Évbúcsúztató 2013.

Évbúcsúztató 2013.

Lassan elmondhatjuk: a 2013-mas év is eltelt, s mi ebben az évben is tettük, amit annak idején felvállaltunk, kutyákat és néha macskákat is mentettünk. Persze ez még önmagában nem lenne hírértékű, hiszen a heti beszámolóinkból, Facebook oldalaink híradásaiból mindenki láthatja, láthatta, hogy nem csak virtuálisan tettük a dolgunkat, hanem a valóságban is.

A beszámoló írásakor a 435. védencünket vettük éppen gondozásba egy idős, elütött magyar vizsla hölgy, Orwell mama személyében, akinek a combcsontja olyan súlyos mértékben sérült a balesetben, hogy kétséges volt, hogy megmenthető-e, de hála állatorvosunk hozzáértésének egy speciális eljárással talán-talán megmenekülhet az a láb. Orwell mama küzd, s amíg ő nem adja fel, mi sem tesszük. Jó lenne neki addigra, amire elhagyhatja a kórházat szerető meleg családot, de legalább egy ideiglenes befogadót találni.

 

Ha már ideiglenes befogadó... Nem köszönhetjük meg eléggé azoknak a családoknak, akik egy-egy alkalommal vagy rendszeresen futrinkás kutyát, esetleg macskát gondoznak, hogy mellettünk vannak. Az ideiglenes befogadóknál élő védenceinkről sokkal többet tudunk, sokkal pontosabban meghatározható, hogy milyen körülmények között, milyen gazdánál éreznék a legjobban magukat, illetve igazán szeretettel teli törődésben lehet részük. Az ideiglenes befogadóink nélkül nem tudnánk ennyi kutyának esélyt adni sem. Köszönjük, hogy vagytok, s reméljük, hogy a 2014-es évben is mellettünk maradnak, akik már most is velünk vannak, s hogy új átmeneti otthonokkal gyarapodhatnak tevékenységi csoportjaink.

Az idei év legszuperebb ideiglenes befogadói híre kétségen kívül az, hogy Zoé, legrégebbi védencünk, aki 2007. óta nem leli meg végleges otthonát ideiglenes befogadót kapott, aki mellett felfedezhette a kanapét, a családi karácsonyozást, a melegben alvást, a maximális odafigyelést és szeretetet. Tudjuk, hogy szobatiszta, hogy a lakásban szépen viselkedik, hogy továbbra is mindenkivel kedves. Zoé továbbra is gazdára vár, de most már nem a kennelbeli háza tetejéről tekinget a jövőbe, hanem egy kényelmes átmeneti otthonból.

http://futrinka-alap.blogspot.hu/2013/12/zoe-karacsonya.html

Kennelsor... Továbbra is Tárnokon bérelünk egy kennelsort egy kutyapanzió területén. A 2013-mas év sok változást hozott a kennelsori gondozókat illetően, mert több váltás is történt, de szerencsére mindig sikerült olyan új segítőket találni, akik a kutyáinkat megfelelően ellátják, s vállalják a néha zord körülményeket is. Nekik is köszönjük, hogy vannak, de azoknak is, akik már nem dolgoznak nálunk.

A kennelsoron átlagosan 24-25 kutyát gondozunk egyidejűleg, de vannak olyan átmeneti időszakok, amikor további kenneleket kell igénybe vennünk, hogy elférjen minden rászoruló, míg máskor a karanténszabályok betartása miatt még üres helyek is akadnak akár napokig. Szerencsére egyre több a kijáró sétáltató, így a kutyáink már fejből tudják, hogy hol van a patak, s azok is megtanulnak pórázon közlekedni, akiknek ez nem volt korábban erőssége.

Az egyik nagy sétamester Vigyori, akit egy másik állatvédő szervezet mentett meg gondatlan gazdájától, mi pedig átvettük őt. Vigyori egy nagyon jó kutya, bár terrier ősei miatt sokan elriadnak tőle, de a dinamikus izomcsomag egy szerető szívet takar, aki mindig kész egy kis mókára, s imád úszni. Ő az, aki ha teheti: megmártózik a patakban. Vigyori mindenkivel jól kijön, az emberekkel extra kedves, más kutyákkal összeszoktatható, nálunk egy többségében kanokból álló sétacsoport tagja. 2013. úgy tűnik, nem az ő éve volt, de talán majd 2014...

Idén is volt kutyaiskola a kennelsoron, kétszer öt héten át, három turnusban okosodtak védenceink. Hogy miért remek alkalom ez számukra? Nem csak az alap ismeretek megszerzése miatt, bár az is nagyon fontos, hiszen a gazdisodás esélyét jelentősen képes növelni, hanem azért is, mert így ezek a kutyák öt hétre kaptak egy-egy "gazdit", aki kijárt hozzájuk, aki csak velük foglalkozott. Mindannyian nagyon jól teljesítettek, s a mai napig ügyesen mutatják, hogy mit is tanultak.

http://kutyatrening.wordpress.com/2013/04/

http://kutyatrening.wordpress.com/2013/10/28/veget-ert-a-harmadik-tarnoki-okosok/

A rendszeres programok között a Vizslatúrákat is meg kell említenünk, ahol évek óta lehetőségünk van a bemutatkozásra, s a részvételre egyaránt. Ez az a kirándulás, ahol a legtöbb magyar vizsla gazdival tudunk egy időpillanatban személyesen találkozni, így különösen fontos számunkra, hogy ott lehetünk.

Mint minden évben, idén is éltünk meg csodákat, de hullámvölgyeket is el kellett szenvednünk. Haltak meg védenceink, akiknek nem kellett volna, de nem tudjuk őket visszahozni, s csak azt ígérhetjük, hogy halálukból tanultunk. Voltak olyanok, akik elvesztek, s akiket mostanáig keresünk. Nem fogjuk elfogadni, hogy Bogáta, mindannyiunk szeretett haspók csoki-staffordja már az első gazdis nap reggelén eltűnt Dunaalmásról, s hisszük, hogy egyszer megcsörren a telefon, hogy valaki megtalálta. Mi keressük őt.

Reménykedünk abban is, hogy Blende, az Illatos útról kihozott tacskó keverék kan is átvészeli a hideg napokat, s bizalmatlansága megenyhül annyira, hogy valaki legalább a kertjébe be tudja terelni, hogy érte mehessünk. Legutóbb Budaörsön látták, de gyakorlatilag bárhol lehet. Bár Blende félelmei miatt folyamatosan kísértette a sorsot elveszését követően is, reméljük, hogy nem esik baja az utcán, hiszen mostanra sajnos rutinos utcalakóvá vált.

Csodaként éltük meg viszont, hogy Vadóc gazdára talált. Ezt talán még most sem hisszük el teljesen, hiszen olyan hosszú volt az út, amit ennek a német juhász keveréknek be kellett járnia, s az induláskor nem sokan mertek volna arra fogadni, hogy egyszer rátalál az álomgazdi, de így történt. A mi megszelídített Vadócunk egy másik kutya mellé egy családi házas gazdit kapott magának, aki mellett boldogan él. Hittünk benne, sikerült. Jó érzés nagyon.

A betegségek sem kerültek el az idén sem bennünket, sőt: sajnos idén tovább bővültek ismereteink számos területen. A legmegdöbbentőbb tapasztalás mindenképpen a szívférgek hazai felbukkanása volt. Bár a legtöbb védencünk esetében készíttetünk vérképet, mégsem tudjuk kizárni a fertőzés veszélyét. Két kutyát is elveszítettünk a szívférgek miatt, amelyek az ivartalanítási műtétnél okoztak visszafordíthatatlan komplikációkat.

 

De volt, akinél csatát nyertünk, mert szembeszálltunk ezzel a gusztustalan parazitával. Nem volt kockázatmentes a beavatkozás, hiszen a méreg a kutyára is veszélyt jelenthet, mint ahogy az elhaló férgek is, de a professzionális állatorvosi segítség, a türelmes és alázatos ideiglenes befogadó, a sok-sok drukkoló támogató sokat jelentettek.

Szopornyicás kutyával is volt dolgunk idén is, nem is egyszer. S bár itt sem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy szeretnénk, hiszen a szopornyica vírus nem adja könnyen magát, de bátran mondtunk nemet az állatorvosainknak, amikor betegséggel diagnosztizált kutyáinkat altatni javasolták, s most a többségük boldog és gazdis kutya. Egy közülük Amy, a barátságos német dog lány, akit egy vidéki telepről hoztunk el tudva, hogy a fertőzésveszély kifejezetten nagy. Sajnos a tesztek igazolták is, hogy Amyt sem kerülte el ez a kegyetlen vírus, de Amy küzdött, s küzdöttek az őt betegen vállaló ideiglenes befogadói is. Persze nem csak a csoda az, ami ilyenkor segítségünkre siet, hanem az immunrendszert erősítő mindenféle szerek is, illetve a nem evős időszakban alkalmazott "kényszeretetés", amely nem hagyja legyengülni annyira a beteg állat szervezetét, hogy utána már ne tudjon magára találni.

A demodex bőrfertőzés is rutinszerűnek számít sajnos az életünkben, a 2013-mas évben is többségében tacskókat érintett ez a legyengült immunrendszerre rámutató erőteljes szőrvesztéses állapot. Jelenleg is van a gondozásunkban egy különleges színű szálkás szőrű tacskó kan, Miku, aki kezelésre szorul. A kezelés tíz naponkénti speciális injekcióból, s a köztes időszakban különböző spot-onok, illetve fürdetőszerek alkalmazásából áll, s hosszú időt vesz igénybe. Ráadásul ezeket a beavatkozásokat tényleg csak ideiglenes befogadóknál lehet elvégezni, egy demodexes kutya kezelésére a kennelsor alkalmatlan.

Idén sem maradtak el a csontműtétek, köztük a gerincsérv műtétek jellemzően tacskóknál és tacskó keverékeknél, a törött csontok összeillesztése, de a lágyrészes beavatkozásokból sem volt hiány, a gyomorcsavarodástól a baleseti sérüléseken át széles volt a repertoár. Köszönjük állatorvosainknak, hogy minden helyzetre felkészültek, s hogy védenceinket biztonságban tudhatjuk náluk.

Az esélytelen keverékeket mentő alap tevékenységi csoportunk súlyos pénzügyi gondokkal küzd, így az, hogy a jövőben lesz-e lehetősége ennek a csoportnak újabb esélytelen rászorulókat fogadni csak a támogatóktól függ. Jelenleg a cél az, hogy a régebben mentett kutyákat és macskákat biztonságosan elhelyezzük, aztán majd talán látjuk, mit hoz a jövő, de nem tudunk, nem is szeretnénk tovább nyújtózni a takarónknál.

Vannak persze olyan védenceink, akiket nem lesz egyszerű örökbeadni, hiába teszünk meg mindent. Itt van például Bunsen, a fiatal-felnőtt staffordshire terrier vagy cane corso keverék kan, akit az Illatos útról mentettünk. Mostanra alapfokon képzett, pórázképes kutya, aki minden emberrel végtelenül barátságos, s kutyákkal is összeszoktatható, mi pórázos sétáink során rendszeresen másik kan kutya társaságában sétáltatjuk gond nélkül. Bunsennek természetesen bőven van még mit tanulnia, de nagyon jó lenne, ha ezt már egy szerető, végleges otthonban tehetné meg, de egyelőre nagyon úgy fest, hogy ezt a telet is a kennelsoron kell eltöltenie.

 

Az alap tevékenységi csoport védenceinek egy része külföldön talál gazdára, de ezek a gazdisodások inkább esetinek tekinthetők, melyben más csoportokat segítő partnereink segítenek. Köszönjük a lehetőséget az AC Austria, a Jagdgefahrten e.V., a Hundehilfe Phoenix és a Setterburg / Tierfreunde Niederbayern csapatának.

A magyar vizsla fajtamentő csoportunk idén már nem csak magyar vizslákat, hanem egyre növekvő számban német vizslákat is mentett, bár a domináns többség a csoport jellegéből fakadóan a magyar vizslák közül került ki továbbra is. Hihetetlen állapotú kutyákat láttunk, hihetetlen történeteket hallgattunk gazdáktól, s sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak nem csak a kutyák, hanem az emberekkel való kapcsolat területén is.

Folyamatosan tucatszám vannak fajtatiszta és típusos keverék védenceink, akik számára ideiglenes befogadókat, de méginkább végleges gazdákat keresünk. Egy közülük Nyurga, a fiatal magyar vizsla keverék kan, aki tárnoki kennelsorunk lakója, de nagyon vágyna már egy szerető otthonra. Nyurga aktív, imád sétálni, futni, így tökéletesen alkalmas kutyás sportokra vagy többet mozgó gazdi mellé is. Más kutyákkal fenntartással jön ki, de egy rutinos gazdi mellett biztosan nem lesz vele gond. Az emberekkel életkortól és nemtől függetlenül nagyon kedves. Sajnos 2013-ban még csak érdeklődő sem volt rá, de talán 2014-ben rámosolyog majd a szerencse...

A magyar vizslák egy meghatározó része nem belföldön, hanem jellemzően Németországban talál gazdát kettő együttműködő partnerünknek köszönhetően. A Vizsla-in-Not szervezettel sok-sok évre visszatekintő kapcsolatunk van, ők a magyar vizslák németországi fajtamentő szervezetének számítanak. A Jagdgefahrten e.V. egy, a Vizsla-in-Not kivált tagjaiból alakult vadászkutya mentő szervezet, akik nem csak magyar, hanem német vizslákat, s eseteként tacskókat is vesznek át tőlünk, hogy Németországban jó gazdikhoz költöztessék őket. Kutyáink utaztatása hivatalos keretek között, TRACES-engedély birtokában, biztonságos, szállításra igazoltan alkalmas gépjárművek bevonásával történik.

A tacskó fajtamentő csoport szintén rengeteg kutyát ment, mostanra elértük azt, hogy minden szőrtípus, minden méret, minden szín megfordul a gondozásunkban, s egyre többször fordul elő, hogy gazdák vagy akár tenyésztők kérnek segítséget tőlünk, hogy egy-egy kutyát elhelyezzünk, de rendszeresen kerül hozzánk kutya gyepmesteri telepekről és az utcáról is. Igyekszünk típusos keverékeknek, illetve problémás egyedeknek is segítséget nyújtani, hiszen számukra lényegesen kisebb az esély a túlélésre egy-egy gyepmesteri telepen például.

Venom egy kevésbé jó idegrendszerű rövid szőrű tacskó keverék kan, aki egy vidéki család udvarához csatlakozott, de ott a meglévő másik kutya miatt nem maradhatott. A pórázt nem viselte, az emberi érintéstől dührohamot kapott. Mostanra már megtanult pórázon sétálni, s sokkal kezelhetőbb, alapvetően pozitív a kapcsolata az emberekkel, de mégsem találta meg azt a gazdit, aki adna számára egy igazi esélyt, pedig a további fejlődése egy családban lenne igazán biztosítható.

A tacskó védencek túlnyomó többsége belföldön talál gazdára, sok esetben az ideiglenes befogadónak jelentkezők buknak el, s tartják meg végleg az érintett kutyát, de szerencsére tacskót örökbefogadni még mindig jó dolog, így az érdeklődők száma az elmúlt évhez képest nem csökkent. Külföldre nagyon ritkán kerülnek kutyáink, őket is kizárólag együttműködő partnereinken keresztül adjuk gazdához, melyért köszönet jár a Jagdgefahrten e.V-nek, a Tierische Nothilfe-nek, illetve az AC Austriának is.

A német dog fajtamentés az a csoportunk, ahová az Egyesületen belül éves szinten a legkevesebb kutya érkezik, de az ő elhelyezésük egyben a legemberpróbálóbb is, hiszen ezeket az óriásokat sokan azért adják le, mert megváltozott körülményeik miatt már a megfelelő ellátásról sem tudnak gondoskodni. A német dogok érzékeny kutyák, a változások megviselik őket, s a betegségekre is fogékonyabbak, így fokozottan szükség lenne átmeneti befogadó családokra, de a kutyák mérete miatt általában nincs kifejezett tolakodás, hogy valaki az otthonában szeretgethessen egy ilyen kutyát. Idén kiemelkedően sok német dog került a gondozásunkba, és bár ideiglenes befogadóink száma is lassan emelkedni kezd, továbbra is nagyon nagy szükség lenne további lelkes befogadókra, akik egy-egy lesoványodott, lelkileg megtört kutyát segít újra formába hozni.

Noét, a fiatal kant is gazdája adta le hozzánk, s ő jelenleg a kennelsorunk lakója, de reménykedünk abban, hogy nem kell sokáig maradnia, hiszen egy nagyon kedves és szép kutya.

Német dogjaink közül sokan a németországi Tierfreunde Niederbayern vagy ahogy mi hívjuk magunk között Dog Ház segítségével kerülhetnek gazdához külföldön vagy tölthetik életük hátralévő részét más német dogok társaságában, családi körülmények között.

Az idei évben a vezetőségben is történtek változások, s nem tagadjuk: voltak nagyon nehéz időszakaink, de büszkék vagyunk arra, hogy felül tudtunk emelkedni akár személyes ellentéteken is annak érdekében, hogy védenceink ne szenvedjenek hiányt semmiben. Kevés olyan csapat van, aki ebben a minőségben, ilyen mentett egyedszám mellett működik, s rendszeresen hírt ad tevékenységéről.

Mi heti beszámolókat készítünk, melyek az Egyesület központi blog oldalán elérhetőek, visszakereshetőek: http://futrinka-egyesulet.blogspot.hu/

Emellett természetesen működnek Facebook oldalaink is, illetve bizonyos időközönként hírlevelet is küldünk az érdeklődőknek. Szeretnénk, ha mindenkihez eljutna mentett kutyáink és macskáink híre, s örülünk mindenkinek, aki szeretne a csapatunkhoz tartozni, hiszen minden dolgos kézre, minden figyelő szemre szükségünk van.

2013-ban a Jagdgefahrten e.V. partnerszervezetünk egy nagyon értékes adománnyal lepett meg minket: ötven kutyánk ivartalanítását finanszírozták elismerve ezzel azt a törekvésünket, hogy ivaros kutya ne kerülhessen gazdához, s hozzájárulva költségeinkhez. Az ötven programba került kutya nagy része már gazdára talált, de vannak, akik még keresik az igazit.

ANGOL:

http://prezi.com/l2gcnlboosr2/jg-castration-programme-2013/

MAGYAR:

http://prezi.com/-yk7jpsrs1t_/untitled-prezi/

Hamarosan itt van 2014., s nekünk vannak terveink, mert szeretnénk továbblépni, mert szeretnénk egyre jobb körülményeket teremteni azoknak, akik nem olyan szerencsések, hogy születésüktől halálukig szerető családban lehessenek, hanem közbeékelődik egy másik állomás. Szeretnénk, ha ideiglenes befogadóink száma nőne, ha majd' minden kutyánk családban várhatna a végleges gazdájára. Szeretnénk egy saját tanyát is egyszer...

Emellett a folyamatos változások új irányok felkutatására is ösztönöznek minket. Rövid távon például találnunk kell valakit, aki vállalja, hogy a Futrinka Egyesületnek felajánlott adománytárgyakat lefotózza, s a Facebook oldalunk segítségével jótékonysági árverés formájában elárverezi, majd a lefoglalt tárgyak átadásáról, postázásáról gondoskodik. Ezek a jótékonysági licitek sok-sok oltás árát hozták nekünk össze, így nem szeretnénk lemondani róluk, de ehhez elkötelezett, internetkapcsolattal rendelkező, budapesti segítőt kell találnunk. Talán éppen te vagy az...?

Sok mindenről szólt a 2013-mas év, de tudjuk: 2014-ben sem állhatunk meg, mert a kutyáinként felelősséget vállaltunk, s mindig lesznek újak, olyanok, akiknek mi jelentjük az esélyt. Azt az esélyt, amelyet egy másik ember elvett tőlük, nekünk kell megadni számukra akkor is, ha öregek, ha feketék, ha problémásak. Akkor is ha fáradtak vagyunk, ha már nincs kedvünk autóba szállni, ha hideg van ahhoz, hogy a kennelsoron sétáltassunk. Menni kell tovább, mert még szükség van ránk.

Köszönjük mindenkinek, aki a 2013-mas évet velünk töltötte, köszönjük azoknak, akik támogattak, akik segítettek, vagy akik csak nyomon követték hétköznapjainkat. Köszönünk minden kedves szót, drukkot, építő kritikát, amit kaptunk. Igyekszünk helytállni a jövőben is.

De addig is: mindenkinek sikeres, boldog és kutyacsaholással tarkított új esztendőt kívánunk!

2013. 49. hét

Mi történt a Futrinka Egyesületnél a 49. héten?

Nem jó érzés, amikor csatát vesztünk, s nagyon nehéz felállni egy-egy ilyen kiütés után. Hiába mondogatjuk, hogy nem szeretünk kölyök kutyákat menteni, mert nagyon sérülékenyek, az ő esetükben minden olyan gyorsan történik, vigyázni kell, hová mennek, mivel érintkeznek, mindenre... És persze ott van a gazdák felelőssége. A legyártók felelősség pontosabban, mert a hozzánk kerülő kölykök szinte kivétel nélkül az emberi felelőtlenség gyümölcsei. Zab és Falatka kobzott babák voltak, drótszőrű vizsla keverék gyerekek, akiket bántalmaztak. Megérkezésük után igyekeztünk őket megszabadítani a parazitáktól... Hemzsegtek bennük a bolhák, férgek... Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de reménykedtünk. Nem sikerült. Zab és Falatka, az élősködők által meggyötörten átsétált a Szivárvány-hídon. Mi pedig csak nézünk értetlenül: ember, miért, miért, miért...?

A másik veszteségünk egy idős kutya, akit gazdái altatni vittek az Illatos útra, de az ottani állatorvosok segítségével hozzánk kerülhetett. Jeff sajnos csak nagyon rövid ideig élvezhette új, átmeneti otthonát, mert a kor és a betegségek ledöntötték őt a lábáról, s el kellett engednünk. Amikor megismertük, egy a korának megfelelő egészségi állapotban lévő, de idős kutya volt, aki a korábbi közegéből, amely a biztonságot jelentette számára, kiszakadt. A gazdák nem adták meg az esélyt, hogy a maradék hónapjait, esetleg éveit velük élhesse le, megöregedett, mennie kellett. Jeff lelke romokban volt, s ha a lélek beteg, a test sem küzd többé... Aki idős kutyájától válik meg, éljen ennek a súlyával.

De nem csak rossz hírekről szólt ez a hetünk. A magyar vizsla fajtamentéshez megérkezett Trakk, a tündéri, érdeklődő, bújós magyar vizsla kan, aki egyelőre az eredeti gazdáját keresi - talált kutyaként. Ha az eredeti gazda hiteltérdemlő módon nem tudja igazolni, hogy Trakk az övé, akkor Trakk új otthont keres majd.

A csongrádi gyepmesteri telepről érkezett Crassus, a már kicsit komolyabb hozzáértést igénylő magyar vizsla kan, aki sajnos már túl volt egy antibiotikum kúrán, de mivel sem a köhögése, sem az orrfolyása nem múlt el, így állatkórházba került, ahol jelenleg is kezelik. Ahhoz, hogy elhagyhassa a kórházat, rutinos ideiglenes befogadót kell számára találnunk.

Talált kutyánk is lett a héten Melza személyében, aki két hétig az eredeti gazdáját keresi, azt követően pedig örökbefogadható lesz. Szerencséjére ideiglenes befogadónál sikerült elhelyeznünk, s hamar kiderült, hogy egy álomkutya.

Német partnerszervezeteink segítségével, hivatalos, ún. TRACES-fuvar alatt elutazott több védencünk is, hogy egy másik országban folytassa életét. A mostani csapat elég heterogénre sikerült, hiszen az utazók között volt pld. Balve, akiért sokan, sokat küzdöttünk, illetve sok-sok támogatónk drukkolt, szorított az életéért.

Jónás, a romos épületnél láncon élő drótszőrű magyar vizsla nagyon szépen összeszedte magát átmeneti helyén, így most már teljes pompájában indulhatott útnak.

Lufi néni is összecsomagolt, s bár úgy volt, hogy ő csak ideiglenes családra talált, de aztán hamar kiderült, hogy a család nem számolt azzal az egyszerű ténnyel, hogy Lufi néni extra-giga-bűbáj kutya. Bebukták, lett egy Lufi nénijük, amíg világ a világ.

A korosabb csapatot erősítette Süni bácsi is, akinek a nyakát kellett korrekciós műttetnünk érkezését követően, talán még többen emlékeznek rá. Azóta ideiglenes befogadónál töltötte mindennapjait, de innentől új idők jöttek el számára is.

Az erdőben, gombászás közben talált magyar vizsla keverék babacsapat, Tapló, Fafül és Laska, akik három különböző átmeneti családban nevelkedtek érkezésüktől most újra találkozhattak, de immáron azért, hogy megkezdjék azt, amit az eredeti gazdájuk nem igazán tervezett nekik: egy gondtalan és hosszú életet.

Doroka is külföldre került, ő is csomagolt. A gazdája által a másik, idősebb kutyájuk érdekében leadott fiatal, rendkívül dinamikus, folyton pörgő vizsla lány egy másik környezetben kezdhet új életet.

A Debrecenben talált, idősödő, de nagyon kedves vizsla hölgynek, Galagonyának nem került elő az eredeti gazdája - mint ahogy a legtöbb, gondozásunkba kerülő talált kutya esetében is így van, ami egyszerűen érthetetlen, hiszen az azért csak feltűnik a gazdának, hogy nincs a kertben a kutya, nem? - így új otthont kerestünk számára, amelyet Németországban találtunk meg, így Galagonya ezen a héten elutazott. 

A héten négy kutyánk költözhetett ideiglenes befogadóhoz, ami hatalmas segítség számunkra már csak azért is, mivel ezek a kutyáink megtanulhatják a lakásban élés alapvető szabályait, megismerkedhetnek a városi zajokkal, s mi is jobban megismerhetjük őket, hogy pontosabban határozhassuk meg azt is, hogy milyen gazdi mellett éreznék magukat igazán jól. Az eheti szerencsés költözőink nem voltak mások, mint Kotta, Eszter, Part és Puttó.

Kettő ivartalanítási beavatkozás is megszervezésre került, mind a kettő szerencsésen és komplikáció-mentesen lebonyolódott, s mind a két esetben örökbefogadás követte a műtétet. Nagyon örülünk, hogy Szobi és Parkett mostanra elmondhatják magukról, hogy gazdis kutyák.

A német dog fajtamentésnél ez a hét az idősek klubja nevet viselhetné, hisz két, idősebb, rendkívül leromlott állapotban lévő dogunk érkezett.

Sairus, a 6 éves, foltos kan kutya egy hirdetésen keresztül került hozzánk. Egy segítőnk figyelt fel rá - persze a képeken még nem ilyen állapotban "reklámozták" - aki ideiglenes befogadónak jelentkezett nálunk. A helyszínen mindenkit váratlanul ért a látvány. Sairus szó szerint csont és bőr. Rendkívül gyenge, pár perc séta és szaglászás után, máris fáradtan kuporodik le a helyére. Sokat alszik, pihen. Az ideiglenes befogadók kutyájával tökéletesen kijönnek, nincs vele semmi gond. Egy igazán kedves, barátságos szeretetre éhes dog szépség: Sairus.

A másik seniorunk Pagan, az 5 és fél éves, fekete kan. Pagant az utcán találták, majd pár hétre befogadták ideiglenesen, amíg hozzánk kerülhetett. Az ő esetében a fő probléma a gerincével van, illetve szegény annyira fél mindentől, hogy nem igazán közlekedik pórázon. Idő kell neki, amíg megszokja a napi rutint, a sétákat, a szeretgetést, törődést. Szerencsére az étvágya jó, így azt a pár kilót ami hiányzik róla, gyorsan magára kapja majd.

Jó hírünk is van: Zina ideiglenes befogadóhoz költözik!

Zoltánék segítettek Zinát elhozni hozzánk Tárnokra, azóta voltak nála sétálni is. Nagyon nagy lett a barátság Zina és az egész Család között, így Zoltánékhoz költözik a Kisasszony. Ha minden jól alakul, akkor a költözés végleges is lehet.

Mi nagyon drukkolunk, hisz Zina remek helyen élne. 

Az Alap Tevékenységi Csoportunknál folytatódott az "ideiglenesbe kihelyező hadművelet", amelyben korábban Tiara és Sellő hagyhatták el a kennelsort, s cserélték a hideg éjszakákat kényelmes, meleg, átmeneti otthonra. Szerencsére az ötös lista további két tagja hagyhatta maga mögött Tárnokot, így őket a sétáltatók, rajongók már ne ott keressék, de mindannyian továbbra is gazdára várnak!

Floki 2010-ben érkezett az ajkai gyepmesteri telepről, ahová gazdája adta le, egészen pontosan becserélte egy fiatalabb kutyára. Floki már akkor sem volt fiatal, s az elmúlt évek sem hatottak fordítva az öreg kutyára. Mostanra a látása is megkopott, de a lendülete nem: ugyanúgy élvezi a sétákat, labdázást, mint korábban. De a hideg nagy úr, s nem akartuk, hogy a megkopott ízületek, a fáradó szív a fagyokkal viaskodjon. Floki ideiglenes befogadóhoz költözött. Tudta, hogy valami különleges történik az életében, mert annyira pörgött, hogy szinte rá sem ismertünk. A lakásba érve lejelölt mindent, helyre tette a tükörkép-kutyát, majd labdázni kezdett. Reméljük, hogy jól alakulnak innentől a dolgai, s hogy egy lakást ismerő kutyára már talán egy végleges gazdi is szívesebben jelentkezik...

Zoé szintén az ajkai gyepmesteri telepről jött hozzánk, de ő még 2007-ben, a legeslegelső tárnoki lakosaink között volt, s azóta is várta, hogy valaki csak őt akarja. Nem volt szerencséje, mert a csíkjai megakadályozták abban, hogy gazdát fogjon magának. A stafford keverékek nem túl kelendőek, lássuk be: túl sok előítélet kapcsolódik hozzájuk. Mindenesetre Zoé egyáltalán nem igazodik az előítéletekhez, tökéletese megbízható, barátságos, vagány kutya, aki mostantól egy átmeneti otthonban várja, hogy valaki meglássa benne a társat.

Pes, a mini pincher szuka egy sikertelen gazdijelöltességet követően, második ideiglenes befogadója szárnyai alól Németországba költözött, végleges otthonába, a héten. Reméljük, hogy a félénk, nehezen megnyíló kutyalány megtalálja a boldogságát, s hogy sok önfeledt percet tölt majd új családja körében.

Ahogy Pes ment, a vele egyidőben érkezett, de közben gazdisodott Huta viszont visszaérkezett. Örökbefogadóinál még a macska is fölé kerekedett, így nem érzik azt, hogy Huta az ő családjukban valóban boldog lenne. Huta, az extra félénk, extra alárendelt, mindössze egy kilós mini pincher tehát új otthont keres, lehetőség szerint egy másik törpe vagy egy nem domináns kutya mellé, nagyon türelmes, nyugodt családban.

Huta- jobbra

A tacskó fajtamentés gazdagabb lett egy gazdája által leadott tacskó keverék szukával, Mügével, akit azért adtak le, mert "hullott a szőre". Mindig azt hisszük, hogy már mindent láttunk, de aztán mindig jön valami új...

Generál, a néhány hete, a gazdája által leadott tacskó kan ezen a héten meg is szüntette a tacskó fajtamentésnél a státuszát, ugyanis gazdihoz is költözött. Meglepve viszont nem vagyunk, mert egy nagyon jó idegrendszerű, kedves, lakáshoz szokott kutya esetében ez talán várható.

Terikutya érkezésekor egy korábbi örökbefogadónkhoz került, ideiglenes védencként, de hamar kiderült, hogy mind a kutyák között, mind Terikutya és a befogadók között nagy az összhang, így rövid határidővel jelezték is, hogy ez a középkorú kaninchen tacskó hölgy már nem költözik tovább sehova.

Korábban írtuk, hogy egy egykori védencünk ismét a gondozásunkba került, mert egykori örökbefogadója nem megfelelően tartotta, illetve elveszett tőle, de erről nem tájékoztatott minket. Szerencsére ideiglenes befogadóhoz került, akik visszavonhatatlanul beleszerettek, ami különösen azért jó hír, mert Spicáról kiderült, hogy alig-alig lát, szemét hályog borítja. 

A Sixfeet Dog Design és a Kutyás Vásár szervezői jóvoltából részt vehettünk a Hajógyári-szigeten egy kutyás vásáron, ahol jótékonysági sütivásárt is szerveztünk. Nagyon köszönjük a rengeteg önkéntesnek, támogatónknak a sok finomabbnál finomabb süteményt, amivel több, mint 120.000.- forint adományt sikerült Egyesületünknek gyűjtenie.
Találkoztunk volt védencekkel is, akik eljöttek, beköszöntek.

Beszéljenek a fényképek helyettünk:

http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/album276/kutyasvasar/

 

2013 48 woche

Was geschah bei der 48. Woche? Und was könnt Ihr noch tun?

Es gibt Periode, als die Sachen beginnen schnell zu funktionieren. Vorher stagnierte ja alles. In dieser Woche könnten wir unsere Alten die kalte und harte Kennelreihe auf provisorische, aber schön warme Zuhause tauschen. Wir inserierten sie schon so oft und überall, aber niemand wollte sie haben. Jetzt können sie mit Kostenverlegung die kühle Winterzeite in zeitwilligen Zuhausen verbringen. Die Kälte belastet ihre Körper und Immunsysteme. Könnten sie vielleicht auch nicht draußen aushalten. 

Wir schreiben über ihnen: http://www.futrinkautca.hu/hu/hir/tul_oregek_mar_a_telhez

Vielleich vor Wiehnachten, oder wegen den vielen lesenden Hundefreunden, oder anderen Gründen beginnen auch die Kandidaten flattern. Zwei Alten haben schon die Zwingerreihe verlassen. TIARA war in den vergangenen Wochen schon sehr tief unter sich. Sie zog zu einem jungen Ehepaar. Sie benachrichteten schon uns. Tiara mag weiterhin nicht so viel zu essen, aber die warme, bequeme Zuhause mag sie besonders sehr. Sie schläft lange, stubensauber, (Wir dachten daran, denn sie auch Zwingersauber war.) zerstört nichts in der Wochnung. Sie benehmt sich schön ordentlich. 

Unser zweiter war SELLŐ (Meerjungfrau). Sie ähnelt sich sehr an Floki. Sie ist ebenso schwarz, alt und Mischling. Sie ging zu einer ehemaligen Notbehelferin. Mit ihr ist alles ist in der Ordnung. Aber sie mag die Katzen nicht vollkommend. Sie benehmt sich mit denen nicht so gesagt befreundet. Wenn sie alleine bleibt, besorglich, jammert ein wenig. Aber die Zeitwillige arbeitet schon daran. Bald wird sie kastriert und werden auch ihre Busenbeulen operiert.

Die alten gehen, die anderen kommen nach Tárnok. Es ist ja natürlich, die Rettung hat keine Halt. DUSI, die rassenreinige parson russel terrier Hündin geriet in die Kennelreihe. Sie ist sehr angstvoll. Sie braucht viel Zuwendung, ein sehr ruhiges Herrchen. Sie bemüht sich sehr einzuordnen, aber bangt total. Es wäre toll, die Weihnachten bei einer Familie zu feiern.

Wieder ein neuer schwarzer Basishund kam zu uns. Sie heißt GÖRBICZ, ist natürlich scharz, klein-mittel Groß und Hündin. In Mezőkövesd (Ungarn) eine alte Oma sammelte die Hunde, aber versorgen konnte sie die nicht. Diese Tante hatte mehr als 20 Hunde. Die lebten nicht unter guten Umständen. Schön gesagt. Damit bestreitete niemand. Wie kann man wegen schlechten Umständen Hunde konfizieren und dann wegen leeren Plätzen bei Schindler diese Hunde für Tötung vorschreiben? In so einer Welt leben wir?! Sie wollen ja auch weiterleben. Nach den Schlechten kommen Gute Zeiten, oder? Die in Beschlag genommenen Hunde hatten jetzt ein riesiges Glück! Die örtlichen Tierschützer haben alles getan, allen Hunden Zeitwilligen zu finden.  Original wollten wir erst 2 Hunde übernehmen. Dann kam zur Vorschein, noch 2 haben keinen freien Platz. 2 wurden inzwischen vom Haus davongeschlichten. Nun kam nur 1. Während der Auspackung hat jemand den ausgewählten Hund verwechselt. Wir bekamen einen anderen. Aber wir wollten den auch! So….Das Wichtigste ist. Der 2. Hund blieb beim Hundeverein Alex. Und wir haben eine wunderbare, aber sehr angstvolle, deswegen hektische GÖRBICZ. Sie ist ca. 1 J. alt und lebt derzeitig in der Zwingerreihe und erlernt sehr viele wichtige und schöne Sachen.

Schon vor einem Monat wußten sie von Doggenrettung. Aber in dieser Woche bekam ein endgültiges Herrchen PEPE. Er kam zu uns schon sehr lange. Pepe ist ein alterer Mischung. Er beruhigte sich mit der Alter. Jetzt jagt er nicht nach den Katzen. Er weißt schon, er ist ein Hund mit Herrchen.

Leider nur Pepe fand eine neue Zuhause von den Doggen. Aber kamen neue Riesen-Schützlingen zu uns. NURA, die schwarze deutsche Doghündin hat jemand gefundet. Das originelle Herrchen meldete sich nicht. Die extrem dünne Hündin besteht jetzt unter Mastkur. Hoffetlich bekommt sie bald mehr Kraft und Fleischen.

MORGI (Meckerfritze), den schwarzen deutschen Dog mit lustigen Ohren hat das Herrchen abgegeben. In den vergangenen Wochen ist nicht er der erste und auch nicht der letze Dog, wen der Besitzer nicht genügend Pflegen und Futtern kann.

ZINA kam auch vom Besitzer. Sie lebt derzeitig in der Zwingerreihe. Die Transporteten hat sie erobert. Sie kommen regelmäßig, den Riesen zu besuchen. Mal sehen, was von dieser Liebe rauskommt.

Aus der Stadt Gyömrő kam der sofortige Hilferuf den Vizslaretern. Wegen Misshandlung haben sie dort im Nu 2 drathaarigen Vizslawelpen in Beschlag genommen. Die Babys geräten in vorübergehende Pflege und Unterkunft. Aber sie sind nicht in bestem Zustand.

Wir vermehrten uns mit einem gefundenen Hund auch. Statt der verbindlichen Chipeinlegung, hatte er keins. Es sollte keine vermehrte Last, keine harte Administrationsarbeit sein. Es ist  na ja kostspielig, aber hat viel Sinn. ÁRPA (Gerste) sucht nach Gesetz 14 Tage lang sein originelles Herrchen.

Zwei Vizslas fanden neuen Familie. IGOR B. konnte die Pansion verlassen. Neben einem verantungsvollen Herrchen beginnt er eine neues Leben.

SILLA,  ist eine sehr schöne schokofarbige Hündin aus Vizsla und Dog Eltern. Sie wurde kastriert und nach der Operation verliebte sich eine Familie in dieser weichen, besonderen Hündin und adoptierten sie.

Der Jahresende-Spurt klebte an die Dackelrettung. Sie trieben von Woche nach Woche eine große Zahl von Dackel. Sie organisierten tausende Dinge.  FÜLEMÜLE, (Bülbül) die Dackelmix-Hündin war bei einer alten Oma an der Leine angebündet. Sie wechselte jetzt auch die Zeitweiligen. Die neue Familie denkt sehr daran, sie beizuhalten. Hoffentlich wird Fülemüle die Glückste!

SÓ (Salz) der lebhafte, kleine drathaarige Dackelrüde blieb auch bei den Provisorischen. Jetzt leidet er an Atemweg-Entzündung. Hoffentlich wird es ihm bald besser!

KEREP haben wir schon einmal zum Herrchen gegeben. Aber diese gutmütige Hündin musste zu uns zurückkommen. Das Herrchen konnte sie leider nie mehr behalten. Die drathaarige Dackelhündin ist inzwischen großgewachsen und ging in die (hoffentliche) neue Zuhause.

ANNI kam einmal total abgemagert zu uns. Das originale Herrchen haben sie beim Umzug einfach im Garten „vergessen”. Sie haben den Hund weder Essen noch Wasser gegeben. Als Anni bei uns die Sicherheit fand, eine in Wien lebende Familie erwartete sie sehr. In dieser Woche haben sie die Adoptierung untergerschrieben.

Beim Fall von VAHUR haben die Zeitwilligen schon wieder versagt. Wir sind ja kaum überrascht. Sie wollen den liebhaften Vahur niemanden weitergeben!

Eine sofortige Hilfe brauchte GENERAL. Der schon kastrierter, mittelalterlicher, drathaariger Dackelrüde hat der Besitzer bei einem Tierarzt abgegeben. Zum Glück fanden wir den Hund sofort PS. Jetzt wartet er an den guten Zeiten.

Vom Herrchen kam MEKK, der erwachsene, langhaarige Zwergdackel Rüde. Er ist gar nicht problemlos. Er sucht einen sehr begabten, verpflichteten, routinvollen Provisorischen oder Herrchen. Er schließt nicht mit jedermann Freundschaften. Mit anderen Hunden, besonders mit den Rüden, kommt er mit Rückhalt aus. In Grunde genommen ist er ein missvertrauener Hund. Es ist schwer in seinen Gnaden geraten. Er will nur ein Herrchen im Haus. Er sucht PS/ES.

Der Besiter bat uns , die erwachsene Dackelmischung-Hündin abzunehmen. Ihre Lebensumstände haben sich verändert. TÜTYI lebte vorher im Garten, aber möchte die Warme einer Familie erfahren. Sie sucht PS/ES.

In dieser Woche wurden 9 Hunde kastriert. Die kurzhaarigen: Terikutya, Marvel, Tütyi, Abszint, Janka, Indás, Lokni , Licky und der einziger langhaarige Mekk.

7 leben schon je  bei einem Provisorischen. Bei den Familien beginnen sie alles über Wonhungsleben erlernen. Sie erkennen die Rumore der Großstadt. Alle sind sehr angstvoll und  es ist ein großer Sprung im Leben. Wir wissen noch nicht so vorher, welche möchte die Zeitwilligen behalten. So suchen alle neue liebe Familie: : Abszint, Janka, Terikutya, Indás, Licky, Lokni und Marvel.

Jedes jahr haben wir ein Weihnachtsprogramme, was nicht um die Hunde geht. Wir bemühen uns in mehreren Stellen helfen. So bitten wir unsere Hundefreunde, Unterstützer und Mitglieder für den Zusammenschluß!

Wir mieten die Zwinger in Tárnok (Ungarn). So war es logisch, die bedürftigten Familie von Tárnok beizuhilfen. 

Mithilfe  des kommunalen Sozialen Dienstes Hand im Hand haben wir die Möglichkeit am 19. Dezember, um 18 Uhr, die Spenden, Geschenke überreichen. Diese könnten aus den folgenden bestehen:

- Schuhsachtel für Junge oder Mädchen. d.h. Spielzeuge, Bücher, Süßigkeiten, Obst einpacken, schön überziehen, daraufzeigen das Lebensjahr und das Geschlecht.

- Nachhaltige Lebensmittel

- Putzmittel, Waschmittel, Waschsachen

- Gebrauchte, aber noch gute, saubere Spielzeuge

- Kinderbetreungsmittel (von Windel bis Puppenklamotten)

- Kinderbücher, Märchen

- Saubere, gute Kinderbekleidung

Die Spenden könnt Ihr in mehreren Punkten vorher abgeben. Oder wenn jemand an der Geschenkübergabe teilnehmen möchten, meldete sich bei uns. 

In unseren Köpfen zirkulierten die nützlichen Gedanken nicht nur über Tárnok. Ein anderer Verein gibt Essen am Goldsonntag. Neben das Hauptgericht bringen wir selbstgemahte Kuchen, Obst. Wir erwarten sehr, wer backen kann!

Die Gebäcke sammeln wir morgen früh am Überreichungstag. In mehreren Stellen und Uhrzeiten empfängen wir diese Spenden. Wir bitten alle, Einmalpackungen mitzubringen! Wir erwarten sehr jeden, wer bei der Teilung gerne Hilfe leisten möchte!