Állatvédelem a fotel kényelméből

Megmenteni nem egyenlő a kihoznival

Egyre-másra jelennek meg írások erről vagy arról a civil szervezetről, hogy így vagy úgy, de nem jól végzi a dolgát, s be kell látnunk, hogy sajnos vannak olyanok, akik a rászorulókon nyerészkedve saját egzisztenciájukat építgetik, mint ahogy olyanok is, akiknek a lelkesedése nagyobb, mint az anyagi lehetőségei, s az elveszített realitás miatt valós segítség helyett legjobb esetben is csak tárolást biztosít.

De a többség nem ilyen!

Nem minden civil szervezet ilyen, s minden negatív kritika, minden lebuktatott vagy megvádolt szervezet általánosságban rontja a civilek hitelét, azokét, akik mostanra már legtöbbször erőn felül próbálnak küzdeni valamiért, amit nem ők okoznak. Az állatvédelem nem azért létezik, létezhet, mert az állatvédők dobálják ki a kutyákat, nem ők a felelőtlen gazdák; de ők azok, akik a szívük által vezérelve, a jogszabályokat betartva igyekeznek biztosítani az elmaradt egyedi azonosító chipet, oltásokat, parazitamentesítéseket, intézik az ivartalanítást, a kutyák biztonságos elhelyezését, ellátását, hirdetését úgy, hogy a legtöbbször lényegesen több időt és energiát igényel ez a feladat, mint amennyit az elején gondoltak, s sokszor éppen ez az, ami felőrli a segítséget nyújtókat.

Nem titok: az adományozási hajlandóság soha nem volt kifejezetten magas, a közhasznú szervezetek működésének alapját jellemzően a tagok befizetései, illetve az adó 1%-ból befolyó összeg határozza meg. Meg lehet próbálni tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takaró ér, de a tapasztalat az, hogy ez csak egy adósság-spirált indít be, amelyből nincs kifelé vezető út. Racionálisnak maradni viszont nagyon nehéz, meghatározott esetben lehetetlen is, hiszen egy darabokra tört állatot ki tudna magára hagyni...?

2006-ban mentettük meg először, most újra a gondozásunkban van

Nem titok az sem, hogy a legtöbb civil szervezetnek nincs külön alkalmazottja a szervezet professzionális vezetésére, a szervezésre, koordinálásra, jogi képviseletre, könyvelés-előkészítésre, hirdetések összeállítására, fuvarozásra, egyéb teendők intézésére, s az sem titok, hogy legtöbbször a lelkesedés mellett nincs cégműködtetési tapasztalattal rendelkező önkéntes, s ha van is, általában nagyon kevés ideje jut arra, hogy a non-profit szervezet működtetését is teljes erőbedobással végezhesse. Nem mentség keresés miatt, de a non-profit szervezetek többsége nem egy professzionálisan működő szervezet, hanem egy lelkesedés alapú, önkéntesen működtetett formáció. Ettől még a jogszabályi feltételeknek megfelel, de nincs egy "ügyvezetője", s nincs "fizetett apparátusa", hogy napi nyolc órában a cég, elnézést: a szervezet ügyeit intézzék.

Egy vidéki gyepmesteri telepen altatásra várt - most gazdis!

Nem titok továbbá, hogy egy-egy ember több feladatot is ellát, ugyanúgy rohan sérült kutyáért munka után, mint ahogy bemutatkozó anyagokat állít össze vagy jegyzőkönyvet ír. Teszi ezt a többség a saját meglévő, jellemzően nem állatvédelmi, még csak nem is állatokkal kapcsolatos munkája, illetve családja, magánélete mellett. A többség pedig alig egy maroknyi embert jelent, akik közül nagyon kevés azok száma, akik legalább öt évet eltöltöttek már az állatvédelemben, s nem csak fellángolás-szerű, ad hoc segítséget nyújtottak, majd távoztak.

Nem titok, hogy egy felelős állatvédő nem hagyhatja abba a tevékenységét, hiszen nem csak azokért felel, akik már a gondozásában vannak, hanem azokért is, akiket valaha örökbeadott. Egy felelős állatvédő örökre felel azokért, akiket egyszer megmentett. Nem szentimentalizmusból, hanem mert ezt jelenti állatvédőnek lenni. Aki egy-egy folyamatban segít vagy egy-egy időszakban aktív részese egy szervezet munkájának, de utána le tudja tenni az egészet lelkiismeret-furdalás nélkül, annak csak hobbi volt az állatvédelem, akár annak idején gyermekkorunkban a szalvéta- vagy bélyeggyűjtés.

Futrinkásnak lenni nem csak egy életérzés, hanem felelősség is

S akkor lássuk a saját portánkat: nem vagyunk sokan, sajnos. Lehetnénk többen, mert az a pár ember, aki a hátán viszi az Egyesületet, kezd nagyon elfáradni, kezd kiégni, nagyon kellenek a lelkes, elkötelezett emberek, akik úgy akarnak segíteni, hogy megértik és elfogadják az alapelveinket, s nem úgy, hogy egy fotelből van elképzelésük arról, hogy mi az az állatvédelem. Onnan ugyanis könnyű, mert ott egyik kutyát sem kell azonnal elhelyezni - akár azért, mert sérült, mert azonnal megmentendő vagy azért, mert az ideiglenes befogadója egy perccel sem tudja tovább tartani -, ott egyik kutya sem lesz beteg, ott nem ürül ki a bankszámla, ott nem tesznek be a kerítésen belülre egy nem tervezett, problémás kutyát, ott nem kell a saját autót amortizálni ahhoz, hogy egy-egy fuvar megoldódhasson, s legfőképpen ott nem kell lemondani semmiről, amiről az ember nem szeretne. A valóságban viszont sajnos le kell, mert az állatvédelem nem matyó hímzés, amit az ember akkor vesz elő, amikor kedve tartja. Szóval folyamatosan keressük azokat, akik önkéntes, sétáltató, fuvarozó segítségből, az Egyesület működését megismerve, az alapelveket elfogadva szépen bekapcsolódik a munkába, s vállal magára feladatokat a rendezvényszervezéstől a jogi ügyek vitelén át egy-egy tevékenységi csoport koordinációjáig.

Emberek vagyunk, mi is hibázunk, de egy biztos: ebben az Egyesületben tényleg minden adományforint a kutyákra fordítódik, az ő jólétüket szolgálja. S bár elvben lehetne operatív, a napi ügyekért felelős egyesület "igazgatónk", az ő bérét a saját önkéntes vezetői munkánkra váltjuk, hogy az így megmaradó összegen felelőtlen gazdák miatt segítségre szoruló kutyákon segíthessünk.

Mi sem bírjuk a végtelenségig, s sokszor gondoljuk, hogy erőnk végére értünk, de... Ki merné megállítani a világ forgását, ki tudja kikapcsolni a szívét és felelősségérzetét? Nekünk nem megy.

Ha csatlakoznál, gyere. Sétáltass, legyél tagunk, ismerj meg minket! Értsd meg az okokat, ne csak az okozatokon tépelődj, akard tudni, hogyan mentünk, akarj bekapcsolódni tevékenységünkbe. Mindenkit szeretettel látunk, mindenkit, aki tenni akar. Akik a fotel kényelmét keresik, azok úgysem lesznek bátrak onnan előlépni a valóság mezejére.

Az ő boldogságuk minket is örömmel tölt el

A Futrinka Egyesület 2006-ban alakult, azóta töretlenül és megbízhatóan végzi állatvédő tevékenységét a saját maga számára rögzített, de általánosságban is nagyon magasnak tekinthető elvárások mentén. Az Egyesület egy-egy évben több, mint 500 állatról gondoskodik. Nem altatunk, így helyhiány vagy probléma esetén is megoldásokat kell keresnünk, akik kapun belül vannak, értük teljes felelősséget vállalunk. Fizetett alkalmazottat kizárólag a gondozásunkban lévő kutyák ellátásához kapcsolódóan foglalkoztatunk - legálisan, bejelentett módon, a járulékokat is megfizetve. Minden egyéb önkéntes alapon áll elő. Szeretnénk a következő időszakot is biztonságosan tervezhetővé tenni. Ehhez pedig Rád is szükségünk van. (info@futrinkautca.hu)