Mi történt a Futrinka Egyesületnél 2014. 3. hetében?
A hét mentési aktivitási nyertese, ha létezne ilyen díj egyáltalán, egészen biztosan a magyar vizsla fajtamentő csoportunk lenne, de ahogy az már lenni szokott, összegyesületileg sem kell szégyenkeznünk: most sem unatkoztunk egy percet sem.
2014. év első Vizslatúráján ismét megdőlt a létszámrekord, kb. 250 kutya vett részt. Ezen a rendezvényen debütált a vizslás autóillatosítónk, melyet maradéktalanul el is ajándékoztunk a minket támogatóknak. Kaptunk nagyon sok konzervet és plédet is, amiket ezúton is köszönünk! (Ha magyar vizslád van, s szeretnél részt venni ezen a nem a Futrinka Egyesület által szervezett, de nagyszerű vizslás eseményen, a www.vizslatura.hu oldalon tájékozódhatsz.)
A héten németországi partnerszervezeteinken keresztül több védencünk is elhagyhatta az országot, így a hetek óta fojtogató helyhiány és létszám-túllépés miatti szervezési feladatok enyhültek, s bár gyakorlatilag folyamatosan érkeznek az új gazdára várók, de egy icipicit talán fellélegezhetünk.
A Jagdgefahrten e.V. segítségével elutazott egy magyar vizsla és egy német vizsla szuka védencünk: Csete és Part. Mind a ketten ideiglenes befogadótól indulhattak a nagy útra, s szerencsésen meg is érkeztek.
A Vizsla-in-Not szervezeten keresztül csomagolt Regen, az extrém soványan a gondozásunkba került magyar vizsla kan, Rétes, akit ugyan egyszer örökbeadtunk itthon, de szeparációs szorongása miatt visszakerült, Puttó, a sajnos nagyon lesoványodott kan, Mancika, a korosodó díva és Barnus, a német vizsla keverék kan, aki gazdája halála miatt került előbb a miskolci állatvédők, majd a mi gondozásunkba, s akit nagyon-nagyon megviselt a kennelbeli lét.
Még egy kutya utazott Németországba, de őt az a szerencse érte, hogy érte a végleges gazdik jöttek el, hogy a legkisebb stresszel oldják meg a hosszú utat. A szerencsés nem volt más, mint a pici Monthy.
Szerencsére belföldi örökbeadásokról is beszámolhatunk. Maklár, a félénk magyar vizsla kan végre-végre tényleg révbe ért, egy keverék szuka társaként éli innentől mindennapjait.
Silkát, a szilveszterkor Érden talált, tetovált magyar vizsla nénit ideiglenes befogadója nem tudja már elengedni, így ő valójában helyet nem váltott, csak egy hivatalos papír rögzíti, hogy ő már gazdis kutya.
Fülep a tárnoki kennelsort hagyta maga mögött, hogy opcióval ideiglenes befogadóhoz költözzön. Az opció esetében a biztos gazdisodást jelenti, de mivel Fülep kicsit köhög, így az ivartalanításával várnunk kell, addig viszont azörökbefogadási papírt sem tudjuk aláírni.
Úgy volt, hogy Birdie is átesik az ivartalanításon, aztán pedig gazdához költözik, de sajnos ő köhögni kezdett, illetve folyamatos hányás és hasmenés gyengítette le a szervezetét. Sajnos azóta sem küzdötte még le a betegséget, naponta infúziót kap.
Természetesen, ha már mentek el kutyák, jöttek is újak, hiszen a várólistánk gyakorlatilag a végtelenbe tart... Az elkeserítő körülmények között tartott testvérpár - Zsül és Zsim megérkeztek a gondozásunkba, s szét is kellett őket ültetni, mert látszott, hogy ők együtt nem alkotnak jó párost. Így, hogy senkin nincs teher, sokkal szebben alakulnak, nyitnak a világ felé, s élvezik a foglalkozást, figyelmet. Egyelőre a tárnoki kennelsor lakói, de reméljük, hogy hamarosan már ideiglenes befogadónál vagy végleges gazdinál tudhatjuk őket.
A szolnoki gyepmesteri telepről mentettük Minisugárt, az aprócska, fiatal magyar vizsla szukát, akit szerencsére ideiglenes befogadónál tudtunk elhelyezni. Ez különösen fontos az ilyen esetekben, hiszen az adott kutya oltásaira vonatkozó információkkal nem rendelkezünk, így nem tudhatjuk, mit hordozhat, mi jelenthet rá veszélyt.
Sookiet, az érdeklődő, ámde sovány magyar vizsla szukát gazdától vettük át, ahol egy halastó környékét kellett volna őriznie, de erre alkalmatlannak bizonyult. Számára sajnos csak a kennelsor maradt, mint opció, ő itt kezdte meg új életét.
Irén Kiskőrösről tette át hozzánk a székhelyét, szerencsére ő is befogadóhoz költözött. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mennyire sokat jelentenek számunkra az ideiglenes befogadóink, akik a sokszor ismeretlen előéletű vagy nem megfelelően szocializált kutyáink számára szerető és motiváló környezetet teremtenek.
A mezőtúri menhely kért segítséget egy vizsla szukának, Shonilának, akit az egyik német partnerszervezetünk most már Magyarországon élő vezetője vállalt átmenetileg.
A békés megyei irányt három békéscsabai magyar vizsla kan is erősítette, akiknek az ottani menhely kért segítséget. Mivel velük régóta nagyon jó viszonyt ápolunk, s tudjuk, hogy mennyi erőfeszítés van amögött, hogy az ottani magas állatlétszámot gondozni, megfelelően ellátni tudják. Nyugodt szívvel ajánljuk őket a környéki, kutyára vágyó családoknak. A három tőlük átvett magyar vizsla kan - Izsó, Ronald és Bertalan tárnoki kennelsorunkon került elhelyezésre.
Egy vizsla keverékkel is gazdagodtunk a héten, mert bár őket hatványozottan nehezebb örökbeadni ennyi fajtatiszta kutya mellett, de mi érezzük annak a felelősségét is, hogy a típusos keverékek létrehozásában is részt vett valahol, valamikor egy magyar vizsla, s ha lehetőségeink engedik, eseti jelleggel egy-egy keveréket is vállalunk. Ő Fásli.
A tárnoki kennelsort Forrás, az ugri-bugri, világos arany vizsla lányunk viszont ezen a héten elhagyhatta, hogy ideiglenes befogadónál folytassa tovább a szocializálódását, s hogy megtanulhassa a lakásban élés szabályait, illetve áteshessen az ivartalanításon is.
Fruzsina, a talált vizsla lány átesett az ivartalanításon, mert az eredeti gazdája nem jelentkezett, s félő volt, hogy tüzelni kezd, illetve a műtét után új ideiglenes befogadóhoz költözött át.
Szintén ivartalanításra került Turbó Frakk, a korosodó magyar vizsla kan, aki kicsit öntörvényű, nehezebben kezelhető kutya, s akinek rutinos, elkötelezett gazdát szeretnénk találni, ráadásul olyat, ahol a rendre megjelenő szökéseit is kezelni tudják, nem marad felügyelet nélkül a kertben vagy bárhol, ahol a saját döntései által vezérelve indulhat útnak.
A hét nagy híre, hogy Rádli Morzsi műthető állapotba került, s így a lába is menthető lesz talán. A beavatkozást el is végezték a Felicavet Állatkórházban, s szerencsére Rádli jól is ébredt. A lábadozása innentől már csak rajta, illetve rajtunk múlik, hogy milyen körülményeket sikerül ehhez teremtenünk számára.
Gazdára váró, esélytelen keverékeink száma a héten kettővel csökkent, ez pedig hatalmas dolog most, amikor be kellett látnunk, hogy sajnos ez a mentési csoportunk működésképtelen: soha nem lesz annyi adományozónk, hogy biztonsággal vállalhassuk a másoknak nem kellő, nehezebben örökbeadható kutyák egy részét. Fáj a szívünk, de nem szeretnénk felelőtlenek sem lenni, így a 2014. év a létszámcsökkentés éve lesz, amikor elsődlegesen a már gondozásunkban lévő kutyák gazdához adására koncentrálunk.
Kalács egy évvel ezelőtt érkezett hozzánk, egy vidéki idősek otthonába kért magának menedéket, de ott nem maradhatott. A kennelsoron mindenkivel jól kijött, így ő lett az aktív kanok lemozgató társa, aki mindig vevő volt egy-egy extra kifutó körre. Mintázata miatt hiába a szerethető, barátságos személyisége, nem igazán akadt meg rajta egyetlen érdeklődő szeme sem, s csak mi, akik rendszeresen járunk a kutyáinkhoz, akik ismerjük őket, tudtuk, mennyire csodálatos kutya is ő. Ezen a héten azonban végre megtörtént a csoda: Kalács gazdára talált, s nagyon messzire sem költözött tőlünk, mert tárnoki lakos lett. A szeleburdi siheder, aki előtte valószínűleg soha nem élt lakásban, azonnal megtanulta a házirendet, s tökéletesen viselkedik új gazdái otthonában is.
A másik gazdisodó Megfogtam, a talált német juhász keverék kan, akiért Ausztriából érkezett a gazdi. Megfogtam a bemutatkozásnál eddig soha nem látott, nagyon rossz arcát mutatta, az általa ismert embert bevédte, nem akart barátkozni, hátrált, kitért, de szerencsére rutinos családról volt szó, így egy közös séta után és sok-sok jutalomfalatka hatására már oldódott a helyzet. Megfogtam kutyaiskolába fog járni új gazdijával, s tervben van az agility is. Megfogtam gazdisodását osztrák partnerszerveztünk, az AC Austria bonyolította.
Ahhoz, hogy esélytelen védenceinket a megfelelő biztonsággal örökbe tudjuk adni, kiemelten fontosnak tartjuk azt, hogy az átmeneti, várakozási időt ideiglenes befogadóknál tölthessék, hiszen így a lakásban viselt dolgaikról is sokat megtudunk, valamint a gondozó családok megtaníthatják azokra, a hétköznapi életben szükséges dolgokra a kutyákat, amelyekkel az örökbeadási esélyüket növelni tudjuk. A héten ketten is elhagyhatták a kennelsort, hogy egy átmeneti családban folytassák gazdára várási időszakukat.
Luláp egy korábbi alkalmazottunkhoz került ideiglenesen, így végre rendbe tudjuk majd tenni a szőrét, amelyre nem volt lehetőség a kinti tartás mellett, s áteshet majd az ivartalanításon is. Nagyon kedves, barátságos, nyitott kiskutya, aki valaha biztosan élt már lakásban, hiszen nem ismeretlen számára sem a járólap, sem a szobatisztaság.
A másik kennelsor-elhagyó már lehúzott egy hideg telet Tárnokon, s tudtuk, hogy mennyire fázott már akkor is, így neki kiemelt fontossággal kerestük a befogadási lehetőséget. Floki korábbi befogadó családja vállalta a kisördögöt azzal, hogy csak akkor maradhat, ha nem bántja a macskákat. Vigyori egy terrier keverék, így kétesélyes volt a dolog, de mintha tudta volna, hogy miről szólt a bemutatkozó látogatás: a macskákról ügyet sem vetett. Vigyori tehát megkezdte lakásos életét, s tanulja a város kihívásait, így most már lassan tényleg egy álom-álomkutya válik belőle. Bár soha nem lesz George Clooney, már ami az eleganciát illeti...
Az állatvédelemben az a jó, hogy soha nem tudhatja az ember, hogy milyen kihívással találja magát szemben. Ezen a héten Más szolgált egy nem várt meglepetéssel, a nyakán ugyanis nőtt egy tekintélyes dudor. Elvittük őt az állatorvoshoz, ahol kiderült, hogy valószínűleg becsípte vagy egy másik kutya belekapott, s folyadékkal telt fel a szövetek közötti terület. A véres savót az állatorvos leszívta, Más kapott gyulladáscsökkentőt, s most figyeljük, hogyan alakulnak a dolgok.
A tacskó fajtamentésnél lassan nem telik el úgy hét, hogy egy-egy korábban örökbeadott védencünket ne kapnánk vissza, s egyszerűen nem értjük az okát. Nem friss gazdisodásoknál fordul ez elő, hanem korábbi, hónapokkal ezelőtti döntéseiket vonják vissza a gazdák, akikkel annak idején végigjártuk az egyeztetés, ellenőrzés minden fázisát, s tudták azt is, hogy mit vállalnak. Aztán valami miatt mégsem vállalják tovább... Így jött vissza - immáron másodszor - Kerep, a standardnél nagyobb méretű szálkás szőrű tacskó szuka, aki tart a férfiaktól, így olyan családot keresünk számára, ahol ezt a problémát tudják és akarják is kezelni.
A várólistáról is érkeztek a héten új kutyák, hiszen ígéreteinket a helyeink függvényében igyekszünk betartani.
A pápai állatvédők kértek segítséget egy láncról mentett, aprócska termetű tacskó (keverék) szukának, Zizikének, aki ideiglenes befogadóhoz kerülhetett. Nagy szerencséjére a család úgy is vállalni tudta őt, hogy Zizike az utazásra úgy döntött, hogy tüzelni kezd.
Gazdától érkezett három egy év alatti szálkás szőrű tacskó kanunk. Olló egy három hónapos, különleges színű parány, akitől azért váltak meg, mert az a család, aki megvette őt, nem gondozta megfelelően, s a nem jó táplálás miatt az ízületei nem megfelelően alakultak, s mind a két mellső lábában nagyon lazák.
Kő egy hat hónapos szálkás szőrű törpe tacskó kan, aki szintén ezzel a csapattal érkezett, s bár pár napot eltöltött ideiglenes befogadónál, onnan gazdához költözött tovább egy korábbi örökbefogadónkhoz, aki már régóta szeretett volna egy fiatal, kis méretű kutyát befogadni egykori kaninchen védencünk, Nanni-Boo mellé. Kő oltási programját már a gazdái folytatják, mint ahogy ivartalanítását is ők biztosítják majd.
Papír szintén hat hónapos és szálkás, ő is törpe, mint Kő, valószínűleg ők ketten testvérek. Papír élénk, érdeklődő, játékos, de sokat kell még tanulnia a világ dolgairól. Erre szerencsére van lehetősége ideiglenes befogadóinál. Az oltási programját ő is megkezdte, de természetesen őt sem akarjuk megtartani: gazdára vár.
Kézi egy kilenc éves, szálkás szőrű kaninchen tacskó szuka, aki szintén gazdától érkezett. Korábban kennelben élt, így a lakás kényelme nagyon új számára, de nagyon igyekszik alkalmazkodni, hiszen érzi ő, hogy élete hirtelen jó fordulatot vett.
Hetes számára a miskolci Minimentők csapata kért segítséget. A fekete-cser szálkás szőrű tacskó keverék szukát január közepén találták Tiszaújváros mellett, így egyelőre az eredeti gazdáját keresi. Ha nem sikerül felkutatni az őt elvesztő, gondatlan gazdit, akkor új otthont keresünk számára. Mindenesetre azt már tudjuk, hogy lakásban szépen viselkedik, emberekkel barátságos, problémamentes kutya.
Csoppy, a tyúkgyilkosság miatt gazdája által leadott, fiatal szálkás tacskó szuka a héten átesett az ivartalanításon, s elhagyhatta az állatkórházat is, ideiglenes befogadóhoz költözött, ahol mintaszerűen viselkedik. Persze könnyű is, hiszen megkapja a megfelelő foglalkozást, figyelmet, tyúkok pedig nincsenek.
A sok érkező mellett azért gazdisodásoknak is örülhettünk. Tablet, a szintén retúr védencünk ezen a héten újra megkezdte végleges életét egy családban, reméljük, hogy ez most már tényleg az igazi. Tabletnek nagyon sokat jelentett, hogy új családja az örökbefogadás előtt látogatta őt, így más ismerte őket. Ez nagyban segíti az amúgy félénk kutya biztonságérzetének kialakulását az új helyen is.
Mangát, a székesfehérvári aranyhajút ideiglenes befogadói nem tudták elengedni, így ő náluk véglegesítette státuszát. Mi pedig büszkék vagyunk, mert bár egy befogadót elveszítettünk, de nyertünk egy remek gazdit.
Indás, az extra félénk törpe tacskó kan Németországban talált végleges otthonra, s az első hírek szerint, bár nagyon meg van még ijedve, de össze azért nem törte a változás. Reméljük, hogy ebben a megváltozott helyzetben is feltalálja magát, s nyitni fog a gazdái felé.
A német dog fajtamentés rossz híre, hogy Valerie, a korosodó német dog hölgy sajnos a kórházi, intenzív kezelés ellenére sincs jobban, s bár néha eszeget, de a tüdőgyulladása miatt állandósult a nehéz légzése...
Jól van viszont Kolo és Lezser, a két német dog kölyök, akik a héten elhagyták ideiglenes befogadóikat, hogy németországi partnerszervezetünkhöz tegyék át a székhelyüket. Innentől ők a Tierfreunde Niederbayern védencei, akik számára az új élet már nem itthon kezdődik majd el. Sokan megkérdezik, hogy miért nem itthon kerültek gazdához, de talán nem nagyon kell magyaráznunk. Ha van olyan gazdijelöltünk, akit már valahonnan ismerünk, vagy aki aktívan segít a fajtamentő tevékenységben, nagy biztonsággal adunk örökbe itthon is fiatal kutyákat, de a cuki képekre befutó ismeretleneket szűrni nagyon nehéz. A német dogok tartása pedig fokozott odafigyelést igényel, illetve egyáltalán nem tekinthető olcsónak sem, így ha nincs olyan jelölt, akinek nyugodt szívvel adnánk egy babakutyát örökbe, s valamely partnerszervezetünk eközben jelzi, hogy nála vannak ellenőrzött családok, akkor az együttműködésbe belefér az is, hogy néha ilyen apróságok keljenek útra, hiszen az idős, beteg kutyáinknak, mint pld. Pagan, szinte mindig kizárólag ők nyújtanak segítő kezet.
Német dog védenceink száma is gyarapodott a héten egy fekete német dog szukával, Nefivel, aki gazdától érkezett Tárnokra. A rendkívül barátságos, kisebb termetű német dog számára szeretnénk mielőbb ideiglenes befogadót vagy gazdát találni, így megköszönjük, hogyha a hirdetését minél több emberhez sikerül eljuttatni.
Szeretnénk megköszönni, hogy a tárnoki kennelsorunk lakóihoz egyre többen járnak ki, s egyben megkérünk mindenkit, hogyha teheti, jöjjön, s sétáltasson meg egy-egy kutyát. Védenceink számára ezek az egy-egy órák különleges lehetőséget teremtenek, kicsit kimozdítják őket a mindennapok egyhangúságából, s új embereket ismernek meg. A közeli patak partján 3, illetve 6 km-es séták tehetők, amelyek a sétáltatók számára is egészséges kikapcsolódást jelentenek.
