnél okoztak visszafordíthatatlan komplikációkat.

 

De volt, akinél csatát nyertünk, mert szembeszálltunk ezzel a gusztustalan parazitával. Nem volt kockázatmentes a beavatkozás, hiszen a méreg a kutyára is veszélyt jelenthet, mint ahogy az elhaló férgek is, de a professzionális állatorvosi segítség, a türelmes és alázatos ideiglenes befogadó, a sok-sok drukkoló támogató sokat jelentettek.

Szopornyicás kutyával is volt dolgunk idén is, nem is egyszer. S bár itt sem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy szeretnénk, hiszen a szopornyica vírus nem adja könnyen magát, de bátran mondtunk nemet az állatorvosainknak, amikor betegséggel diagnosztizált kutyáinkat altatni javasolták, s most a többségük boldog és gazdis kutya. Egy közülük Amy, a barátságos német dog lány, akit egy vidéki telepről hoztunk el tudva, hogy a fertőzésveszély kifejezetten nagy. Sajnos a tesztek igazolták is, hogy Amyt sem kerülte el ez a kegyetlen vírus, de Amy küzdött, s küzdöttek az őt betegen vállaló ideiglenes befogadói is. Persze nem csak a csoda az, ami ilyenkor segítségünkre siet, hanem az immunrendszert erősítő mindenféle szerek is, illetve a nem evős időszakban alkalmazott "kényszeretetés", amely nem hagyja legyengülni annyira a beteg állat szervezetét, hogy utána már ne tudjon magára találni.

A demodex bőrfertőzés is rutinszerűnek számít sajnos az életünkben, a 2013-mas évben is többségében tacskókat érintett ez a legyengült immunrendszerre rámutató erőteljes szőrvesztéses állapot. Jelenleg is van a gondozásunkban egy különleges színű szálkás szőrű tacskó kan, Miku, aki kezelésre szorul. A kezelés tíz naponkénti speciális injekcióból, s a köztes időszakban különböző spot-onok, illetve fürdetőszerek alkalmazásából áll, s hosszú időt vesz igénybe. Ráadásul ezeket a beavatkozásokat tényleg csak ideiglenes befogadóknál lehet elvégezni, egy demodexes kutya kezelésére a kennelsor alkalmatlan.

Idén sem maradtak el a csontműtétek, köztük a gerincsérv műtétek jellemzően tacskóknál és tacskó keverékeknél, a törött csontok összeillesztése, de a lágyrészes beavatkozásokból sem volt hiány, a gyomorcsavarodástól a baleseti sérüléseken át széles volt a repertoár. Köszönjük állatorvosainknak, hogy minden helyzetre felkészültek, s hogy védenceinket biztonságban tudhatjuk náluk.

Az esélytelen keverékeket mentő alap tevékenységi csoportunk súlyos pénzügyi gondokkal küzd, így az, hogy a jövőben lesz-e lehetősége ennek a csoportnak újabb esélytelen rászorulókat fogadni csak a támogatóktól függ. Jelenleg a cél az, hogy a régebben mentett kutyákat és macskákat biztonságosan elhelyezzük, aztán majd talán látjuk, mit hoz a jövő, de nem tudunk, nem is szeretnénk tovább nyújtózni a takarónknál.

Vannak persze olyan védenceink, akiket nem lesz egyszerű örökbeadni, hiába teszünk meg mindent. Itt van például Bunsen, a fiatal-felnőtt staffordshire terrier vagy cane corso keverék kan, akit az Illatos útról mentettünk. Mostanra alapfokon képzett, pórázképes kutya, aki minden emberrel végtelenül barátságos, s kutyákkal is összeszoktatható, mi pórázos sétáink során rendszeresen másik kan kutya társaságában sétáltatjuk gond nélkül. Bunsennek természetesen bőven van még mit tanulnia, de nagyon jó lenne, ha ezt már egy szerető, végleges otthonban tehetné meg, de egyelőre nagyon úgy fest, hogy ezt a telet is a kennelsoron kell eltöltenie.

 

Az alap tevékenységi csoport védenceinek egy része külföldön talál gazdára, de ezek a gazdisodások inkább esetinek tekinthetők, melyben más csoportokat segítő partnereink segítenek. Köszönjük a lehetőséget az AC Austria, a Jagdgefahrten e.V., a Hundehilfe Phoenix és a Setterburg / Tierfreunde Niederbayern csapatának.

A magyar vizsla fajtamentő csoportunk idén már nem csak magyar vizslákat, hanem egyre növekvő számban német vizslákat is mentett, bár a domináns többség a csoport jellegéből fakadóan a magyar vizslák közül került ki továbbra is. Hihetetlen állapotú kutyákat láttunk, hihetetlen történeteket hallgattunk gazdáktól, s sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak nem csak a kutyák, hanem az emberekkel való kapcsolat területén is.

Folyamatosan tucatszám vannak fajtatiszta és típusos keverék védenceink, akik számára ideiglenes befogadókat, de méginkább végleges gazdákat keresünk. Egy közülük Nyurga, a fiatal magyar vizsla keverék kan, aki tárnoki kennelsorunk lakója, de nagyon vágyna már egy szerető otthonra. Nyurga aktív, imád sétálni, futni, így tökéletesen alkalmas kutyás sportokra vagy többet mozgó gazdi mellé is. Más kutyákkal fenntartással jön ki, de egy rutinos gazdi mellett biztosan nem lesz vele gond. Az emberekkel életkortól és nemtől függetlenül nagyon kedves. Sajnos 2013-ban még csak érdeklődő sem volt rá, de talán 2014-ben rámosolyog majd a szerencse...

A magyar vizslák egy meghatározó része nem belföldön, hanem jellemzően Németországban talál gazdát kettő együttműködő partnerünknek köszönhetően. A Vizsla-in-Not szervezettel sok-sok évre visszatekintő kapcsolatunk van, ők a magyar vizslák németországi fajtamentő szervezetének számítanak. A Jagdgefahrten e.V. egy, a Vizsla-in-Not kivált tagjaiból alakult vadászkutya mentő szervezet, akik nem csak magyar, hanem német vizslákat, s eseteként tacskókat is vesznek át tőlünk, hogy Németországban jó gazdikhoz költöztessék őket. Kutyáink utaztatása hivatalos keretek között, TRACES-engedély birtokában, biztonságos, szállításra igazoltan alkalmas gépjárművek bevonásával történik.

A tacskó fajtamentő csoport szintén rengeteg kutyát ment, mostanra elértük azt, hogy minden szőrtípus, minden méret, minden szín megfordul a gondozásunkban, s egyre többször fordul elő, hogy gazdák vagy akár tenyésztők kérnek segítséget tőlünk, hogy egy-egy kutyát elhelyezzünk, de rendszeresen kerül hozzánk kutya gyepmesteri telepekről és az utcáról is. Igyekszünk típusos keverékeknek, illetve problémás egyedeknek is segítséget nyújtani, hiszen számukra lényegesen kisebb az esély a túlélésre egy-egy gyepmesteri telepen például.

Venom egy kevésbé jó idegrendszerű rövid szőrű tacskó keverék kan, aki egy vidéki család udvarához csatlakozott, de ott a meglévő másik kutya miatt nem maradhatott. A pórázt nem viselte, az emberi érintéstől dührohamot kapott. Mostanra már megtanult pórázon sétálni, s sokkal kezelhetőbb, alapvetően pozitív a kapcsolata az emberekkel, de mégsem találta meg azt a gazdit, aki adna számára egy igazi esélyt, pedig a további fejlődése egy családban lenne igazán biztosítható.

A tacskó védencek túlnyomó többsége belföldön talál gazdára, sok esetben az ideiglenes befogadónak jelentkezők buknak el, s tartják meg végleg az érintett kutyát, de szerencsére tacskót örökbefogadni még mindig jó dolog, így az érdeklődők száma az elmúlt évhez képest nem csökkent. Külföldre nagyon ritkán kerülnek kutyáink, őket is kizárólag együttműködő partnereinken keresztül adjuk gazdához, melyért köszönet jár a Jagdgefahrten e.V-nek, a Tierische Nothilfe-nek, illetve az AC Austriának is.

A német dog fajtamentés az a csoportunk, ahová az Egyesületen belül éves szinten a legkevesebb kutya érkezik, de az ő elhelyezésük egyben a legemberpróbálóbb is, hiszen ezeket az óriásokat sokan azért adják le, mert megváltozott körülményeik miatt már a megfelelő ellátásról sem tudnak gondoskodni. A német dogok érzékeny kutyák, a változások megviselik őket, s a betegségekre is fogékonyabbak, így fokozottan szükség lenne átmeneti befogadó családokra, de a kutyák mérete miatt általában nincs kifejezett tolakodás, hogy valaki az otthonában szeretgethessen egy ilyen kutyát. Idén kiemelkedően sok német dog került a gondozásunkba, és bár ideiglenes befogadóink száma is lassan emelkedni kezd, továbbra is nagyon nagy szükség lenne további lelkes befogadókra, akik egy-egy lesoványodott, lelkileg megtört kutyát segít újra formába hozni.

Noét, a fiatal kant is gazdája adta le hozzánk, s ő jelenleg a kennelsorunk lakója, de reménykedünk abban, hogy nem kell sokáig maradnia, hiszen egy nagyon kedves és szép kutya.

Német dogjaink közül sokan a németországi Tierfreunde Niederbayern vagy ahogy mi hívjuk magunk között Dog Ház segítségével kerülhetnek gazdához külföldön vagy tölthetik életük hátralévő részét más német dogok társaságában, családi körülmények között.

Az idei évben a vezetőségben is történtek változások, s nem tagadjuk: voltak nagyon nehéz időszakaink, de büszkék vagyunk arra, hogy felül tudtunk emelkedni akár személyes ellentéteken is annak érdekében, hogy védenceink ne szenvedjenek hiányt semmiben. Kevés olyan csapat van, aki ebben a minőségben, ilyen mentett egyedszám mellett működik, s rendszeresen hírt ad tevékenységéről.

Mi heti beszámolókat készítünk, melyek az Egyesület központi blog oldalán elérhetőek, visszakereshetőek: http://futrinka-egyesulet.blogspot.hu/

Emellett természetesen működnek Facebook oldalaink is, illetve bizonyos időközönként hírlevelet is küldünk az érdeklődőknek. Szeretnénk, ha mindenkihez eljutna mentett kutyáink és macskáink híre, s örülünk mindenkinek, aki szeretne a csapatunkhoz tartozni, hiszen minden dolgos kézre, minden figyelő szemre szükségünk van.

2013-ban a Jagdgefahrten e.V. partnerszervezetünk egy nagyon értékes adománnyal lepett meg minket: ötven kutyánk ivartalanítását finanszírozták elismerve ezzel azt a törekvésünket, hogy ivaros kutya ne kerülhessen gazdához, s hozzájárulva költségeinkhez. Az ötven programba került kutya nagy része már gazdára talált, de vannak, akik még keresik az igazit.

ANGOL:

http://prezi.com/l2gcnlboosr2/jg-castration-programme-2013/

MAGYAR:

http://prezi.com/-yk7jpsrs1t_/untitled-prezi/

Hamarosan itt van 2014., s nekünk vannak terveink, mert szeretnénk továbblépni, mert szeretnénk egyre jobb körülményeket teremteni azoknak, akik nem olyan szerencsések, hogy születésüktől halálukig szerető családban lehessenek, hanem közbeékelődik egy másik állomás. Szeretnénk, ha ideiglenes befogadóink száma nőne, ha majd' minden kutyánk családban várhatna a végleges gazdájára. Szeretnénk egy saját tanyát is egyszer...

Emellett a folyamatos változások új irányok felkutatására is ösztönöznek minket. Rövid távon például találnunk kell valakit, aki vállalja, hogy a Futrinka Egyesületnek felajánlott adománytárgyakat lefotózza, s a Facebook oldalunk segítségével jótékonysági árverés formájában elárverezi, majd a lefoglalt tárgyak átadásáról, postázásáról gondoskodik. Ezek a jótékonysági licitek sok-sok oltás árát hozták nekünk össze, így nem szeretnénk lemondani róluk, de ehhez elkötelezett, internetkapcsolattal rendelkező, budapesti segítőt kell találnunk. Talán éppen te vagy az...?

Sok mindenről szólt a 2013-mas év, de tudjuk: 2014-ben sem állhatunk meg, mert a kutyáinként felelősséget vállaltunk, s mindig lesznek újak, olyanok, akiknek mi jelentjük az esélyt. Azt az esélyt, amelyet egy másik ember elvett tőlük, nekünk kell megadni számukra akkor is, ha öregek, ha feketék, ha problémásak. Akkor is ha fáradtak vagyunk, ha már nincs kedvünk autóba szállni, ha hideg van ahhoz, hogy a kennelsoron sétáltassunk. Menni kell tovább, mert még szükség van ránk.

Köszönjük mindenkinek, aki a 2013-mas évet velünk töltötte, köszönjük azoknak, akik támogattak, akik segítettek, vagy akik csak nyomon követték hétköznapjainkat. Köszönünk minden kedves szót, drukkot, építő kritikát, amit kaptunk. Igyekszünk helytállni a jövőben is.

De addig is: mindenkinek sikeres, boldog és kutyacsaholással tarkított új esztendőt kívánunk!