Mi történt a Futrinka Egyesületnél a 33. héten?
Egy hét, amikor a szomorúság sem került el bennünket, de voltak szívmelengető helyzetek, gazdára lelt, esélytelen védencek, s sok-sok tennivaló, mint mindig. Akik soha nem vettek részt állatvédő szervezet napi munkájában sokszor hajlamosak azt hinni, hogy minden fekete vagy fehér, s hogy ők, akik csak a számítógépük mellett üldögélve elemzik a saját kedvük szerint egy-egy beírásunkat, mindenkinél okosabbak, tájékozottabbak, nem tudhatják, hogy egy-egy szép, egy kiegyensúlyozott kutyáról készült gazdikereső kép mögött hány ember rengeteg órája, energiája húzódik meg: a fuvarok, a napi ellátás, a szocializáció, az állatorvosi körök, a fényképezések megszervezése, ezernyi aprónak tűnő dolog, ami viszont élő, dolgozó emberek szabadidejéből vesz el órákat, s talán nem nehéz kitalálni, hogy a nyolcvan feletti kutyalétszám esetében az aprónak tűnő tennivalók összeadódnak, s ugyanannak a maroknyi csapatnak kell mindent fejben tartania, megoldania nagyon sokszor a saját magánéletük terhére, még ha ezt az önként vállalt hobbit nem is érzi az ember legtöbbször tehernek. De van, amikor tényleg sok, amikor olyan áldozatokat is meg kell hozni, amikor az ember egy kicsit saját magát kell, hogy feladja. Ilyenkor pedig nagyon rossz érzés, ha valaki úgy érzi, hogy szerinte a jól működő szervezetek mögött mindig van valami titok, s mindig rémeket lát ott is, ahol valójában őt és a kétkezi munkáját látnánk szívesebben. Kérünk mindenkit, hogy mielőtt légből kapott információk alapján vádaskodni kezdene bármelyik nyilvános felületen, jöjjön el hozzánk, sétáltasson, takarítsa a kifutót, kenneleket, mondja le a családi ebédet, s helyette induljon az ország másik végébe, hogy a saját autójával egy sérült és koszos kutyát megmentsen, várakozzon órákat az állatorvosi rendelőben, s ha utána is úgy gondolja, hogy az a legnagyobb probléma, hogy egy-egy e-mailre késve válaszolunk, s ebből csak az következhet, hogy a kutyáink sorsát titokzatos módon oldjuk meg, akkor tényleg nincs mit tennünk, csak szánni a szerencsétlent.
A hét mégsem a kanapéhősök miatt lett szomorú, hanem amiatt, mert a hajléktalanoktól láncról mentett, idős, rogyadozó német vizsla bácsinkat, Papa Legbát el kellett engednünk, pedig már azt hittük, hogy rendeződhet az élete. Sajnos az egyik sétáján megbotlott, s a csontja szétrobbant. Ez így érthetetlenül hangzik, de a helyzet az, hogy Papa Legbának osteosarcomája, csontdaganata volt, így a mellső lábában annyira porózussá vált a csont, hogy már nem volt, nem lett volna menthető, magától esett szét apró darabokra. Nagyon sajnáljuk, hogy csak ennyi juthatott ennek a sokat szenvedett öreg kutyának, de a Futrinka Egyesület saját kutyájaként engedtük el őt örök és hosszú útjára.
Érdekes a magyar nyelv, hiszen a hosszú útra engedés elsődleges jelentését is használhatjuk a héten, hiszen Németországba utazott több védencünk. Ők boldog, családi életet kaphattak, s reméljük, hogy mindannyian hosszan élvezhetik majd a gazdis kutyák életét.
A Jagdgefahrten e.V-hez elutazott Orret, a vak magyar vizsla kan, akire sajnos itthon nem volt érdemi érdeklődés. Az első hírek szerint nagyon gyorsan sikerült beilleszkednie az új környezetében is.
Hamilkár, az öreg német vizsla sem várakozott tovább, mert bár tervben volt, hogy a nyarat gazdánál tölti, de a potenciális gazda szőrén-szálán eltűnt, Hamilkár pedig ideiglenes befogadótól egy bentlakásos panzióba került, de onnan is tovább költözhetett: Németországban találta meg végleges otthonát.
Nem ő volt az egyetlen német vizsla az utazók között, hiszen Uno, a fiatal drótszőrű is vele tartott, akire aktív élet vár odakinn. Ez nem is baj, hiszen ha Unonak sikerül a félénkségét legyőznie nagyon is igényli az intenzív életet.
Melket, a vizsla keveréket itthon adtuk örökbe, de sajnos nagyon rövid úton visszakerült hozzánk. Szerencsénkre németországi partnerünk talált számára egy nagyon jó, türelmes átmeneti családot, így Melk elkerülhette, hogy vissza kelljen kerülnie a kennelsorra.
Másik németországi partnerünk, a Vizsla-in-Not is utaztatott kutyákat, köztük a nagyon soványan gondozásunkba került Csonti Hektort, aki a nálunk töltött idő alatt nagyon szépen kitelt.
Szintén elutazott Messzi, aki egy ideig az egyik mentett cicánk, Esc pótkutyapapája is volt, talán láttátok róluk a tündéri videót, amit ideiglenes befogadója készített:
Egy magyar vizsla szuka is csatlakozott a csapathoz, elutazott az új életbe Tara, a tökéletes vizsla lány.
PapaMarci bónusz utazó lehetett, de nagyon örülünk annak, hogy egy idős magyar vizsla is beférhetett a keretbe, s hogy ő is megkezdheti új életét.
Szeretnénk köszönetet mondani az ideiglenes befogadóinknak, hogy gondját viselik a védenceinknek, s azért is hálával tartozunk, hogy el tudják őket engedni, hogy a helyükre új, rászoruló kutyák érkezhessenek. Sajnos mindig bőven akadnak a várólistán vizslák... Egyben szeretnénk azt is hangsúlyozni, hogy a külföldi utaztatásoknál Egyesületünk a hatályos jogszabályok betartása mellett, TRACES-engedély birtokában indítja útjukra védenceit. Ezt a közelmúltban hatósági ellenőrzés során is igazoltuk.
Bár ha nem érkeznének most egy jó darabig kutyák a gondozásunkba, akkor is teltházzal üzemelnénk, de vannak azok az esetek, amikor fajtamentőként nem mondhatunk nemet. Így került hozzánk a hajdúböszörményi Pacsi Menhely önkénteseinek segítségével az ottani gyepmesteri telepről Leona és Lilian, a két drótszőrű magyar vizsla szuka, akiket az eredeti gazdájuk nem keresett. Egyelőre a kennelsorunkon tudtuk őket elhelyezni, s ha egy kicsit feloldódnak, megkezdődhetnek az állatorvosi programjaik (köztük az ivartalanítással), illetve az alapos megismerésük is.
Egy rövid szőrű magyar vizsla szuka is hozzánk került, őt az eredeti gazdája adta le, de a fiatal-felnőtt kutyának nem volt eddig sem gyöngy élete. A család lehozott egy alom keverék kölyköt tőle felelőtlenségből, s amikor kiderült, hogy a szülés során a fiatal kutyamama medencéje szétcsúszott, nem gondoskodtak az állatorvosi ellátásáról... Bellyt családi panziós elhelyezést kapott, ahol most csak pozitív élmények érhetik.
Most sem maradhattak el az állatorvosi körök: a két barát, Tádé és Füles ivartalanításon esett át, de szerencsére a tölcséres létet is viszonylag jól viselik, s amikor a kifutón lehetnek, hatalmasakat futkároznak együtt.
Tádé
Füles
Pracli, a korosodó magyar vizsla kan az elmúlt egy-két hónapban sokat fogyott, ennek az okát próbáljuk kideríteni, mert az étvágya továbbra is remek, hasmenése pedig nincs, parazitamentesítése megtörtént... Az első vérképe nagyon rossz eredményeket mutatott, a héten az alapján tett látogatást egy ultrahangos áttekintésen, illetve újabb vért vettünk, hogy lássuk, a múltkori csak pillanatnyi, de múló helyzet volt vagy valami tényleg nincs rendben.
Mancika, az idős magyar vizsla nagyon csúnyán sántítani kezdett, így a héten az ő orvoslátogatását is meg kellett szerveznünk.
Galina, a német dog látogatókat fogadott, s őszintén reménykedünk, hogy ők már tényleg az igaziak lesznek, hiszen olyan régóta várakozik kennelsorunkon ez a fekete kajlaság, pedig megérdemelne egy kanapés gazdis.
A tacskó fajtamentésnél az ivartalanítások hetét tartottuk. Átesett az ivartalanításon Petra, a vak szálkás szőrű tacskó szuka, aki a hónap végén Németországba utazik, mert ott vár rá egy elkötelezett család. Meglepődtünk, hogy ilyen hamar elkerülhet tőlünk, de egyben nagyon örülünk, hiszen jó helyre kerül. Addig viszont, amíg eljön az utazás napja, tovább élvezi ideiglenes befogadói figyelmét és szeretetét.
Tászli, a fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó szuka is ivartalanítódott, hogy a műtét után már végleges otthonában kezdhesse meg lábadozását. Az első visszajelzések szerint minden remekül alakul, reméljük, hogy ez így is marad.
Buzgó, az oroszlányi gyepmesteri telepről mentett tacskó keverék kan okozott némi zavart a héten, mivel ideiglenes befogadója elutazott a hosszú hétvégére, s meg kellett oldanunk az átmeneti elhelyezését. Ahol viszont ezt szerettük volna megtenni, ott nem jött ki a kutyákkal, támadta őket, így azonnali megoldásra volt szükség. Szerencsére a segítségünkre siettetek, s Buzgó egy másik, ideiglenes családba költözhetett, ahonnan előfordulhat, hogy már nem is megy sehová. Mindenesetre a héten átesett az ivartalanításon, hogy ha az átmeneti befogadói azt a döntést hoznák, hogy örökbefogadják őt, már semmi ne állhasson a boldogságuk útjába.
A tárnoki kennelsor lakója TwinBob, a 4 éves, karakán szálkás szőrű tacskó kan, aki határozott, tapasztalt gazdát keres, de már egy ideiglenes befogadónak is örülne. Az oltásai, chipje rendben van, a héten az ivartalanítása is megtörtént, így ő, a maga részéről készen áll.
Az alap tevékenységi csoport eszméletlen magas kutyalétszámmal működik, ez pedig nem tartható fenn most már rövid távon sem, főleg hogy az utóbbi időben nagyon sok extra ráfordítás igényes védencünk is volt, akik után hatalmas tartozást halmoztunk fel... Nagyon pici enyhülés csak, de mi mégis nagyon hálásak vagyunk érte, hogy az egyik németországi partnerünk, a Setterburg segítségével új családba költözhetett Rilla, az oroszlányi gyepmesteri telepről mentett bassethound szuka.
Szintén a Setterburgnak köszönhető egy állatorvos gazdijelölt, aki a már meglévő idős kutyái mellé keresett egy idős, folyamatos állatorvosi felügyeletet igénylő társat, s az ajánlatba bekerülhetett a mi ex-Illatos úti Ibolya nénink is. Kis csoda, hogy rá esett a választás, így Ibolya néni összepakolta számtalan gyógyszerét és egyéb támogató szereit, s elindult az új élete felé.
Meru, az Illatos útról mentett, most az ultrahang és egyéb áttekintés alapján már 8-10 év körülinek ítélt perzsa macska állatorvosnál járt, mert a tünetei közül a véres széklet valahogyan állandósodott, s felmerült az endoszkópia szükségessége. Egyelőre elhalasztottuk azt a vizsgálatot, különösen az altatás kockázatára, de az ultrahangos vizsgálattal kóros elváltozás nem volt érzékelhető, illetve újabb vért vettünk, hogy lássuk: van-e valamilyen elmozdulás a korábbi állapothoz képest.
Nem szeretünk kérni, de az elkövetkező időszakban folyamatosan arra kényszerülünk majd, hiszen a forrásaink kimerültek, s az adó 1%-ból várható pénz kiutalása csak az ősszel, október végén várható, így addig a támogatóink segítségével kell előteremtenünk a panziós költségek, a munkabér, a fuvarok, illetve az azonnal rendezendő állatorvosi költségek fedezetét. Ez azt jelenti, hogy össz-egyesületileg minimum 7-800.000 Ft-ot kellene tudnunk adományokból összegyűjteni. Ez hatalmas összeg, különösen a mai világban, ahol az embereknek sokszor a megélhetésre sem igen jut pénze, de reménykedünk abban, hogy akad 700-800 olyan ember, aki egy-egy ezer forinttal támogatni tudja a túlélésünket. Kérünk mindenkit, hogy segítsen! Köszönjük!
Szerencsére védenceink jó minőségű táppal való ellátása német partnerszervezeteinknek köszönhetően egy-másfél hónapra biztosan megoldott, amiért nem lehetünk elég hálásak. A héten a Hundehilfe Phoenix e.V. adományait vehettük át, ami szintén tartalmazott állateledelt. Köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése