2013. 52. hét

Mi történt a Futrinka Egyesületnél az 52. héten?

Mindig nagyon nehéz, amikor egy a babakorból alig kinőtt, éppen csak kirepült védencünkről kapunk nagyon rossz híreket. Ez a hét így kezdődött, ugyanis Rizlinget, a vizsla keverék babakutyát új gazdái elaltatták. Nem, nem csak úgy, hanem amiatt, mert Rizlingnek epilepsziás rohamai voltak, s az állatorvosuk ezt tanácsolta...

Nem ő volt a héten az egyetlen frissen örökbeadott védenceink közül, akit epilepsziás rohamok miatt elaltatott az új gazdi, sajnos egy szálkás szőrű tacskónk is csatlakozott hozzá, az alig pár napot gazdinál töltő Generál.

Korábban egyik kutyának sem voltak rohamai, nem ismertünk fel semmi olyan tünetet, amely az epilepszia gyanúját egyáltalán előhozhatta volna. Ha ezek a kutyák még a gondozásunkban lettek volna, szakember, epilepsziához értő orvos segítségét kértük volna, kivizsgáltattuk volna a kutyát, hogy nem csak stressz, vagy valamilyen egyéb fertőzés váltja ki a rohamokat, de erre nem volt lehetőségünk. Az ő életüket már más kezébe adtuk, akik számára - mindkét esetben állatorvosi tanácsra - az volt a helyes döntés, hogy megszabadították őket fájdalmaiktól... El vagyunk keseredve nagyon, hiszen az évek során több epilepsziás védencünk volt, s a megfelelő gyógyszerek, a rendszeres kontroll mellett gyakorlatilag tünetmentesen él többségük a mai napig...

A magyar vizsla fajtamentés háza táján történt más is a héten, valahogy negatív eseményekből nem volt hiány, bár mi soha nem kértük, hogy szomorkodhassunk... Sajnos még egy veszteséget el kellett könyvelnünk, az idős, gazdái által leadott Mandi mamát is elveszítettük... Neki most már újra egyben van a lelke, s nem azokban az apró darabkákban, amelyekre akkor tört, amikor rájött, hogy szeretett gazdái cserben hagyták őt.

Az idős kutyák különösen közel állnak a szívünkhöz, de ha még sérültek is, akkor erőnkön felül is küzdünk, hogy ne kelljen elmenniük, pedig a műtét kockázata is nagyon magas egy idősebb kutya esetében. Orwell mama darabokra robbant combcsonttal került a gondozásunkba, a sérülését valószínűleg egy autó okozta. Mivel nem friss sérülésről volt szó, s a kutya is a tíz év körülire becsülődött életkorilag, így két lehetőségünk volt: elaltatjuk őt vagy egy nagyon drága, speciális eljárást választunk, s egy olyan orvost, aki ezt képes és hajlandó is elvégezni... Mi ez utóbbi mellett döntöttünk, s most úgy tűnik, helyesen. Dr. Juhász Tamás végezte a műtétet, melyben külső rögzítéssel illesztgette össze a tucatnyi apró csontdarabkát. Nagyon köszönjük neki! Orwell mama pedig már másnap megpróbált lábra állni, s mivel magától végezte a dolgait is, így a bizakodásunk töretlen: Orwell mama meg fog gyógyulni. Mivel talált kutyaként érkezett, egyelőre még az eredeti gazdáját keressük.

A gyömrői Kutyamentsvár segítségével nem csak Orwell mama, hanem egy német vizsla szuka, Zizu is a gondozásunkba került, aki a karanténidejének letöltése után ideiglenes befogadót vagy végleges gazdát keres.

Hemi, a fiatal vizslalány is ünnepi ajándék, szerencséjére családi elhelyezést tudtunk számára biztosítani, így most ott várakozhat sorsa jobbra fordulásáig.

Az érkezők életkorilag egy teljes skálát lefednek, hiszen egy vidéki telepről egy magyar vizsla keverék szuka, Böbebaba is a gondozásunkba került. Az aprócska vizslabrador lányka néhány nap leforgása alatt pótolta korábbi elmaradásait, s most már a kanapét is tökéletesen használja.

Szerencsére gazdisodásokról is hírt adhatunk. Cipzár nem sokáig volt a kennelsorunk lakója, mert ezen a héten áteshetett az ivartalanításon, s utána egy nagyon kedves család örökbefogadta őt.

Rami, a magyar vizsla keverék szuka is átesett az ivartalanítási beavatkozáson, majd elhagyta a székesfehérvári Dog Garden kutyapanziót, hogy még a szilveszteri nagy őrület előtt gazdához költözhessen.

Dezsőért, a robusztus magyar vizsla kanért Németországból érkeztek meg gazdái, akik, hogy minden stressztől mentesítsék leendő kutyájukat, másfél napot autóztak érte.

A tacskó fajtamentő csoportunknál leginkább a "gyűjtögetés" hete volt ez, hiszen több új védencünk is érkezett, többnyire keverékek, de reméljük, hogy mindannyiuk számára sikerül majd szerető otthont találnunk. Manga és Lica, az anya és lánya csapat a székesfehérvári ASKA-tól érkezett hozzánk. Mind a ketten ideiglenes befogadónál nyertek elhelyezést.

Udo Brinkmann, az egy év körüli, tacskó ősökkel is rendelkező keverék kan egy magánszemély állatvédőtől jött: még babaként került hozzá, a testvéreit mind örökbefogadták, de ő valahogy nem kellett senkinek. Ha nem a külső alapján keres az ember kutyát, akkor Udo a tökéletes választás, hiszen végtelenül kedves, lelkes, rajong az emberekért és más kutyákkal is felhőtlen a viszonya.

Csúcsdísz, a sárkánylány egy szaporítótól került az utcára azért, mert a hat hetes kiskutyának genetikai probléma miatt mind a két mellső lába deformált, így a járásában akadályozott, ami pedig azt jelentette, hogy nem lehetett volna eladni, így repült. Szerencsére jó lelkű emberek magukhoz vették, s értesítettek minket, mi pedig rohantunk is érte.

Törpi egy vidéki wellness központ előtt táborozott le, s napokat töltött ott, mire mi bejelentést kaptunk róla. Azonnal fogadtuk, s a hirdetések hatására előkerült az eredeti gazdája is, aki az egyeztetést és az oltások igazolását követően rohant is a kutyáért. Törpi chippel rendelkezett, de a chipje korábbi megmentőjére volt regisztrálva, aki nem tudta, hogy kinek adta oda a kutyát, ő pedig nem kérte vissza. Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizze, hogy a kutyájában lévő chip regisztrált-e, s ha igen, akkor minden gazdi adat megfelel-e a valóságnak. 

Egy gazdisodásról is beszámolhatunk, Janza, az ajkai gyepmesteri telepről átvett tacskó keverék szuka költözött egy érdi családhoz, ahol több kutya mellett lesz ő is családi kedvenc. A beilleszkedése nagyon jó ütemben zajlik, de Janza nem is egy problémás kutya, úgyhogy azért ezen nem lepődtünk meg annyira.

Az alap tevékenységis csapat igyekszik meghúzni magát, mert sajnos az esélytelen, többnyire keverék kutyák mentése ebben a formában nem igazán tartható fenn. Lehetne mindenféle varázslatokban hinni, de sajnos ami tény, az tény: az örökbeadásuk nehezebb és lassabban megy, ideiglenes befogadóra ritkán van esély, így panziós tartással kell számolnunk, s támogató alig... De természetesen tesszük, amire vállalkoztunk így is, hiszen van védencünk bőven... Mimóza, az egyikük ezen a héten egy remek fülgyulladással örvendeztetett meg minket. Aki ismeri, tudja, hogy mennyire nem egyszerű az ő esetében a fülcseppentés, de azért csak-csak sikerült ezt is megoldani.

Odett ideiglenes befogadói elutaztak a hétvégére, s mivel ezt az amúgy mindenkivel kedves, játékos és barátságos, de még egy kicsit neveletlen kutyát végül nem vállalta az a kutyapanzió, ahol meg volt beszélve, így két napot a kennelsoron töltött. A szerencsések meg is ismerhették, sőt: sétálni is volt egy kedves csapattal.

A német dog fajtamentéshez egy új óriás csatlakozott: Noé. A gyönyörű, fiatal kan kutya "válási árva". Tulajdonosai már külön életet élnek, ezért megkerestek minket, hogy segítsünk új otthont találni neki. Noé egy igazi szeretetbomba - igen, robbanni is tud, pl amikor berobban a kocsiba, annyira szeret utazni.

Egyenlőre tárnoki kennelsorunkon kapott helyet, szerencsére Noé már ivartalanítva érkezett hozzánk, ez nagyban megnöveli az esélyeit a gyors gazdisodásra. Már csak az oltásait kell aktualizálni, és máris teljes gőzzel gazdit keres!