Májusi maradékok

Lassan a májusba lépünk, s sajnos azt kell mondanunk, hogy akik beragadtak, azok nagyon beragadtak, a külön figyelemfelhívás sem segített: mindannyian gazdára várnak a márciusi évismétlők (Kerep, a szálkás szőrű tacskó szuka, Hibrid, a tacskó ősökkel is rendelkező, kistestű keverék kan és Rozicica, a félvad cicalány), s sajnos hiába kedvesek és barátságosak a tavaly áprilisban mentettek (Vigyori, a tökéletes és Lujza, a bullmasztiff), ha nem kellenek senkinek.

Vili a rekorder, de szomorú rekord ez - öt éve várja az igazit

Kiszámíthatatlan a gazdisodás, sajnos tényleg mindig vannak olyanok, akik tartósan beragadnak, s akik számára nehéz megtalálni a végleges otthont, pedig ők is ugyanúgy igényelnék, mint már gazdára talált társaik. Itt van például Vilmos, aki ugyan nem májusi maradék, de 2009 januárja óta várja az igazit, viszont nála értjük, tudjuk az okát annak, hogy egyelőre nem hagyhatta el a kennelsort: Vilike ugyanis egy szocializálatlan, erdőben felcseperedett kis Maugli-kutya, akit nem lehet "csak úgy" hazavinni, hiszen nem keresi az ember társaságát, nem pórázképes... Mi viszont az ő esetében is hisszük, hogy egyszer valaki azt fogja mondani, hogy neki ez a kutya kell, s hogy mindent elkövet majd, hogy Vilmos a körülményekhez képest boldog életet élhessen. Ő most a legrégebbi kutyánk, őt követi Floki, aki 2010 júliusában került a gondozásunkba, illetve Tiara, akit 2012 júliusában hoztunk ki az Illatos útról. Ők a többszörösen évismétlők, a többieknél az évfordulónál járunk... Szerencsére arányaiban nem sok kutyáról van szó, de számukra ezek a gazdimentes időszakok is nagyon fontosak, hiszen bár minden ellátást, foglalkozást megkapnak, mégsem részei egy olyan közösségnek, amelyet saját védelmező, szerető közegükként, családjukként élhetnének meg.

A tavaly májusban összesen 42 kutya került a gondozásunkba különböző helyekről, közülük jelenleg már csak egy van, aki még mindig gazdára vár. Venom a tacskó fajtamentés kutyája, most kb. 3-4 éves lehet. A rövid szőrű tacskó keverék kant egy veszprém megyei településről hoztuk el, ahol beszokott egy házhoz, viszont kiszámíthatatlan viselkedése miatt a háziak nem tudták őt megtartani, segítséget kértek. A Venommal való első találkozás során kiderült, hogy egy bizonytalan, bizalmatlan, illetve dominanciára hajlamos kutyával van dolgunk, így tényleg nem való akárki kezébe. A szállítóboxba sem volt egyszerű betenni, hiszen a póráztól teljesen dühbe jött, majd amikor érezte, hogy azzal nem ér el célt, pánikba esett.

Egy hozzáértő kutyás által üzemeltetett panzióban helyeztük el őt, ahol lassan megtanulta a hám és a póráz használatát, elfogadta, hogy az életét az ember irányítja, s azt is, hogy körülötte más kutyák is élnek. Egyre jobban nyit az emberek felé, de továbbra is hosszabb ismerkedési időt igényel. A bizonytalanságai nagy részét már letette, jelenleg problémamentes, de hozzáértő, következetes gazdára lenne szüksége ahhoz, hogy a későbbiekben se legyen vele semmi gond. Ha választhat, egyedüli kutya szeretne inkább lenni, mert bár a többi kutyát elviseli, de nem igényli a társaságukat. Szobatiszta, a lakásban szépen viselkedik.

Venom egy éve vár. Reméljük, hogy nem kell már sokáig várnia, mert ott van valahol számára is az a gazdi, aki nem retten meg a kihívásoktól. A végeredmény egy ragaszkodó kutyatárs lesz, de az odáig vezető út egy kicsit nehezebb, göröngyösebb, mint általában lenni szokott.

info@futrinkautca.hu