Csoda, hogy élnek - avagy csodák tényleg léteznek!

Az állatvédelem nem egy kockázatmentes tevékenység, önmagában az a tény, hogy a mentések során élő állatokkal kerülünk kapcsolatba minden lehetőséget magában hordoz, hiszen ők nem csak elszenvedik a velük történő dolgokat, hanem reagálnak is, illetve sérüléseik, betegségeik lehetnek, amelyek mellett nem mehetünk el, amelyekkel valamit tennünk szükséges.

Amikor egy-egy kutyát magunkhoz veszünk egy gyepmesteri telepről, egy szegényebb menhelyről vagy más szervezettől, az utcáról vagy esetleg a gazdáitól, nem mindig tudjuk, hogy mire vállalkozunk, hiszen nincs a kutya arcára írva, hogy adott esetben szívféreg-fertőzött, vagy hogy valami egyéb, kezelendő  problémája van, de rendszeresen kerülnek hozzánk olyan esetek is, ahol előre látható, hogy kimagasló orvosi szakértelem, elkötelezettség és sok-sok pénz szükséges ahhoz, hogy egyáltalán egy esélyt teremtő próba megtehető legyen. A balesetes, a bénult, a súlyos egészségügyi problémákkal küzdő és a daganatos kutyák esetében már az átvétel pillanatában mérlegelni tudjuk, hogy mi az, amit vállalunk, illetve azt is, hogy a beavatkozásokhoz szükséges fedezetet elő tudjuk-e teremteni, illetve már a befogadási döntés meghozatalakor végig tudjuk futtatni a későbbi elhelyezési, rehabilitációs lehetőségeket is, amelyek persze az idő előrehaladtával naponta változnak, de terv mindig van, s ez nagyon fontos.

Sokan "luxusállatvédelemnek" tartják azt, amikor ezeket a fokozottan nagy kockázatú műtéteket, kezeléseket vállalja egy állatvédő szervezet, de ha tetszik, ha nem: míg gondozásba venni nem kötelező egyetlen kutyát sem, de ha már valakinek a gondozásába kerül, köteles a legjobb elérhető ellátást biztosítani számára. Mi hiszünk ebben, mint ahogy a csodákban is, mert többször szembesültünk vele, hogy léteznek, mégha nem is mindig következnek be. Hiszünk abban is, hogy nincs jogunk azért "megmenteni" valakit, hogy próba nélkül "kegyes halált" biztosítsunk számára, mert az a halál a mi gondolkodásmódunkban nem kegyes, sokkal inkább önkényes. Mi azért mentünk, mert hiszünk abban, hogy jobbá tudjuk tenni az adott egyed életét akármilyen rövid időre is.

Mostanra optimizmusunk és elkötelezettségünk a legtöbb állatorvos partnerünket is meggyőzték arról, hogy meg kell próbálniuk olyan esetek megoldását is, amelyekre a statisztika szerint viszonylag alacsony az előre megjósolható sikerszázalék.  A kutyák élete viszont nem százalékban mérődik, s ha minden századik hasonló esetből egy marad életben, ami mindössze 1%-os siker, az adott, 1%-ot jelentő kutya szempontjából az a saját, 100%-os életét jelenti. Ha nem lennének ilyen állatorvos partnereink, nehezebb lenne a csodákban is hinnünk, így nem lehetünk elég hálásak nekik! Köszönjük!

Persze minden csak üres fecsegés bizonyítékok nélkül, így álljon itt néhány az elmúlt hónapok kiemelkedő eseteiből, hogy egy kicsit ti is részesei lehessetek, kicsit ti is velünk együtt élhessétek újra, s örülhessetek a sikernek.

Darabokra törött kutya, Pessoa

Pessoa egy súlyosan sérült, sokszorosan és nagyon rosszul törött csontokkal a gondozásunkba került magyar vizsla kan, akinek az érkezésekor a túlélésére sem volt garancia, annyira rossz állapotban volt. Pessoát állatvédők találták az út szélén, a súlyosan sérült kutyát azonnal állatorvoshoz vitték, onnan került az értesítést követően a gondozásunkba. Pessoa a Felicavet Állatkórházba költözött, ahol először meg kellett teremteni a műtét lehetőségét. Erőn felül küzdött mindenki, hogy ez sikerüljön, de sikerült. Az operációt követően Pessoa szép lassan megindult a gyógyulás útján, de a fejlődés nagyon lassú. A kezdeti időszakban az átkötözéshez is be kellett őt bódítani, mert a mély sebek rettentő fájdalmat okoztak ennek a kedves vizslának, mostanra pedig már ideiglenes befogadónál lakhat, s ha nem is használja tökéletesen a mellső lábát, de elkezdheti terhelni. Senki nem garantálja, hogy Pessoa tökéletesen, visszamaradó nyom nélkül gyógyulni fog, de életben van, s a lábait használni tudja majd, így nem csak kutyaként, de vizslaként is boldogan élhet.

A műtét után sem múlt el a mosoly: Egres élvezi az életet

Egres bácsi egy vidéki szervezetnél élt hosszú éveken át. A szervezet adottságaiból adódóan az amúgy több egészségügyi problémával küzdő kuvasz keverék az egészségét illetően elfekvő állapotba került, pedig az egyértelműen meglévő fájdalmainak enyhítésével is hihetetlen hangulatjavulás volt elérhető. Egres a korából fakadóan ízületi gondokkal küzd, s a gerince sem tökéletes. A felállás-lefekvés fájdalmakkal járt számára, illetve vélelmezhetően a gerinc eredetű gondjai miatt a széklettartása sem tökéletes. Emellett mind a két füle masszív gyulladásban volt, nem beszélve a demodex eredetű szőrhiányokra a testén, melyek közül több a tartós fekvés miatt kisebb-nagyobb sebekkel volt tarkítva. Az arcán egy tályog-szerű, levedző sebbel érkezett. Az első időszakban a fájdalmai csökkentése, a fülgyulladás lehúzása volt a feladatunk. Szerencsére a nem-szteroid fájdalomcsillapítókra, idegi stimuláló szerekre jól reagált, a hangulata ugrásszerűen javult, a mozgása könnyebbé vált, s ő maga is el kezdte élvezni a szabadságát, a napi többszöri sétát, amelyre azért is nagy szüksége volt, mert érkezésekor legalább 10-15 kg túlsúllyal rendelkezett, ami nem könnyítette meg a mozgását sem... A füleire antibiotikum tartalmú cseppeket kapott, az általános gyulladásos állapota miatt antibiotikum kúrára fogtuk, illetve a levedző sebet is fertőtlenítettük. Szerencsére időközben anélkül, hogy diétáznia kellett volna, sikerült a súlyából is veszítenie, s egy, a korát meghazudtolóan szökdécselő "sihederré" vált. Az állapota alapján operálható állapotba került, így a füleinek tisztítását, s szükség esetén a hallójárat kiirtását is, meg kellett szerveznünk. A műtéti előkészítés során kiderült, hogy a gyulladást sikerült annyira lehúznunk, hogy a felgyűlt zsír és szennyeződés eltávolítása után kezelést már nem igényel, illetve az arcán lévő tályog-szerű seb valójában egy daganat, amely eltávolításra került, s egyelőre a szövettani eredményre várunk.

Gombócka és a hatalmas daganatai egyike

Gombóckát, a 14 éves (!) tacskó keverék szukát a saját gazdája adta le a csongrádi gyepmesteri telepen. Nem, nem altatásra vitte az amúgy csodálatosan szép életkort megért hölgyet, hanem kiterjedt daganatai ellenére is úgy gondolta, hogy másnak vannak kötelezettségei a kutyát illetően, ő nem bánta, ha él, ha meghal... Gombóckáról szerencsére azonnal tudomást szereztünk, s egy ottani segítő ki is hozta őt a telepről, majd tőle egy befogadó családunkhoz költözött át ez az idős kora és súlyos daganatai ellenére is kedves, megfelelni akaró kutya. Az érkezésekor, talán az izgalmak hatására, talán más miatt egy légzésgörcsös rohamot produkált, amelyben majdnem elveszítettük őt, de szerencsére sikerült visszahozni. A műtétre vonatkozóan a szentendrei Bükkös-Vet állatorvosával, dr. Czuppon Balázzsal egyeztettünk, aki a magas életkori és egyéb kockázatok ellenére is vállalta. A műtét előtt vérvizsgálatot végeztünk, melynek eredménye azonban a műtét elhalasztását eredményezte: kiderült Gombóckáról, hogy szívférges. A szívféreg elleni kezelés nagyon kockázatos és drága, illetve a szívférges kutya altatása is extrém veszélyeket rejt, hiszen a tüdőartériákból "pánik-szerűen" a szívbe vándorló férgek az állat életének kioltását eredményezhetik, mint ahogy ez sajnos az elmúlt évben két védencünknél is előfordult. Éppen a kezelés mikéntjét egyeztettük, amikor sajnálatos módon Gombócka legnagyobb daganata kifakadt, így két lehetőségünk maradt: az azonnali altatás vagy a hatalmas kockázatú operáció. Ez utóbbi mellett döntöttünk, s hálásak vagyunk állatorvosunknak, hogy a lehető legnagyobb körültekintéssel és profizmussal elvégezte a beavatkozást, s szerencsére Gombócka felébredt a műtét után, s azóta is jól van. Lesz még tehát bőven tennivalónk vele kapcsolatban, de egy teljesen esélytelen kutya tényleges új esélyt kaphatott élete utolsó időszakára.

Loni mama és egyesített gyermekei

Egy internetes kereskedelmi portálon hirdettek meg három, egy hetes tacskó kölyköt, akiknek a mamája sajnos betegség miatt nem tudott ellátásukról gondoskodni, a kölykök számára cumisüveges nevelőszülők jelentkezését várták. Egy magánszemély a kutyák elhozatala mellett döntött, így kerültek egy általunk is ismert ideiglenes befogadóhoz, s nagyjából itt kapcsolódtunk be a történetbe, mert alapvetően ekkora, árva kölykök felnevelésére nem igazán van kapacitásunk, önkéntesünk. A kölykök kézzel történő felnevelése könnyűnek tűnhet, de nem az, ráadásul az anya nélkül cseperedő kölykök életben maradási esélyei nagyon alacsonyak. Ezt figyelembe véve az érkezésük másnapján körbehívtuk a vidéki állatvédő partnereinket, hogy esetleg valakinél van-e kis-közepes termetű, frissen szült, szoptató mamakutya, s szerencsénkre az egri állatvédők tudtak egyről, akit egy háztól kellett volna elhozniuk. Sem képünk, sem leírásunk nem volt a kutyáról, csak annyi, hogy jelenleg egy láncon él, s három kölyöknek adott életet kb. tíz napja. A helyszínen egy tündéri, fiatal havanese vagy tibeti terrier keverék szukát és három fekete, aprómedve-szerű kölyköt találtunk, ők lettek a tacskók babák új családja. Szerencsére Loni, a mamakutya elfogadta a babákat, s ha nincs is számukra elég teje, de gondoskodik róluk, így kecsketej mellétáplálással a babák életesélyei jelentősen nőttek, de még mindig nincs garancia arra, hogy mindenki életben is marad. A mostani ellátásuk, illetve a későbbiekben a féreghajtás, chipezés, oltási program megkezdése, parazitamentesítés hatalmas terhet ró ránk, de nem volt kérdés: ha a babákat hozzánk sodorta az élet, mindent megteszünk, hogy sikeresen felnőhessenek. Ehhez viszont további négy kutya megmentése mellett volt, van a legnagyobb esélyük.

Persze az állatvédelem nem csak a csodákról szól, viszont a hétköznapi dolgok sem egyszerűek, nem mindig és minden úgy alakul, ahogy az ember előre eltervezi. Ahhoz, hogy a jövőben is helyt tudjunk állni az általunk meghatározott, szigorú állatvédelmi megfontolások betartása mellett, kérjük, hogy tisztelj meg bennünket az adó 1%-od felajánlásával

FUTRINKA EGYESÜLET

Adószámunk: 18258473-1-43

vagy támogasd munkánkat rendszeres vagy eseti adomány átutalásával a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámlájára. A megjegyzés rovatban tüntesd fel, hogy melyik tevékenységi csoportunk számára utaltál: ALAP, VIZSLA, TACSKÓ, DOG vagy ha minden csoportot egyformán támogatnál, akkor MINDENKI. 

Sajnos az ebben a bejegyzésben szereplő kutyák összességében többszázezer forintra rúgó költségei sincsenek még teljes körűen kifizetve, így ha közvetlenül az ő számláik rendezéséhez szeretnél hozzájárulni, akkor a bejegyzésben vastaggal kiemelt nevüket írd az utalás közleményébe. Minden forint számít, minden támogatásért nagyon hálásak vagyunk! Köszönjük!