Illatos úti kutyák - büdös dögök?

Nyilvánvalóan nem azok, de valami miatt kicsit beragadtak nálunk is, hiába a sok-sok törődés, a rehabilitáció, az állatorvosi beavatkozások, kezelések, a szép fotók, a naprakész információ, valahogy mégsem jelentkezik rájuk az igazi. Természetesen: nálunk nincsenek veszélyben, addig várhatják a végleges gazdit, amíg kell, de persze mi is örülnénk, ha ez mielőbb bekövetkezne, hiszen egy gazdis kutyánál már csak több gazdis kutya a jobb.

Mindegyik kutya mögött más-más történet húzódik meg, minden kutya máshogy viselkedik akkor, amikor elhagyhatja a gyepmesteri telep számára átmeneti elhelyezést nyújtó kennelét, mindegyik máshogy nyit, máshogy reagál a szabadságra, a megváltozó körülményekre, az odafigyelésre, szeretetre. De mindegyikük nyit, változik, s ezt megélni az első pillanattól hatalmas kiváltság: kevesek számára adataik meg.

A nagyon nagy testű kanok fokozottan hátrányos helyzetben vannak egy gyepmesteri telepen, hiszen az emberek többsége sajnos bizalmatlan egy felnőtt, ivarérett, erős kan kutyával kapcsolatban, de a rendszeresen mentő állatvédő szervezetek is ritkábban tudnak közülük válogatni, mert rendszerint ők azok, akikért nem tolakodnak az örökbefogadók sem...

Filfilt, a három év körüli német vizsla keverék kant a gazdája adta le, nem bírt a kutyával, az ő korlátozottan egészséges életébe nem fért bele egy aktív óriás. Filfil türelmetlen szabaduló volt, azonnal el akarta hagyni a telepet, az orvosi tennivalók, papírozás mind-mind unalmas időrablásnak számított. Azt már az első lépéseinél láttuk, hogy az egyik hátsó lába furcsán mozog, volt rajta egy seb is. A szállítóboxba nem akart beszállni, végül az egész autót át kellett rendezni, hogy beférjen a box is és a boxon kívül utazó kutya is. Az állatorvosi rendelőben elkészült az első röntgen, amelyről megtudtuk, hogy nincs törés. Filfil a tárnoki kennelsorra került, de nem kellett kennelben élő kutyának lennie túl sokáig, mert egy korábbi örökbefogadónk, ideiglenes befogadónk magához vette őt. Szerették volna megtartani, de Filfil más kutyákkal való viszonya kiszámíthatatlan, sokszor kifejezetten keresi a balhét, így viszont nem való második kutyának. A lábproblémáját egy rövidebb csont okozza az egyik hátsó lábában, állatorvosi beavatkozást nem igényel, de könnyebben elfárad. Filfil emberekkel feltétel nélkül barátságos, aktív, érdeklődő, jól motiválható, a lakásban szépen viselkedik, szobatiszta. A pórázt ismeri, autóban szépen utazik. Oltott, chipezett és ivartalanított, benti tartással, egyedüli kutyaként fogadható örökbe.

Gamandor ugyan hat hónaposnak volt írva a telep honlapján, de a valóságban kiderült, hogy valahol 3-5 év körül lehet, tehát határozottan felnőtt. Gamandor kezdetben a tipikus kerti kutyák reakcióit mutatta, ha az ember akart tőle valamit, vagy nem vett róla tudomást vagy megpróbálkozott egy-egy morgással is. Szerencsére, amint ezek a kutyák elkezdenek kötődni, ahogy megszokják a napi rendszeres foglalkozást, úgy alakulnak át, úgy válnak egyre inkább emberközpontú kutyává, úgy kezd el látszani a lelkül. S igen, elmondhatjuk: a mi kenneles tartásunk is sokkal jobb a legtöbb kerti tartásnál, mert a napi sétákkal a szabadságot is biztosítjuk, a kennel biztonságot jelent, s a foglalkozások miatt mi is, ők is jobban kötődnek, kötődni tudnak, ez pedig az örökbeadhatóság előfeltétele. Gamandor kutyaiskolát is végzett nálunk, azóta tudjuk, hogy könnyen motiválható, figyelmes, könnyen és gyorsan tanul. A séták során szépen viselkedik, s bár más kutyákkal nem igazán ápol jó viszonyt, de nem acsarog másokra, nem renitenskedik, de egyedüli kutya szeretne lenni. Ha tevékenység van, akkor élénk, de az egyéb időszakokban nyugodt, csendben pihenő kutya, így ideális lakásban tarthatóság szempontjából is. Mivel Gamandor jelenleg a kennelsor lakója, így nem csak gazdát, hanem ideiglenes befogadót is keres.

A fekete kutyák valami miatt szintén nem ragadják meg az embereket, fotózni is nehezebb őket, de általánosságban is nagyobb a bizalmatlanság irányukba. Ezt a bizalmatlanságot nem befolyásolja pozitív irányba, ha az adott kutya egy stafforsdhire terrier keverék, egy "harci kutya"... Bunsen márpedig az, így duplán is hátrányos helyzetű, de mi most már látjuk, hogy milyen csodálatos kutya ő. Ez viszont nem volt mindig így. Saját gazdái adták le a telepen rendszeres szökései miatt, és mert kiderült, hogy nem labrador. Hát, tényleg nem az. De nem ez volt a legnagyobb gond, hanem, hogy ő is tipikus kerti kutya volt, az, aki nem kötődött igazán semmihez és senkihez, hiszen magára volt hagyva, saját maga határozta meg, hogy mivel telik a nap. A legfurcsább az volt az első találkozásokkor, hogy bár nem volt vele gond, viszont nem tartott szemkontaktust, nem kereste az ember társaságát, hanem elvolt. Innen indultunk, s eljutottunk oda, hogy van egy maximálisan figyelő, összeszedett, alapfokon képzett, tökéletesen pórázképes, ragaszkodó, mindenkivel kedves kutya, aki más kutyákkal is jól kijön, mi rendszeresen sétáltatjuk együtt kanokkal is. A legtündéribb benne, hogy imádja a vizet, ha lehetősége adódik, azonnal pancsol. Jó idegrendszere és problémamentessége miatt akár kezdő kutyásnak is ajánlható. Ideiglenes befogadót is keres, mivel több, mint egy éve a kennelsor lakója.

Tudjuk, hogy vannak, akik szerint a hajléktalanoknak is fontos, hogy legyen kutyatársa, de mi rendre a másik oldalt látjuk: a hajléktalanok mellől bekerült kutyák bizonytalanok, kiszolgáltatottabbak, az életből túl sokat tapasztaltak. Ilyen Tütü is, aki nem elég, hogy fekete, még bizonytalanságából fakadóan fogmutogatós is volt, így magánszemély általi szabadulásáról le is mondhatott. A fiatal kutyalány családba kerülve szépen nyitott, kiderült, hogy az idegenektől tényleg tart, de egyre jobban lekenyerezhető, a területét védi, valószínűleg ez lehetett az eredeti feladata is. Más kutyákkal tökéletesen kijön, pórázon szépen sétál, az alap parancsokat ismeri, szobatiszta. A lakásban nem tesz kárt, amíg a gazdi távol van, ő elfoglalja magát csendesen.

Az, hogy az öreg kutyák esélyei alacsonyak, közhely. Mindenki hosszú, közös életet tervez azzal, akit megszeretett, így egy veterán ebbe beleszeretni luxus, hiszen "eltékozoljuk" a szeretetünket valakire, aki esetleg csak néhány hónapot, évet lesz még velünk. Mi, emberek szeretünk önzően bánni azzal, hogy kit szeretünk és kit nem, s egyértelmű, hogy egy kölyök kutyát elvben jobban tudunk, mint egy időset. (Aztán amikor szétszedi a kanapét, lehámozza a tapétát, áramtalanítja kábelszétrágással a lakást, akkor sokunk tőlük is visszavonja a szeretetét, mert "nem érdemli meg".) Az idős kutyák maguk a csodák, ők már éltek valahol: jól vagy rosszul, ismerik, tudják, hogy mi az, amit értékelni kell, s mi az, amitől félni. Ők azok, akiknek már kialakult személyisége van, s ők azok, akik a kedvünkért hajlandóak azon is változtatni, hogy összecsiszolódhassunk. Aki még nem vett magához idős kutyát, nem tudja, milyen az, amikor először érzi az ember, hogy igazán elfogadták, igazán szeretik, azért a tényért, hogy létezik, hogy ott van.

Furcsa, de ha idősebb ember keres minket, szinte mindig fiatal kutyát akar magához venni, mintha egy fiatal testben, lélekben saját életének meghosszabbítását látná. Mi nem adunk idős embernek közvetlenül örökbe: sem fiatal, sem idős kutyát, mindig bevonunk egy-egy fiatalabb rokont, aki szintén örökbefogadóvá válik, ő az, aki az idős ember betegsége, esetleges halála után a nyomába lép. Van, aki szerint ez sértő, de többen elfogadták már, sőt: volt aki kifejezetten örült, hogy ilyen felelős döntések mentén helyezzük el az állatainkat. De a legtöbb helyen akár egy nyolcvan éves ember is kiválthat egy pár hetes kölyköt, s akkor... Nos, nem feltétlenül ezekből, de sajnos rendre belefut az ember abba, hogyha valaki meghal, akkor az állatai hirtelen nem kellenek senkinek (ellentétben például a házával), s gyepmesteri telepekre, állatvédő szervezetekhez kerülnek, vagy ha az állatorvos kicsit lazább szemléletű, akkor akár könnyen altatásra is.

Lucy Ewing és egy már felnőtt kölyke az Illatos útra került, miután idős gazdája elhunyt. Egyszerű megoldás volt, s azzal, hogy nem kellett az örökösöknek a kutya élete felett közvetlenül rendelkezni, gyakorlatilag fel is menthették magukat: megtalálták a szeretett rokon állatai számára a legmegfelelőbb elhelyezést. Lucy gyermekét viszonylag hamar kivitték, de ő beragadt. A hét éves, tacskó és német juhász ősökkel is rendelkező, igazi "falusi tacskó" szinte láthatatlan volt a telepen, életét jellemzően egy kutyaház félhomályában élte. Mi sem érte mentünk, de nem tudtuk őt hátrahagyni. Lucy egy rendkívül emberközpontú, emberekkel barátságos, kiegyensúlyozott, megbízható kutya. Más kutyákkal fenntartással jön ki, összeszoktatható, de inkább egyedüli kutyának való. Szobatiszta, pórázképes, lakásban szépen viselkedik. Első kutyás gazdának is nyugodt szívvel ajánlható, mert bár határozottabb karakter, de mégis könnyen kezelhető.

Néhányan talán tudják, hogy a spániel fajtamentés valaha a Futrinka Egyesület keretein belül működött. Ronit abban az időben mentettük, majd adtuk örökbe, de mint minden védencünkre, rá is vonatkozott az "örök garancia". A gazdák mégsem ezt a megoldást választották, Roni az Illatos útra került, onnan szóltak nekünk a telep dolgozói. Nem volt kérdés, hogy kiváltjuk őt. Rendbe hoztuk, s idős kora ellenére sikerült egy új otthont találni számára, de sajnos onnan is el kell jönnie, mert a gazdi külföldre költözik. Roni, a maga 12 évével így újra gazdát keres, reményeink szerint most már tényleg a véglegeset. Egyedüli kutyának való, nyugodt környezetbe, olyan helyre, ahol keveset kell egyedül lennie, mert nem szereti, ha nem lehet a gazdi mellett. Szobatiszta, lakásban szépen viselkedik, autózni is szeret. Korát meghazudtolóan aktív, a sétákat, kirándulásokat élvezi. Még mindig álomkutya, mégha el is járt felette az idő.

Ha van az esélytelenségnek csúcsa, akkor az bizonyára Tiarában összpontosul. Tiara egy idős, ordas (tehát jellegtelen, tucat) színű, magába fordult kutya volt. Csak kuporgott csiga alakra tekeredve egy benti, sötétebb kennelben, s úgy tűnt: feladta. Miután kikerült a kennelből, az is kiderült, hogy a nyakán van egy daganat, amelyről az eltávolítás után már azt is tudtuk, hogy rosszindulatú. Azóta folyamatosan ellenőrizzük őt, s sajnos újra megjelentek a csomók... Mivel a legutóbbi műtétből már nagyon nehezen ébredt, így további műtéteknek nincs értelme, ameddig alternatív szerekkel hatni tudunk a tumorok méretére, s nem akadályozzák őt a boldog életben, addig közöttünk lehet. Tiara egy öntörvényű, de nagyon kedves, barátságos kutya. Mivel már nem hall rendesen, valószínűleg ez segíti őt a saját döntései meghozatalában, hiszen tökéletesen ki tudja zárni a külvilágot. Emiatt csak pórázon sétáltatható. Szobatiszta, lakásban szépen viselkedik, emberekkel barátságos. Élvezi a kirándulásokat, mozgást, még egyáltalán nem egy aktivitást nélkülöző kutya, de ha épp nincs semmi esemény, szép csendesen elvan. Jelenleg ideiglenes befogadónál él, ami nagyon nagy szerencse, mert a kenneles életet nem viselte jól, korábban is lakáskutya lehetett. Talán még  van valahol valaki, aki Tiara utolsó éveire szeretné azt mondani magáról, hogy ő nem más, mint a gazdája.

Minden kutyánk veszettség elleni és kombinált oltással rendelkezik, chipezett, rendszeresen parazitamentesített, ivartalanított. Minden kutyánkat szigorúan benti tartással, ellenőrzött körülmények között adjuk gazdához, s bár hiszünk a felelős döntésekben, de probléma esetén bármelyiküket visszavesszük, értük "örök garanciát" vállalunk. Védenceinkről az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet. Ideiglenes befogadók jelentkezésének is nagyon örülünk.