2014. október 27., hétfő

Mi történt a Futrinka Egyesületnél a 41. héten?

A Terminátorban szerettük talán utoljára, ha egyáltalán a híres "I'll be back", "Visszatérek" mondatot. Egyáltalán nem vágytunk rá, hogy kutyamentő tevékenységünk során is alkalmunk nyíljon megismerni ezt. Amikor valamelyik védencünket hosszas egyeztetés, előszűrés után gazdához adjuk, hisszük, hogy jó helyen van, mint ahogy azt is, hogy onnantól örök életére a gazda felelőssége az adott kutya életének felügyelete, biztosítása. Örömmel fogadjuk a híreket, egy-egy kirándulásról vagy eseményről a képeket, de az utóbbi időben gyomorgörccsel nyitjuk meg az e-mailt, ha valamelyik korábbi örökbefogadónk ír... Hogy miért? 

Az a lehetőség, hogy minden kutyánkra örök garanciát vállalunk, egyben sokszor azt is jelenti, hogyha valami komolyabb vagy kevésbé komoly gond adódik, vissza lehet passzolni a kutyát. A legérzékenyebbnek tűnő örökbefogadók váltanak át a kutyát tárgyként kezelő emberekké, akik még elvárnák azt is, hogy az ő lelkület ápoljuk, mert "szegények, meg kellett hozniuk ezt a nehéz döntést". Több tucat esetből talán egyik sem igazán volt még olyan, amikor őszintén tudtunk volna a kutyánk kívül bárkit sajnálni. Mert a kutya élete omlik össze, neki kell új kötődéseket kialakítania, ő kerül adott esetben lakásból a kennelsorra, ha nem találunk számára megfelelő elhelyezést... Egyszerűen nehéz. Nagyon nehéz, mert mi nem így akarunk örökbeadni. S nehéz, mert minden visszaadott kutyával egyre szigorodnak az örökbeadás feltételei, ami nem csak időben hosszú, de a csekélyke ügyeket intéző csapat számára is kimerítő, hiszen nem ez a munkánk...

A héten kettő korábbi védencünk került vissza a gondozásunkba.

Melinda, az aprócska, de nagyon félénk csivava keverék lányka éppen félénksége miatt kellett, hogy elbúcsúzzon örökbefogadó családjától, mert a család férfi tagjától rettegett, ő nem is tudta sétáltatni, ami gondot okozott, nehézzé tette a séták megszervezését, ráadásul a félelmeiből fakadóan oda is kapott, adott esetben a család gyermekének is. Melinda félénksége, kapkodóssága ismert volt, ennek tudatában döntöttek mellette annak idején, talán valóban hittek abban, hogy ők elég felkészültek lesznek ahhoz, hogy az érzékeny lelket rendbe hozzák, de nem jártak sikerrel. Melinda újra gazdára vár, de szerencséjére ezt ideiglenes befogadónál teheti meg.


 A másik visszatérő miatt sok-sok álmatlan éjszakánk volt, mert olyan okok miatt került vissza, amelyeket nem tudunk elfogadni, mert mondvacsináltnak tartjuk, mert akarással meg lehet oldani, hiszen számtalan embernek sikerül (albérletváltás, második gyermek születése). Ráadásul az ő esetében nem is találtunk családi befogadót, így a kényelmes lakáskutyaságot a kennelsor váltotta fel, amit hiába ismer, egyszerűen nem akart már nálunk lenni. Bunsen tehát újra gazdára vár, s reméljük, hogy az igazi hamarosan fel is bukkan a színen. Addig pedig keressük lelkesen azt, aki legalább ideiglenes befogadóként (ami szintén hosszú időnek néz ki sajnos, mert a Bunsen-típusú kutyákért nincs tolakodás) vállalja őt.


A rossz hírek sajnos folytatódtak: új parson russel terrier védencünk, Pötyke szívféreg gyorstesztje pozitív lett, így az ő kezelése is megkezdődhetett. Sajnos ő már a sokadik kutyánk, akinél biztosítanunk kell a gyógyulási folyamatot, viszont ez iszonyatos terheket ró ránk, nagyon nem könnyű feladat sem időben, sem elhelyezésileg, sem lelkileg. Ha valaki vállalná Pötyke ideiglenes befogadását, sokat jelentene.


A másik terrier lányunkról, aki egy fajtatiszta jack russel, csak annyi rosszat tudunk mondani, hogy nagyon félénk, s egyelőre nem találja jó ötletnek, hogy Vilikével kell egy kennelen osztoznia, de hiszünk abban, hogy hamar kinyílik majd. Meg abban is, hogy valaki a tárnoki látogatásai során fülig beleszeret, s magához veszi ezt a jobb sorsra érdemes kutyalányt, Gipsyt.


A héten egy új kutyával gazdagodtunk, Guru személyében, így a fehér alapon foltos kutyák száma jelentősen megugrott az esélyteleneket kezelő csoportunkban. Gurut az egyik örökbefogadónk találta, de az eredeti gazdája nem került elő, s mivel egyedi azonosító chipje sem volt, így elkezdtük az oltási programját, kapott chipet, illetve hamarosan átesik az ivartalanításon is. Ezt követően, benti tartással lesz örökbefogadható.


Lotti, az ír szetter szukánk hamarosan gazdához költözhet, de ehhez szükséges volt az ivartalanítási beavatkozás megszervezése. A műtéten rendben átesett, de eléggé megviselték a történtek, ő azon kevés kutya közé tartozik, aki a műtét másnapján még nem volt túlságosan jó hangulatban.


 A héten Téboly, a félszemű és félénk spániel lányka is ivartalanításra került, így most már ő is készen állna arra, hogy egy családban, a saját, szerető családjában folytassa a rehabilitációját.


A hétvégén sajnos Egres, az öreg kuvasz is kórházba került. Az arcán egy újabb daganat jelent meg, illetve olyan mértékben begyulladt a füle, hogy azt csak altatásban lehet tisztítani, mintát venni, hogy esélye legyen a gyógyulásra.


 A német dog fajtamentés egy csodálatos fiatal-felnőtt szukával, Szofival lett gazdagabb a héten, aki sajnos ideiglenes befogadó hiányában a kennelsoron nyert átmeneti elhelyezést, de hisszük, hogy nem kell sokáig várakoznia, hogy rátaláljon az igazi. Addig is szeretettel fogad minden sétáltatót.


Dixie Dee nagyon hosszú időt töltött a kennelsoron, s mindannyiunkat örömmel tölt el, hogy végre az ő napja is felvirradt. A szeméből kikerültek a varratok, szépen meggyógyult, így már végre elköltözhetett ő is, hogy a kennelsort egy igazi családra cserélhesse. 


Kojak és Tódi együtt érkezett a gondozásunkba gazdától családi okok miatt. Együtt kerültek Tárnokra, közös kennelen osztoztak és együtt várták a gazdi jelölteket is. Azt sejtettük, hogy Kojak aki fiatalabb, egészségese hamar gazdit fog találni és közben aggódtunk, hogy vajon hogy fogadják majd az elválást és mi lesz majd Tódival. De a sors mindent elrendezett.  Kojak a héten átesett az ivartalanításon és az estét már az új családjával tölthette. A beilleszkedés gyorsan ment neki és a gazdik imádják, de ezen nem is csodálkozunk mert egy ilyen pofit nem lehet nem szeretni.


Tódi is csak két estét töltött Tárnokon Kojak nélkül, mert egy kedves állandó ideiglenes befogadónk úgy döntött, hogy nem riad meg ennek az öregúrnak a rigolyáitól és hazavitte  magával. Saját kutyájával gyorsan összebarátkozott és már közös fekhelyen alszanak és szerencsére ha nem is könnyen, de sikerült leszoktatni Tódit a macskavadászatról, így most már még felkészültebben várja azokat a gazdi jelölteket, akik szeretni tudnék őt.


Izsó még idén télen került a gondozásunkba és számunkra is érthetetlen, hogy miért csak most ,de a héten végre gazdihoz költözhetett. Ő az akinek hihetetlen sok energiája volt és kutyaiskola előtt dupla annyit kellett sétálnia mint másoknak, hogy koncentrálni tudjon,ő az aki miatt egy éjszakát végig aggódtunk,mert részleges gyomorcsavarodása volt, de a műtét szerencsére jól sikerült, és ő az,aki a műtét után  hónapokat  töltött ideiglenes befogadónál, ahol kinyílt és szocializálódott. És sokáig várt de csak eljött érte is a tökéletes gazdi, akinek ugyanannyi energiája van, mint neki és biztosan nagyokat fognak együtt kirándulni ás túrázni.


Szerencsére a hétre jutott még egy gazdisodás. Kele a  4 hónapos fekete vizsla keverék kölyök, míg ideiglenes befogadói nyaralni mentek pár éjszakát  az egyik már rutinos és állandó segítőnknél töltött el. És ez a csodaszép energiabomba egy nap alatt levette a lábáról az új befogadóját,aki némi mérlegelés után az örökbefogadás mellett döntött. Így a  kis Keléből igazi nagy városi lány lett. Így ő már  éttermekbe és kávézókba jár miután kifárasztotta magát a parkban és megmártózott a Dunában és ha jól csiripelték a madarak, ha elég nagy lesz akkor beiratkozhat a  kutyaiskolába is.


A tacskó fajtamentés beszámolója is szomorú hírrel kezdődik, mert bár számítottunk rá, hogy eljön ez a nap, de valahogy mindig úgy reméltük, hogy sokkal később következik majd be. A héten elment a mi 14 éven túli matrónánk, a csillogó szemű Gombócka, a mi kis hősünk, aki küzdött, s a daganatai, a szívférgessége, a súlyos epilepsziás rohamai után is újra és újra lábra tudott állni. Most viszont nem sikerült a csoda, mert már talán el is kopott a csodaszelence ennyi lehetőség után. Gombócka elfáradt, s elköszönt. De még mindig, mintha itt lenne közöttünk... Befogadóinak köszönjük, hogy élete utolsó öt hónapjában szeretett hercegnőként bántak vele, befogadták a családjukba, s gazdáivá váltak.


A megrázó hírek mentén egy happy enddel záródó történetről is számot adhatunk. Szegedről érkezett a segítségkérés, miszerint egy zsákban valaki kidobott egy tacskó kant az út szélén, a kutya nagyon rossz állapotban van. Megszerveztük az azonnali fuvart, illetve megkértük az egyik szegedi örökbefogadónkat, hogy addig, amíg odaér a segítség, biztosítsa a kutya elhelyezését. Fura, hogy bár a megtalálók is hívtak orvost, aki leolvasta a chipjét a kutyának, mégsem értesítette a gazdákat, akik viszont azonnal jeleztek felénk, amikor feltettük a fotót a zsákból mentett, sovány kutyáról, hogy szerintük az ő elveszett kedvencük, Ropi lehet az. Így ugyan a boldog befejezéshez egy Budapest-Szeged fuvarnak meg kellett történnie, amelynek árát tudtuk volna másra fordítani, de a lényeg: a kutya hazakerült az eredeti családjába.


A gondozásunkból villám gazdisodást hajtott végre Ajkai Frici, a szálkás szőrű tacskó keverék kan, aki ideiglenes befogadóit varázsolta el annyira, hogy már nem tudták volna másnak odaadni őt. Nagy öröm számunkra, amikor ilyen jól egymásra talál befogadó és pártfogolt, s bár ideiglenes befogadóként biztosan elveszítettük ezt a családot, de nyertünk egy remek gazdát.


Sheen, a hosszú szőrű törpe tacskó kan sem volt túl sokáig nálunk. A héten egy negatív szívféreg tesztet követően átesett az ivartalanításon, majd a hétvégén szerető családba költözött, ahol már egy másik, a Futrinka Egyesülettől korábban örökbefogadott kutya várta őt.


A kétszer gazdához adottak táborát erősíti Kapirga, a különleges színű kutyalány, aki az első helyén sajnos nem kapott lehetőséget a saját ütemében történő beilleszkedésre. Reménykedünk abban, hogy az új gazdájánál végre megtalálja azt a nyugalmat és odafigyelést, amire neki szüksége van.


A kisvárdai félénk tacskó keverék szukát, Amfórát pár nap próbaidős együttélés után adtuk gazdához: szintén egy korábbi örökbefogadónkhoz. Amfóra ezentúl Lunda kutyatársa lesz.


A héten több állatorvosi kört is bonyolítottunk, sajnos van bőven tennivalónk... Primo, a sérült medencéjű tacskó keverék kan kontroll röntgenen járt, mert nem voltunk biztosak abban, hogy a gyógyulási folyamata szépen halad. A röntgen alapján bár volt orvos, aki megoperálta volna, de konzultáltunk kettő általunk is, de az állatorvos társadalom által is elismert csontsebésszel, s egyikük sem javasolta már a műtéti beavatkozást. Így Primo nem operálódik, viszont szép lassan gyógyulgat, s új gazdát keres. Egy ivartalanítás még vár rá, de nagyon örülnénk, ha valaki jelentkezne ezért a tiszta lelkű kiskutyáért.


Hegedű, a tacskó keverék hölgy átesett az ivartalanításon, innentől már semmi nem állíthatja meg abban, hogy gazdára találjon, tekintettel arra, hogy az eredeti nem jelentkezett, egyedi azonosító chipje pedig nem volt. Persze egy jelentkező még szükséges lenne, hiszen család nélkül nincs hová gazdához adni.


Sajnos Tináról, a keresztszalag szakadással operált szálkás szőrű tacskó szukáról is kiderült, hogy szívférges, így az ő kezelése is megkezdődött. 


A másik szívférges csapatunk, Mindig és Azonnal sajnos a doxycyclines és Advocate-es kezelés után sem tekinthetők gyógyultnak, bennük sajnos már nem csak a féreg lárvái, hanem kifejlett szívférges is lakoznak (emlékeztetőül: egyikük sem délvidéki export kutya, Észak-Magyarországon az út szélén dobta ki őket valaki). A kifejlett szívférgek ellen pedig hathatósabb, de nagyobb kockázattal járó, ráadásul költséges beavatkozásra van szükség... Eljutottunk addig a pontig, amikor döntést kell hoznunk, hogy elinduljunk abba az irányba, s megkezdjük a méreg injekciós kúrát... Ráadásul jelenleg álvemhesség tünetei is felléptek, az ivartalanításuk pedig sajnos addig, amíg féreggel fertőzöttek, nem tud megtörténni.


Azt, hogy az elkövetkező időszakban sem fogunk unatkozni, biztosítják a meglévő védenceink mellett az újonnan érkezők is. A héten nagyon sok új kutyánk lett... Sheenről már szót ejtettünk, de vele együtt jött Earl, a hosszú szőrű törpe tacskó kan, aki ideiglenes befogadónál került elhelyezésre. Egy negatív szívféregteszt után átesett az ivartalanításon, így gyakorlatilag ő is költözhetne végleges otthonába, ha lenne rá komoly érdeklődő.


Négy szálkás szőrű tacskóval is gazdagodtunk. Gazdától került a gondozásunkba Bakszakáll, a hét éves szálkás szőrű standard tacskó kan. Nagyon emberközpontú, barátságos, nyugodt, jó idegrendszerű és megfelelni vágyó kutya, aki minden más kutyával is tökéletesen kijön. Befogadónál került elhelyezésre, de reménykedünk abban, hogy hamarosan gazdára talál.


Hölgymál egy öt éves, zsemle színű szálkás szőrű standard tacskó szuka, aki szintén gazdától került hozzánk. Rá is vár még egy szívféregteszt, amelyet majd az ivartalanítása követ. Reméljük, hogy utána a gazdisodására sem kell sokat várnunk, bár valami miatt a szálkás szukák "búza" színű egyedei hosszabb időre beragadnak, érthetetlen okból.


Lizinka egy három éves szálkás szőrű kaninchen tacskó szuka, aki egy tenyészetből érkezett. Ő is ideiglenes befogadóhoz került, de rá már van érdeklődőnk a korábbi jelentkezők közül, akik kis termetű tacskó szukát szerettek volna, így a látogatása szervezése is megtörténik az ivartalanítási ügyek előkészítése mellett


Szintén egy tenyészetből érkezett a hét hetes szálkás szőrű törpe tacskó szuka, Rence/Rece, akit harapáshibája miatt nem akartak eladni, hanem ivartalanítási kötelezettséggel gazdához helyezni. Igyekszünk számára a tökéletes otthont megtalálni, de addig is megkezdte az oltási programját.


A hétvégén a komáromi CACIB kétnapos rendezvényén vehettünk részt, ahol a mentési tevékenységünk bemutatására is lehetőség nyílt. Fontosnak tartjuk, hogy olyan helyeken is felbukkanjon a nevünk, ahol tenyésztők, a fajtaklubok képviselői is megjelennek, hogy hírt adhassunk a létezésünkről, céljainkról, eredményeinkről. Rendezvényező önkénteseinknek köszönjük, hogy idejüket nem kímélve képviselték a Futrinka Egyesületet!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése